Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

A jóslás fortélyaival kapcsolatos kérdésre gondoltam nyitok egy új blogot, mert a téma ennyit megér!

Még nagyon új vagyok itt, és az önismeretben is.
Nemrég regisztráltam, és az ingyenes mini tanfolyam alapján elkezdtem a meditációt. Na most aki nagyon ért hozzá, az segítsen!

Volt már Neked is deja-vu élményed? Láttad már előre a közeljövő pillanatait?

Mit gondolsz, hogyan lehetséges a deja vu?

Érzékcsalódás, vagy valóban tudjuk a jövőt?

Kivétel nélkül minden jelenségnek van egy fogantatási pillanat.
Vigyázzunk tehát, miféle reményeket, becsvágyakat, alap és bölcsesség nélkül való várakozásokat, feltételeket exponálunk.

MERT EZEK MEGVALÓSULÁSA VÁLIK KÉSŐBB SZÉGYENÜNKRE, KESERŰSÉGÜNKRE ÉS CSALÓDÁSUNKRA!

Sorsunk mérgezett gyümölcsei mind azokból a magokból növekszenek ki, amelyeket magunk vetettünk.
E sorsot megragadni, változtatni, irányítani csak a nemzés pillanatában lehet!

Minden méregnek van azonban egy ellen mérge.

Sok blogban olvastam ezt a bejegyzést: energai vámpír.

Én nem helyeslem eleve az egész szó használatát.

Kifejtem miért:

Arra szokták ezt mondani, aki mellett lefáradunk, úgy érezzük, kifacsart minket teljesen. Az agyunkra ment.

0000098399.jpg

1. Az első és legfontosabb, hogy őszintén belásd társat szeretnél, unod az egyedüllétet. Még ha a bölcsek azt mondják is, hogy magányod önmagadban kell oldanod, mert a másik ember nem adhatja meg a boldogságod, a magány a lelkedben van és ha ott van, a társad mellett is magányos maradsz.

fény-árnyék.jpeg

Vajon mi a Kegyelem ? Érzés, állapot, vagy valami más ? Soha nem éltem át, csak nagyon szeretném. Vajon mindenki eljuthat ebbe az állapotba ? Ti mit éreztetek, amikor megtapasztaltátok ?
Nyilván szavakkal nehezen körülírható, vagy mégsem ?

Reményik Sándor:
Kegyelem

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.

rőzsehordó.jpg

Munkácsi Mihály: Rőzsehordó c. festményén az erdei út szélén ülő, piros fejkendős, fáradt mozdulatú asszony, hátán rőzseköteggel. A mélyzöld erdő előtere rózsaszín-sárgás, agyagos utat mutat, amely nehezen járható.
Ezt a képet kapcsolnám azokhoz a dolgainkhoz, amikor önmagunk ellen és a természet ellen haladunk.

Az ember eredendően békés, boldog, szeretetteli lény, aki örömre született.
S ha ez az igazság, akkor miért olyan nehéz nekünk a békesség, a boldogság, az önmagunk szeretete?

elengedés.jpg

Gyógyító álom

Tele volt munkakedvvel, bár kissé még kuszák voltak a gondolatai, de már sokkal jobb állapotban volt mint az elmúlt időszakban.
Szokásává vált az utóbbi időben, ha túl volt egy nehéz időszakon, nekilátott főzni. Most is ezt tette.
Volt egy kis fej káposztája, muszáj volt felhasználni, mert a múltkorit is ki kellett dobni, elfelejtkezett arról, hogy még előbb káposztás tésztát evett volna, így a káposztát a fene ette meg. De most már ezt felhasználja, micsoda pazarlás, megveszi aztán kidobja.

Ízing Klára tollából került ki a következő történet, (Nők Lapja 2012.46.szám) amelynek most csak a rövidített változatát olvashatjátok, nem véletlenül. A történet a következő:

Margit egyik bátyja, Miklós szerencsejátékosként hatalmas adósságot halmozott fel, és miután nem tudott fizetni, késsel elvágta a torkát annak, akinek tartozott. Még aznap éjjel Budapestre szökött, és a háború miatt soha többet nem hallottak felőle.

Az egyik önismereti tábor szünetében elmentünk fagyizni egy közeli, jónak mondott cukrászdába. Nézegettem a színes fagyikat, de közben megtetszettek a sütik is. Nagy dilemmába kerültem, vajon most fagyit egyek, vagy egy fincsi krémest? (a krémes az egyik kedvencem)
Nem tudtam dönteni, már majdnem megkérdeztem a többieket, hogy mit javasolnak, amikor bevillant:

Miért ne választhatnám mindkettőt?!

“Aki szeret, elenged, felejt és megbocsát. Aki mindezt elvárja másoktól csupán önmagát szereti. Önmagunk elvesztésének a legbiztosabb módja: a szeretet elvárása. A szeretet elvárása önzés, legalább annyira, mint a szeretet elutasítása.” (Tatiosz)
Ma találkoztam a fenti idézettel és azt hiszem meg is tapasztaltam az igazát. A mai nap egyébként is komoly felismeréseket hozott nekem, de ha jobban belegondolok szinte mindegyik az önzésre vezethető vissza.