Új élet ....... újabb hibák :D | Önmegvalósítás.hu

Új élet ....... újabb hibák :D

Kb 1,5 éve irtam azóta újabb bonyodalmak keletkeztek amiket ki kell boncolnom :D
1.5 éve eljöttem otthonról mert úgy éreztem hogy változtatnom kell és kilépek a magamat sajnálom nem tudom szeretni magam körből. Szóval külföldre utaztam Németországba, találtam munkát és elgondolkoztam sok sok dolgon. Lassan kb 1 hónap alatt elhagytam a sajnálkozást és azt az érzést nem tudok kimászni a gödörből mert sikerült kimásztam. Következő küzdelmem tanulni a nyelvet mert muszáj, hát ez még mindig folyik nem adom fel. Itt közben sikerült az otthoni rossz hangulatból kicsit más hangulatba kerülni sok dologra rácsodálkoztam, sok tapasztalatot szerezhetek mert itt minden tényleg más.

Szóval előszőr egy kis lakóházban laktunk 6-an ami egyébként max 2 felnőtre és 2 gyerekre volt kitalálva egy üdülésnél és érdekes volt. Később én és 2 lány lakást béreltünk egy lakást. 6 hónapig laktunk együtt és az első hónapban ráébredtem ez egy ferde tükör :D szembesültem a saját rossz tulajdonságaimmal a 2 lány adta vissza nekem és nagyon nem tetszett :) Pluszban tapasztalatot szereztem az ő kárukon mit nem akarok én :) új munkahelyet kerestem és sikerült kibérelnem egyedül 1 lakást. Boldog voltam azt csináltam akkor és ott amit akartam senkihez nem kellett alkalmazkodnom a munka melett ugy éreztem pihenek, de persze volt hátul ütője is ugye kevesebb pénzt tudtam haza küldeni mégha többet is kerestem. Itt gondolkodtam másodállás vállalása vagy kijön egy családtagom találok munkát neki is és 2en fizetjük a bérleményt csak több marad. Nos a másodállást nem birtam ugy éreztem robot vagyok, apukám kijött de nem sikerült munkát találni neki mert elutasították mindenhonnan hogy túl öreg. És itt beleestem egy öreg hibába azt hiszem vagy még nem tudom mi. A magyar honfitársakkal tartottam a kapcsolatot beszélgettem de mint normál emberekkel semmi nagy barátkozás stb. mert ugy éreztem hogy így helyes, normál kollégám vagy hello szia beszélgetni dolgokról de semmi létfontosságú. De ugye jön a de :D eleinte 4-en voltunk magyarok a cégnél ebből 3-an férfiak semmi gond nem is volt, aztán jött az egyik barátnője aztán a másik mamája. Hát mi nők sürün dolgoztunk együtt és mindenféléről beszélgettünk és ugye emlitettem hogy min gondolkodom hogy több pénzem legyen, és ekkor jött egy kérdés hogy hát ők kihoznák dolgozni még ide az Attila hugát is csak az a gond lakást nem tudnak neki intézni, esetleg segítek e.

Nos bevallom emésztődtem többször megkérdeztem a szüleim mit gondolnak róla, mert én megtanultam, tudom hogy nem vagyok jó lakótárs ezt megtudtam magamról itt. Igen dolgoznom kell rajta miért nem tudom elviselni ha más csinál kuplerájt vagy nem mosogat el stb. dolgon. Hát azt mondták probáljam meg engedjem be a lakásba és hordjam munkába. Pokoli nagy pofont adtam magamnak mikor belementem, befogadtam a lakásba, aztán első szembesülés neki ugye nincs pénze segítsek mindenben amig fizetést nem kap (tehát 1 hónapig nem fizet semmit annyi pénze van talán hogy egyen), 2-odik 1 hét után még nem is ismertem sőt most sem ismerem 1 hónap után, de valamiért taszított. Engem a kérdései akasztottak ki, mikor szótlanul türöm a mosatlan hegyet (ugye rossz tulajdonságom átka más szemében még a szálkát is meglátom, avagy a tükröm? utálom hogy én sem mosogatok el azonnal? hmm.) ő meg arról faggat hogy csinin szedte e ki a szemöldökét meg festette-e be? Nem tudom ha nekem van itt szabad percem akkor előszőr gyorsan össze rámolok stb hogy magam körül rend legyen és szép látvány aztán olvasok és probálom magam elfogadni megfejteni és kikapcsolodni.

