És megtaláltam a Szívemet. Mindez tegnap este történt. Na nem tegnap kezdődött, azt elárulom, régóta keresem-kutatom már Őt, legalább 5 éve tudatosan fülelek, hogy halljam a hangját végre. Hallottam már néhányszor, suttogva, ordítva, eltorzítva... De valahogy akkora volt a hangzavar, hogy mindig elvesztettem a kapcsolatot Vele. Most olyan tisztán szólt hozzám, mint még soha. Elmondom, hogy történt.

19 évvel ezelőtt megismertem egy akkor még csak srácot,én is csak csitri voltam,de beleszerettem,végzetesen...majd elveszítettük egymást szem elől,s én SOHA nem feledve Őt,a szép együtt töltött napokat,pillanatokat,mindent a szívemben őrizve szerelmes maradtam.Persze voltak időközben kapcsolataim,komolyabbak és kevésbé komolyak is,ám én mindig mindenkiben őt kerestem,őt akartam látni...Nem telt el egyetlen nap sem úgy,hogy ne gondoltam volna rá,hogy ne mondtam volna ki a nevét,hogy ne kérjem Istent arra,hogy adja vissza csak egy pillantás,egy kézfogás,csak p

Az állati tudatra mindig jellemző, hogy az egyedi. Minden egyed a saját tapasztalatai alapján építi fel a maga környezeti modelljét,világképét és ezek a tapasztalatok az egyed pusztulásával elvesznek. Az ember az egyetlen olyan faj, ahol az egyedi környezetmodellek részben vagy akár teljes egészében az egyik egyedből a másikba átvihetők. Az átvitel eszköze a nyelv. A nyelvet használó emberi csoportban egy új típusú környezetmodell alakul ki, egyfajta szupermodell, amely lényegében a társadalmi tudat.

Tegnap a 20 éves skizofrénnek és/vagy autistának diagnosztizált testvérem írt nekem valamit.

Megdöbbentem, amikor felolvasta.

Azt mondta kifejezetten nekem szánta.

Azóta forgatom magamban - mindenféle elutasítás nélkül -
s ki ki próbálom venni belőle azt, amit tudok használni,
bár úgy gondolom jó volna sok mindent belőle...
Bízom benne, hogy egyszer felnövök ehhez a feladathoz is...

Úgy gondolom, még ha tartalmi hibákkal és furcsaságokkal is van tele,
akkor is tanítás.....

talán nem csak nekem....

A legkedvesebb barátnőm éppen válik. A vele való beszélgetések kapcsán én is újra-figyelem a múltam, újra is értékelem.
Az álmaink csodálatos módon, egy egy magban érkeznek el hozzánk, amit ha elvetünk, ápolunk és szeretünk, gyönyörűvé bontakozik ki. Az álmainkhoz "csak" mi kellünk, és az a világ, amik mi vagyunk.
De a közös álmoknál ez mintha másképp lenne.

A közös álmok még csodálatosabbak, hiszen az egység érzését élhetjük meg minden egyes megvalósított morzsájukban, tapasztalati úton. Nem sok párnak adatik meg, hogy elég közös álmuk legyen.

Mama

http://www.youtube.com/watch?v=ZvWl-1VhftU

Ez az a szám, ami rendkívül mély megrendülést okozott és mindig rezdüléseket okoz minden alkalommal, amikor hallgatom…
Hol csak potyognak a könnyeim, hol zokogok… mindig meghat…

„Jó lenne most káromkodni
vagy beszélgetni néha.”
Hányszor éneklem ezt magamban egy nap, már nem is számolom…
Persze a düh és a harag oldalán sokszor káromkodok.. neki is…