A kezdők és a tudatlanok bátorságával írok ide. Én, aki szinte soha nem hittem semmiben, most önfeledten merülök bele teljes valómmal az ezotéria, a spiritualitás csodáiba. Milyen régóta keresem ezt az utat, nagyon hiányzott, de nem tudtam a létezéséről. A fájdalom mélységét kellett megjárnom, hogy rám találjon. Nagyon friss az élmény, de általa a napoknak üzenete lett, még ha nem is mindig ismerem fel valós tartalmukat. Még az egóm által szemlélem a dolgokat, de már figyelek, keresek, megtapasztalok, az időm végtelen, semmit nem lehet sürgetni.

Egy tanfolyam utáni visszajelzés:

"Nagyon régóta szerettem volna már váltani, mert már kezdett tönkretenni a csepeli környezet hangulata, az odavezető út, az emberek.

Szeressétek az öregeket

Nagyon szépen kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
A reszkető kezű ősz apákat,
a hajlott hátú jó anyákat.
A ráncos és eres kezeket,
Az elszürkült, sápadt szemeket.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Simogassátok meg a deres fejeket,
Csókoljátok meg a ráncos kezeket.
Öleljétek meg az öregeket,
Adjatok nekik szeretet.
Szenvedtek Ők már eleget,
a vigasztalóik ti legyetek.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Ne tegyétek, Őket szűk odúkba
Ne rakjátok Őket otthonokba.

Fény dereng a világok felett, százezer dalt dúdol a szél, s messzire viszi a kósza álmokat. Érezd mennyi minden van még elrejtve benned, de te megtalálod önmagad. Sápadt reggelek után, ha felszívódik a köd, beköszönt a remény, s az őszi fák átölelik vágyaidat. A szürke ősziségben halkan hívogatnak a kopott kék felhők, s egy cseppnyi nem remélt napsütés. Szemerkél az eső a dombok fölött, könnyedén hull le a vízfüggöny, s a fagyöngyök fürdenek az alvó fák ágain, az őszi aranyban.