Engem nem érdekel ez a dolog, belenézek a tükörbe és az tetszik hogy mosolygok, hogy eltüntek a karikák a szemem alól, hogy a szemem érdeklődő és nem az a fú meddig kell még türnöm tekintet néz rám. Zsibbasztott hogy ő állandóan kocsmát keres, egy szót sem tud németül de ő emberek közé akar menni, ő megörül itt. Én olyan lakást választottam ami nekem tetszett egy pici városkában ahol csend van szép környék kutyák macskák és sok sok ló :) Vonzott az hogy haza jövök kinézek az ablakon és a kert végében ott egy hatalmas mező és a mező szélén karám ahol lovak legelnek, ebből van egy édes kiscsikó az anyja melett bohockodik mindig :) Akkor órákat sirt azon hogy őt mindenki le kövér állatozza, és csunya szavakkal illeti. Én megkérdeztem tőle hogy őt mi is zavarja más véleménye vagy az hogy nem tetszik magának, ha az utobbi akkor tegyen érte hogy más legyen. Megkérdezte mit tegyen hát én javasoltam neki hogy étkezzen megfelelően és sportoljon, nézzen utána neki melyik diéta vagy étkezési rendszer tetszik és csináljon egyet végig. Erre az volt a válassza hogy na hát Ő a csipszet meg a kolát meg a sört imádja nem fog erről lemondani mert belegondolnia is rossz.

És egyre jobban taszított, majd nem birtam megállni szó nélkül a dolgokat amik nekem nem tetszettek és egyre dühösebb lettem. Nos aztán jött ugye a lavina, a rokonainak panaszkodni kezdett hogy én terrorban tartom, hogy ő fél tőlem. Soha nem éltem azzal vissza hogy fenyegessem azzal kidobom mert nem mosogat el, hogy nem takarít ki stb. Hanem én előszőr normálisan majd egyre durvább hangszinben közöltem vele mosgasson el, a vilanyt kapcsolja le maga után ne én mászkáljak már utána lekapcsolgatni, szellőztessen a szobában, és stb nem irom le mert nem szép dologok fordultak elő. Nos a rokonok nekem jöttek elhordtak mindenféle szemét és egyéb titulusokkal bent a munkahelyen, mondtam semmi gond ha így gondoljátok akkor költözön is kifelé és semmi probléma nincs fizesse ki amivel tartozik és pápá. Na ugye ez nem ilyen egyszerű mert nincs hová vinni, közölték nem marad itt de én fogjam magam vissza ne szoljak hozzá mert retteg tőlem, majd keresnek lakást. Felsorolás szerűen közölték velem, hogy mikkel fenyegettem meg szegény kövér kislányt olyan hazugságokat halottam amitől még a szavam is elállt.

Nem tagadom voltak amig beszéltem vele megnyilvánulásaim bunkó modon mert voltak, én nem tagadom le ahogy teltek a napok én durvultam szóban, de nem fenyegettem! Hanem olyan hangnemben mondtam mit csináljon meg ami durva mód volt. Szóval most itt ülök a lakásomban ahol istenien éreztem magam mig ide nem jött, szabadulni nem tudok tőle, a munkahelyem kész pokol. A család mindenfélét pletykál rólam és hát ugye ők az a kategoria hogy a nyelvünk hosszu és mindig a fönöknél köt ki. Oda járnak kikapcsolodni érdekes modon ahová a fönök stb. :D Én pedig védekezni sem tudok mert a szemembe senki nem mond semmit, csak azt tudom hogy csak olyan munkákat kell csinálnom ahol fizikailag totálisan leamortizál 1 nap. Valószinű a sok kedvesség miatt :) Mindegy én megnémultam, sem a munkahelyen sem otthon 1 szót sem szolok. Semmit senkihez, minden belülről fojtogat. 2 hete :) sajnos viszont ma rájöttem nem megy ez sem, ugyanis elgondolkoztam bambultam ki a fejemből hozzám szolt a lakótárs rokona és nekem a válasz ordítva ment neki. Bocsánatot kértem a hangnemért mert ott abban a helyzetben valósan nem volt helyes, de élénken él bennem mikor az a kis ...... nekem mondja én milyen szemét stb vagyok és hányingerem volt fizikailag hogy bocsánatot kellett kérnem. Fizetés már volt de a kedves lakótársnak eszébe nincs fizetni.

