Lehet, hogy sokan megfigyeltétek a híradásokból, de aki itt él, a saját bőrén érzi: mindig Borsod megyét sújtják az országban a legnagyobb bajok. Ha valami van az országban, az nálunk még jobban előjön (én is itt élek amúgy). Itt a legkisebb a közbiztonság (hagy ne írjam le miért), itt volt a legdurvább az árvíz, múltkor tornádó is volt, és tegnap: itt lett az egyik legérthetetlenebb a szavazás eredménye.

Bármi történik velem, illetve a külsö világomban, ha nem tetszik akkor azt tudatositom magamban, hogy ez is belölem indul ki. Nekem sok idöbe telt, mire teljesen ráálltam arra, hogy belülröl változtatok magamon, és akkor változik ami kivülröl megnyilvánul. Van aki ezt szintén gyakorolja és müködik?

Téli, csendes, vasárnap reggel volt. Jó volt csak úgy lenni, nem sietni, bár az unokabátyához ígérkezett, de úgy gondolta ebben a nagy hóesésben nem utazik.
Lánya lebeszélte, kitudja milyen hófúvás jöhet, maradjon otthon. Szót fogadott neki, az igazság az volt, hogy semmi kedve nem volt utazni.
Így maradt otthon. Megbeszélte a testvérével, együtt ebédelnek, a lány, a kutya, a teso, meg ő.
Az öccse jó szakács volt, a város másik szélén lakott, de örült, hogy legalább jót sétálnak a hóesésben.

Pár gondolat és emlék jutott eszembe a gyermekek egoizmusával kapcsolatosan, a testvér várás és fogadás idejéről. A gyermekek hozzáállása maximálisan a szülőn múlik.