Sziasztok!

Eddig mindig a múltban éltem és a jövővel foglalkoztam, egyszerűen nem tudtam a mostban a pillanatnak élni.
Nem ment. El határoztam hogy az új évtől ezt fogom gyakorolni.
Elég nehéz,strapás dolog. Csak nekem? Vagy nektek is?
Amikor még van nescafém de már azzal foglalkozom hogy venni kéne,gyorsan el hessegetem a gondolatot,
és amikor megint a holnapra gondolok megint vissza terelem magamat a mába,és ez így megy nálam egész nap.
De napról napra jobban megy.
És jó a mostban élni.
Jó a pillanatot meg élni.
Olyan teljesség érzése.

Valamennyien kerültünk már „megváltozott tudatállapotba”, azaz hipnózisba, bizton állítom. Kezdjük pl. a leg általánosabb esettel: TELEVÍZIÓ. Legtöbben mereven bámuljuk sokszor a képernyőt , ettől általános hétköznapi transzba esünk többnyire. Nap-mint nap indirekt hipnózisnak rendeljük alá magunkat, anélkül, hogy tudatában lennénk. A tv.

Vagyok, aki vagyok. Mint Isten önmeghatározása számomra ezt jelenti: Én vagyok a nagy létező, minden létező, a teremtő, tehát önerőmből képes vagyok bámiben- az egész mindenségben abban megnyilvánulni, amiben szándékomban áll.