Én pedig örlödöm egyszerüen rugjam ki ténylegesen ezt a szerencsétlent ahogyan meg is érdemelné? Nyeljem tovább azt hogy nem viselem el és a gondolatot hogy a nagy tervem több pénzem marad sem jött be hiszen semmiért nem fizet? Hogy azt érzem fenyegetnek kihasználnak? Miért néz mindenki ennyire hülyének? Most tényleg jószivű voltam vagy csak érdekből tettem? Vajon mi ebben nekem a tanulság ebből mit kell tanulnom vagy meglátnom? Meneküljek el keressek gyorsan állást és mondjam fel a bérletet? Nem tudok kiigazodni ezen a helyzeten. Nap mint nap látom hogy reggel felkel és már káromkodik, bent a munkahelyen nagy mellény a rokonaim itt vannak gunyos mosolyok felém, hazafelé a kocsiban köröm rágás félelem. Miközben sehol nem szolok hozzá makacsul hallgatok. Érdekes helyzet egyszerre taszít és közben sajnálom, rugjak bele mikor önmaga döntései miatt a földön fekszik? Velem ugyan ki foglalkozik ? Az adok kapok egyensulynak meg kéne lennie de ahogy itt irok azt hiszem én adtam rosszat előszőr a durva felszolításokkal és megkaptam érte a viszonzást. Viszont segítettem is hiszen a mai napig itt van nem fizet és minden papírját segítettem elintézni ami a munkavállaláshoz kellett. Ebben a helyzetben mi a helyes döntés? Azt tudom rosszul érzem magam, sokszor már nem tudok aludni mert fusztrál a helyzet, fáradt vagyok nagyon, mintha minden csep energiát elszivnának tőlem.
Mi itt a helyes döntés?

Beküldte: | 2013. okt. 09. szerda - 23:21

Hozzászólások

5 hozzászólás
Domoszlai Katalin képe
Még mindig nem tudod magad szeretni
2013. október 11. péntek, 3:53 | Domoszlai Katalin

Ez egy önsorsrontó minta, amiben vagy. Ha kívül akarod feloldani, külső megoldást alkalmazol, ami azt jelenti, hogy megint menekülsz, előbb-utóbb újra fogod teremteni ugyanazt a szituációt.

Két dologra figyeltem fel:
- küldöm a pénzt haza
- megkérdeztem a szüleimet...

Saját magadnak Te legyél a legfontosabb!

Amíg belül ez nem kerül a helyére, a saját gyerekkorodat éled újra ezekben a helyzetekben.

A kiscsaj valakinek a "szerepében" van, aki anno el volt kényeztetve, több elfogadást és szeretetet kapott, mint Te. A munkahelyi magyarok hozzáállása pedig a szüleid mintáját reprodukálta.

Te még mindig a szüleidnek akarsz megfelelni és ott van belül, neked nem jár hogy sokkal jobb legyen mint másnak. Mert a benned élő gyerek még mindig az cipeli, hogy vele igazságtalanul bántak, megbüntették amikor nem is volt hibás...

Ha belül el tudod fogadni, igen, más vagyok, igen, elegem van abból hogy kihasználnak, akkor a helyzetet nem teremted újra meg a következő helyen.

A gyerekkorban berögződött minta feloldásához a leghatékonyabb módszer a kapcsolat felvétel a bennünk élő gyerekkel. Ha a saját belső gyereked szülője Te leszel, akkor fogsz tudni végre leszakadni a szüleidről és fogod tudni szeretni olyannak magad, amilyen vagy.

Ha ez rendbe van rakva belül, senkit nem kell megkérdezni, mit lenne a helyes, hiszen tudod, most is érezted, neked ez nem kell, meg kell tanulnod nemet mondani.

