Útkeresésem tart már egy ideje (3-4 éve) és a napokban azon "agyaltam", hogy valóban szabad-e az oly sokat emlegetett "szabad akarat"? Nyilván tudatosodásom még nem kellő mértéke miatt nekem ellentmondásos ez az egész. Ezt úgy értem, hogy Isten/Univerzum/Felsőbb hatalom elfogadja a saját (egós) döntéseinket mindenben, de ha mégsem a kijelölt, vagy az előre saját magunk által lélekállapotban megjelölt utunkon haladunk,

Nem hiszek az eredendő bűn tanának. Hiszek azonban az igazságban, az isteni gigantikus intelligenciában, amelynek legfőbb működése az adás, adni akarás. Az adás teremt karmát. Vagy adósságot, vagy kintlévőséget. Érdekes kérdés, hogy Isten maga teremt-e karmát a maga számára? Jézus teremtett-e karmát a maga számára. A bűn kifejezésünk az ősi mágikus vallásból a „bőn”-ből ered, illetve egy alakváltozata. Az eredendő bűnünk tehát az, hogy nem hajtottunk fejet a katolikus dogmának.

Az emberi korlátoltságon járt az eszem, mikor felfedeztem egy filmet: Utazás az Univerzum peremére. Nagyon szeretem a természettel, világűrrel foglalkozó filmeket, mert kitágítják a látóteremet, lenyűgöznek, alázatra tanítanak, elkápráztatnak. Újra és újra azt bizonyítják, hogy mennyire összetett és gyönyörű az Élet, mennyire sokrétű, és mennyire korlátoltan vagyunk csak képesek felfogni.

Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen aki körül furcsa dolgok történnek de szeretnék már valami magyarázatot találni rá, mert engem teljesen megrémítenek az események körülöttem. Azt már kezdem megszokni, hogy bútorropogás és tányércsörömpölés kísér, néha meg más emberek szájából hallom azt amit pár pillanattal azelőtt gondoltam, de a legutóbbi esemény már egy kicsit ijesztő volt!

Este fekszem az ágyamon, ellazulok, próbálok elaludni erre az ajtó elkezd mozogni, csapódni. Megyek, becsukom, lefekszem. Erre újból. Megint becsukom, lefekszem. Ezután az ablaküveg kezd el ropogni...

A boldogság egyfajta tudomány, szigorú tananyag. A boldogságnak mechanizmusa, dinamikája van. A boldogság boldogságot fakaszt, és a boldogtalanság boldogtalanságot vált ki. Ez logikus, de igen nehéz eszerint cselekedni a mindennapi életben. Az optimizmust is tanulni kell. Meg kell tanulnunk, hogy a látszatok ellenében gondolkodjunk, és minden dologból kiválasszuk a benne rejlő pozitívat. Még a legnegatívabbnak, legreménytelenebbnek tűnő dologban is van valami pozitívum. Kihámozása mindig izgalmas, de korántsem könnyű feladat.