Én így látom:

3 csoport és annak keverékei:

Ha magunkat 1 kőrnek ábrázolom , feloszthatom 3 cikkre.
1: szív, érzelmi világ
2: elme, intellektus
3: test.

Ha harmónia áll fent, akkor minden rendben van.
De ha valamelyik kicsit is kitágul, akkor hogy teret kapjon, el kell vennie a másik kettőtől.

Pl.: most az igen nagy eltéréseket, mint karikatúrákat írom le, ezek által jobban szemléltethetőbb szerintem.
XXX

Elme túlnagy teret kap: önmagába befordul hideg, krikikus szemmel szemléli a világot. Olyan, mint 1 bogaras zseni, aki minden figyelmét a munkájának szenteli.
Ahhoz, hogy a lángelme létrejöhessen, el kell vennie teret az érzelmi illetve a testi dolgaitól. Érzelmeit elfolytja, hiszen nem "racionálisak", a testére meg nincs "ideje, affinitása.
Nem is érti, ha valaki testépítő lesz, vagy valaki romantikus lila ködben látja a világot.

Szív: érzelmeit nagy affinitásban éli, lehet szenvedélyes, mindig a gyönyöröket, bulikat keresi. Könnyen lobban minden érzelemre, akár haragról, szerelemről van szó.
Testével addig foglalkozik és úgy, hogy az a belső világát tükrözze, míg az intellektuáils dolgok untatják, és különben is, érthetetlenek számára.

Test: tipikus gyúrúnk WAZEE !

Ahhoz, hogy fejlődjünk, bármelyik típus szerint indulunk el, kiválóan alkalmas. Egyik sem több/kevesebb a másiknál.

Test: jóga, például. Aki még csak nem is spirituális, kizárólag a testtartásán, erőnlétén akar változtattni, soha sem meditál, vagy érdeklődik Isten vagy más egyéb iránt, egy idő után észreveszi, hogy rákerül az "útra". Egyre inkább felébred benne a vágy a vallás, spiritualitás iránt. Harmóniába hozta a testet, így az teret engedet a másik 2 megélésének. Érzelmi világa és elméje, szelleme is harmóniába kerül.

Így van ez a másik 2-vel is. Az elme először érveket, tényeket tár fel, majd újabb kérdés, újabb válasz. A végén Istenbe botlik. PL.: Albert Einstein

Szív: szintén. Mikor már vége a vad tombolásnak, mert belefáradt, és mégis valami mindig hiányzik, nyomasztja, akkor rendszerint először szeretetet keresve hozzáverődik valami olyan kőrhöz, ahol az emberek megnyílvánulásai (köszönés hosszas öleléssel, egymás felé figyelés, megértés) a vágyot, mélyebb szeretet felé viszik.
Tágul az érdeklődési köre, hogyan, miért ilyenek, és előbb-utóbb megjelenik Nála a kérdés: ki is, létezik-e Isten.
Elkezd utánnajárni, olvasni, stb.

Emberi konfliktusaink nagy részét a 3 csoport közti alapvető különbség okozhatja:
hiszen 1 Szív-ember hogyan tudná megérttettni magát, 1 hideg intellektüellel, mikor az csakis az észérvekből ért, és eleve irracionálisnak tartja, hogy mit lebeg ez itt előttem, különben is, a szemei olyanok, mintha részeg lenne?
A Test-ember meg eleve : ó, a bunkó izomagyú, hogy talál ez haza, ekkora csöpp ésszel?

Tanuljunk meg a másik világával kommunikálni, vagy legalábbis, próbáljuk meglátni, mit is akar, ki Ő valójában.

Ti hogy látjátok?

üdv,
Béke