Hmm
2013. október 12. szombat, 9:25 | Nicsu01   Előzmény

Katalin igazad van abban hogy a helyzeteket folyamatosan újra teremtem és utána menekülök. Ez totálisan igaz. Bár a helyzetek mindig alakulnak kicsit másképp mert valamit közben kigubancolok. A bennem élő gyermek szülője nem tudok lenni, én tudok gyerek lenni és itt boldog volt és nyugodt egy ideig aztán zsibadt és fáradt a munka robotolásában :) Igen én is feltettem a kérdést miért robotolok akár napi 12 órát utazással együtt 14-et. Nem tudom még. Abban is igazad van hogy nem tudok nemet mondani. A szüleimnek meg akarok felelni, tudod ez fel sem merült. Velük kapcsolatban annyit érzek tudok hogy én nem tudom őket elengedni, ha nem segítek rossz helyzetbe kerülnek nyugdíjasok másban nem tudok segíteni csak ha pénzt küldök. De ez mind egy helyzet amit végig gondolok mert a fontosabb pihi közben gondolkodtam az egészen. Igen egész gyerekkoromban egy fő mintát akartak belém verni hogy nekem kell alkalmazkodnom, nekem kell engedni, én vagyok a kisebrendű. Ebben a helyzetben az a probléma hogy én kimondtam bocs nem akarom keres más megoldást. De az a faramuci mintha süket fülekbe mondanám a nemet. Tettekre sarkal hogy megoldjam, mert van megoldás. És itt sikitozik az énem miért én kilincseljek oldjam meg a problémáját, a rokonok itt élnek ezt a lehetőséget tudják ők is biztosan csak nem érdekli őket. Végig gondolva direkt az én nyakamba zuhintották hogy ne legyen a közelükben és ne zavarja az ő életüket. Szóval leirva hotelekben ki lehet ideiglenesen bérelni apartmant ugy hogy ott él az ember akár 3-6 hónapot mig nem talál mást. Tehát keresek a városban egy ilyen lehetőséget neki, és költözhet oda. A szeretet mint fogalom viszont érdekes dolgokat vált ki belőlem. Mi van ha képtelen vagyok szeretni? Lehet nem tudom milyen érzés a szeretet? Mivan ha én taszítom el ezt az érzést? Erre pl. ugye a gyárban van egy fiatal pár dolgozik ebéd szünetben együtt beszélgetnek stb, belőlem reflex szerű undort meg röhögést vált ki mikor "nyuszi " meg "nyuszikám"-oznak. Bent mindenki mondja jaj de édesek nagy szerelem jaj de szép, én pedig kritikusan felröhögök mert hamisnak érzem. Amióta kint vagyok szabadon sok dologra rácsodálkoztam mint irtam, mert sok elfogadott társadalmi "normát" hamisnak érzek. Persze sodrodom a tömeggel teszem amit mindenki szokott közben úgy érzem hamis az egész. Viszont imádom hogy oda megyek ahová akarok senki nem felügyel :D hmm igen a szülői megfelelés. Gondolok egyet elmegyek a hegyek közé, hihetetlen helyeket találtam mintha valami kis tündérországba csöppentem volna :) Hegyek között egy irhatom nagy és csodaszép tó tiszta vizzel, a hegyek teteje havas, a hegy oldalán legelnek tehenek isten bizony kiprobáltam olyan meredek volt hogy állni alig tudtam rajta :) de ők legelésztek :) szóval itt is kirándultam. A bennem élő gyermek kitört :D nevetgéltem rohangáltam hegyet másztam a tó partját körbe sétáltam és vágyik vissza a lelkem oda hihetetlen energiát éreztem. Igaz az ott élő emberek ugy nevettek néha rajtam mint mikor gyereket látnak de jól esett :) Szóval Katalin kostolgatom milyen szabadnak érezni magad és közben megtalálni magam időt szánok rá, de ez egy folyamat lehet hosszú lesz. Nekem nehéz falat most a szeretet kérdése. Most a lelkem arra a csodára vágyik amit ott a szabadban a hegyek között érez, mintha egy gombot megnyomnának hogy kikapcs már az odafelé vezető uton. A másik dolog amin dolgozok az egyedül lét. A belső gyermek énem kicsi volt egyedül volt mindig egyedül ez kisért eddig. Most probálom feloldani, elmegyek kirándulni és keresek hozzá társat, akkor és ott nevetgélünk kirándulunk és ennyi. Bár ez eddig társat találni 1-szer sikerült :) de ő is feltőltödött és kellemesen gondol a napra. Én így probálom Katalin feldolgozni a hibáim. Kérdezek közben mert természetesen kiváncsi vagyok mások mit gondolnak. Sok módszer van megtalálni magad sok leirás sok tanács módszer. El lehet veszni és tévedni benne :)

Domoszlai Katalin képe
Igen, el lehet tévedni a módszerek között
2013. október 12. szombat, 14:52 | Domoszlai Katalin   Előzmény

remélem elfogadsz tőlem egy tanácsot, ami saját tapasztalaton alapul :-)

A "nem tudok" helyett gondold inkább azt: még nem tudok, vagy azt: nem erre vágyom...

Oneness képe
A szavak ereje.....
2013. október 20. vasárnap, 18:31 | Oneness

Ha benne vagy egy helyzetben ami nem tetszik, nem szereted....akkor esélyed van arra, hogy megfogalmazd mit szeretnél...

A "nem szeretem" helyzet tapasztalatát, használd arra, hogy megfogalmazd mit is szeretnél....írd le, segít abban, hogy a gondolataidat rendezd....

ha már tudod mire vágysz ..... akkor könnyebb azt is mondani.... képes vagyok rá, tudom .....

hajrá...
Oneness

"mire vágyok " még nem tudom
2013. október 29. kedd, 15:56 | Nicsu01   Előzmény

Tudod Oneness ettől félek, listát irni mit szeretnék, mintha kivánnék az aranyhaltól de rosszul mert a kivánságom rosszul fogalmazom meg. Sok dolog kavarog bennem mert ugy érzem hogy amit igazán akarsz azt meg tudod teremteni magadnak. Közben pedig elrontod vagyis én vagy nem rontom el még nem tudom. Úgy érzem mintha az emberi mohóságom a mindennél többre vágyás taszitana rabszolgaságba, hiszen a saját vágyaim tesznek rabszolgává. Élvezetes dolog valami újba belevágni mindig keresni valami újat, aztán nem jó érzés rájönni hogy ugyanazt a hibát követted el csak más formában és a cél előtt feladni elfutni. Jó ötlet a lista de inkább leirom eddig mit tettem milyen hibákat követtem el miért adtam fel. Sokszor mint ma is előbukkan belőlem egy szeszélyes gyermek aki tesz egy meggondolatlan dolgot mert érez valamit. Konkrétabban leirom megirtam ide a levelem hogy vajon mit is tegyek de a kinom az persze fizikai formában is jelentkezik. Fáj a torkom állandó fejfájásom van kb 2 hete szenvedek így dolgozom. Tudom hogy ez a bennem felhalmozodott dolgok fizikai jele ha elmegyek orvoshoz nem tud rá gyógyszert adni. Pihennem kell és közben megoldást találnom nem pedig elmenekülni. Szóval ma nem birtam rabszolgaként tovább 12 órát dolgozni a gyárban hanem elmondtam hogy rosszul érzem magam és haza jöttem. Persze orvoshoz elmegyek hátha tényleg virus fertőzésem van de kétlem. Hazafelé jövet kinzott az az érzés jól tettem e, meggondoltam e ezt a lépést? Egyértelmű a nem. 9 hónapja itt dolgozom szabadságot ez idő alatt 1 napot kaptam a kért 3-om helyett. A fiam születésnapjára szerettem volna haza utazni ami szerdán volt aug. 28-án de csak a pénteki napot adták ide, és még volt 3-om darab pénteki nap a nyáron amikor nem volt megrendelés és szabadságra küldtek kényszerből. Betegszabadságot nem dijazák ugyanis aki elmegy rá nem kap munkaszerződés hosszabítást. Nos én szeszélyes voltam nem birtam tovább, következménye dec. 31-el kereshetek új munkát. Ez egyben jó és rossz. Változás megint amit én generáltam. Tehát Oneness a listának pont itt az ideje hogy megirjam és részletesen mindenre kiterjedően. Remélem sikerül, remélem képes vagyok rá hogy megfogalmazzam jól. Köszönöm :)

Feliratkozás Hírlevélre