Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

chakrakom.jpg

Gondoltatok már arra, hogy az emberi játszmák, amelyekkel a tranzakció analízis foglalkozik, és az energiaszerző játszmák, amelyeket például a Mennyei prófécia ír le - tulajdonképpen egy és ugyanaz a folyamat?

Az egyik a verbális kommunikáció, a testbeszéd a fizikai síkon, a másik az energiaelszívás (nem is kell hozzá kritizálás, panaszkodás) a prána és az érzelmi energiák metakommunikációs síkján olyanok, mint az érem két oldala. Egyik értelmezhetetlen a másik nélkül, folyamatosan egymásba alakulnak át és egymásból bomlanak ki.

Kb 1,5 éve irtam azóta újabb bonyodalmak keletkeztek amiket ki kell boncolnom :D

Nem tudom ti mit gondoltok róla, de azt gondolom minden emberrel akivel találkozom, valamilyen kapcsolatot alakítok ki, minden egyes esetben egy tükörkép. Kigúnyolnak a munkahelyemen, piszkosul fáj megalázó látni hogy kb. 5-en röhögnek a viccnek szánt beszóláson tőlem 1-2 méterre egész műszak alatt. Valószínű hogy megérdemelten kapom vissza, mert fáj, valahol valamikor én is megtettem. Kolléganőm első munkanaptól kezdve, felfújt hólyag képpel tanít be a munkára és mindent megtesz annak érdekében, hogy minél hamarabb kirúgjanak, vagy áthelyezzenek ( áthelyezésem megtörtént 2 hét után).

Nem tudom mások számára mennyire megvitatandó kérdés az, ami nekem az utóbbi hónapokban elég központi szerepet kezd betölteni. A "létkérdések szorongatnak" bejegyzésben már elkezdtem mesélni a halálfélelemről, ami mostanában sokszor rám tör esténként. Az utóbbi néhány hétben "megkímélt" ez a rám törő szorongatás, de tegnap este jött egy újabb érzés, gondolat.

110_tv06altatas.jpg

Korábbi bejegyzésemben taglalt szorongások, halálfélelem kapcsán meséltem az életemben történt nagyobb változásokról Évának. Fél éve volt egy nyaki gerincsérv műtétem (ami a körülményeit tekintve sem volt egyszerű: egyik pillanatról a másikra derült ki, elég súlyos mértékű, semmi infom nem volt a témában, de már ott feküdtem egy kórházban, ráadásul Ázsiában és végül megműtöttek).

Szerintem a lelki nagytakarítás a megbocsátás.
Persze mi itt akik az oldalt látogatják már mindanyian gyakoroltuk a megbocsátás különbözö technikáit.
Mi lenne ha ezeket az élményeinket megosztanánk egymással?

"Ha már nem törekedsz a tökéletességre, akár meg is hallhatsz!" - hallom a Kés alatt című amerikai sorozat első epizódjában ezt az elgondolkodtató mondást.
Szerinted is így van? Törekednünk kellene a tökéletességre?
Egyáltalán, el lehet érni a tökéletességet?
És ha igen, akkor érdemes küzdeni érte? Nem lenne egyszerűbb elfogadni a tökéletlenségünket?

A barát egy mosoly, mely bátorít ha félsz;
a barát taps, mely ujjong, ha célba érsz.
A barát egy kéz, mely felhúz, ha elestél,
a barát az álom,mit ébren kerestél.
A barát egy könnycsepp, mely érted hull, ha baj van.
A barát gyémántpáncél véd téged a harcban.
A barát egy nevetés, mely felharsan, ha meglát.
A barát egy rózsakert,mely Neked nyitja bokrát.
A barát egy csillag, mit az éj varázsol.
A barát egy dallam,
A barát a láng, mely kitámogat a tűzből,
A barát az emlék, mit szívedben őrzöd.

