Első lépések és kérdések a meditáció útján
Még nagyon új vagyok itt, és az önismeretben is.
Nemrég regisztráltam, és az ingyenes mini tanfolyam alapján elkezdtem a meditációt. Na most aki nagyon ért hozzá, az segítsen!
Amikor elkezdtem, többször is a kezdeti szakaszban, mikor már csak befelé figyeltem, minden alkalommal egy kép jelent meg előttem. Egy 5 év körüli kislányt láttam, aki ül, lábai felhúzva, karjával körülöleli magát, tehát teljesen zárkózott a testtartása.
Egy idősebb nő közeledik hozzá, aki nagyon elmosódott, arc nélküli, szinte csak fény az egész. Kinyújtja a kezét a gyerek felé, aki átöleli.
Mit jelent ez? Ez már meditáció? Mert nem tudok innen továbblépni. Kérlek segíts!
- aiislin blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
4 hozzászólásSzia!
Véleményem szerint teljesen jó ami történt! A meditációdban egy belső élmény vagy emlék jött elő, amin azért nem tudsz továbblépni, mert még nem is kell továbbmenned!
Ezzel a történettel kell valamit kezdened, mégpedig a legjobb lenne, ha kreatívan és kíváncsian engednéd, hogy jobban kibontakozzon.
Egyrészt, bele kellene jobban merülnöd abba a bezárkózott érzésbe, amit a kislány éppen megél. Ebből jobban megértenéd Őt érzelmileg és valamit biztosan kell tanulnod Tőle!
A másik szál a fényes asszony ölelése, amibe szintén bele lehetne merülni, méghozzá úgy, hogy megpróbálsz teljesen eggyé válni Vele!
Sok sikert és várom a további tapasztalataidat!
Én is nagyon kezdő vagyok. Bennem nem egy meditáció alkalmával, hanem útközbe az utcán ért el egy kép. Önmagam kicsi gyerekként, aki kitárja a kezét és én hajoltam oda megsimogatni. Még saját magam is hallottam, ahogy átöleltem kislánykori önmagam és azt mondtam, hogy ne félj. Nagyon sokszor visszatért ez a kép váratlan helyzetekben és mindig szomorúsággal tölt el, és valahol ketten sírunk. Minden alkalommal, mikor felmerül ez a kép, sírva fakadok. Legyek bárhol. Úgy fojtom vissza, hogy más ne lássa. Utcán, társaságban , bárhol hirtelen előjön. Nem akarok tőle szabadulni, csak érdekes, hogy mindig a legjobb hangulatomban is sirva fakadok. Már egy hónapja sírok ennél a képnél. Vége lesz egyszer?