Ma olvasván az egyik blogot, emlékeztem arra,amikor az életem első hipnózisán voltam.
Hosszú gondolkozás után végre megéltem egy csodálatos élményt.
Ahogyan megértettem, hogy kislányunk beteg úgy éreztem az elfogadásban segitene.
Igy is történt, láttam őt megszületni, ahogyan tiltakozott, mert nem kivánt újra földre jönni, elöző életében is láttam.....
Meséljetek, ki mit gondol a hipnózisról ?

club_1008368_1207154787969.jpg

Május volt, erre jól emlékezett, mikor a férfi hazatért a börtönből.
Május volt, gyönyörű, már érett a korai cseresznye és szikrázóan sütött a nap, tiszta, meleg, tavaszi szellő lengedezett.
A férfi boldog volt, hogy végre letöltötte büntetését, azért amiért, de mindenképpen okozója volt annak ami miatt, rabként élt 18 hónapig. Akkor volt a huszonötödik házassági évfordulójuk, pontosabban, egy héttel később ért haza.

Sziasztok, egy számomra most nagyon fontos témában szeretném a véleményeteket-segítségeteket kérni.
A barátaimmal beszélgettem erről a dologról, 2 olyan barátnőm is van, aki érintett benne, és abból úgy tűnik, mintha nem igazán lenne megoldás, de szívesen megkérdeznélek Benneteket is, hátha valakinek van ellenkező tapasztalata. A kisebbik fiam most 10 éves és figyelemzavar problémái, olvasási nehézségei vannak már évek óta. Waldorf suliba jár, ami nagyon jó, de nehezen boldogul az olvasással, írással. Néha egész jó, néha pedig rémisztően nem megy, ez a gyakoribb.

Milyen lelki gyakorlatot végzel? Milyen rendszerességgel?

Mi az ami nem vált be? Mit ajánlasz másoknak?

Mivel lehet a leggyorsabban fejlődni: lelki gyakorlatokkal vagy egyszerűen élni kell?

Hogyan lehet jól megélni az agressziót? Segítsetek.
Ugyanoda lyukadok ki mindig.
Elfojtom majd megjelenik valamilyen testi tünetként.Amit felismerek rájövök.
De nem tudom megfelelően kezelni,magam ellen fordítom ezt az energiát ami rombol.
Viszont valahogy helyre kéne tenni mert ez így nagyon nem jó.....
A kérdés hogyan?
Köszönöm a válaszaitokat.

Van, amikor nagyon is sokat tehetsz a másikért, akár megmentheted Őt saját magától, máskor pedig nem tehetsz érte semmit sem és ezt így kell elfogadnod!
Nem könnyű tisztán látni ebben a kérdésben, ezért mutatok neked pár új megközelítést, amelyek segítenek megérteni az elakadásaitokat:

Első szabály:

Minden ember fejlődni akar!
...csak már nem mindenki tud!

Mélyen belül mindenkit hajt a vágy, hogy jobbá váljon, a kíváncsiság az új dolgok megismerésére és a kényszer, hogy megoldja a problémáit.

Azonban mire felnőtté válunk, a kudarcaink, a neveltetésünk, a biztonság keresésünk és a megszokásaink gátat szabnak ezeknek a nagyszerű erőknek:

  • Elveszítjük a kedvünket az új dolgok felfedezésétől és a tanulástól
  • A kudarcaink miatt lebénulunk, remény vesztetté válunk
  • Félünk minden változástól, ami bizonytalanságba taszíthat
  • Félünk megnyílni kapcsolatainkban, mert az magával hozza a csalódás és fájdalom kockázatát
  • Már nem hiszünk a jóságban és a fejlődésben, elveszítjük a hitünket
  • Ideológiánk és hitrendszerünk megfoszt a szabadságtól és tisztánlátástól
  • Nem tudjuk merre induljunk, kihez forduljunk segítségért

Hiába akarják az emberek megoldani a problémáikat és szeretnének fejlődni, ha nem tudják kezelni az ezzel járó változást, félelmeket, veszteségeket, fájdalmat, nehézségeket!
Ha ezen akadályok megszüntetésében tudsz nekik segíteni, akkor átlendítheted Őket az elakadásukon!

Emlékezz vissza, a Te elindulásod és az azóta elért sikereid is azon múltak, hogyan győzted le a belső ellenállásaidat vagy találtad meg a használható válaszokat, a hiteles tanítókat.

A fejlődés kulcsa, az akadályok eltávolítása és a válaszok megtalálása!

Ha segíteni szeretnél a szerettednek, akkor ezen akadályok felszámolásában segíts neki és Ő magától elindul majd az úton!

Második szabály: