Kb 1,5 éve irtam azóta újabb bonyodalmak keletkeztek amiket ki kell boncolnom :D
1.5 éve eljöttem otthonról mert úgy éreztem hogy változtatnom kell és kilépek a magamat sajnálom nem tudom szeretni magam körből. Szóval külföldre utaztam Németországba, találtam munkát és elgondolkoztam sok sok dolgon. Lassan kb 1 hónap alatt elhagytam a sajnálkozást és azt az érzést nem tudok kimászni a gödörből mert sikerült kimásztam. Következő küzdelmem tanulni a nyelvet mert muszáj, hát ez még mindig folyik nem adom fel. Itt közben sikerült az otthoni rossz hangulatból kicsit más hangulatba kerülni sok dologra rácsodálkoztam, sok tapasztalatot szerezhetek mert itt minden tényleg más.

Szóval előszőr egy kis lakóházban laktunk 6-an ami egyébként max 2 felnőtre és 2 gyerekre volt kitalálva egy üdülésnél és érdekes volt. Később én és 2 lány lakást béreltünk egy lakást. 6 hónapig laktunk együtt és az első hónapban ráébredtem ez egy ferde tükör :D szembesültem a saját rossz tulajdonságaimmal a 2 lány adta vissza nekem és nagyon nem tetszett :) Pluszban tapasztalatot szereztem az ő kárukon mit nem akarok én :) új munkahelyet kerestem és sikerült kibérelnem egyedül 1 lakást. Boldog voltam azt csináltam akkor és ott amit akartam senkihez nem kellett alkalmazkodnom a munka melett ugy éreztem pihenek, de persze volt hátul ütője is ugye kevesebb pénzt tudtam haza küldeni mégha többet is kerestem. Itt gondolkodtam másodállás vállalása vagy kijön egy családtagom találok munkát neki is és 2en fizetjük a bérleményt csak több marad. Nos a másodállást nem birtam ugy éreztem robot vagyok, apukám kijött de nem sikerült munkát találni neki mert elutasították mindenhonnan hogy túl öreg. És itt beleestem egy öreg hibába azt hiszem vagy még nem tudom mi. A magyar honfitársakkal tartottam a kapcsolatot beszélgettem de mint normál emberekkel semmi nagy barátkozás stb. mert ugy éreztem hogy így helyes, normál kollégám vagy hello szia beszélgetni dolgokról de semmi létfontosságú. De ugye jön a de :D eleinte 4-en voltunk magyarok a cégnél ebből 3-an férfiak semmi gond nem is volt, aztán jött az egyik barátnője aztán a másik mamája. Hát mi nők sürün dolgoztunk együtt és mindenféléről beszélgettünk és ugye emlitettem hogy min gondolkodom hogy több pénzem legyen, és ekkor jött egy kérdés hogy hát ők kihoznák dolgozni még ide az Attila hugát is csak az a gond lakást nem tudnak neki intézni, esetleg segítek e.

Nos bevallom emésztődtem többször megkérdeztem a szüleim mit gondolnak róla, mert én megtanultam, tudom hogy nem vagyok jó lakótárs ezt megtudtam magamról itt. Igen dolgoznom kell rajta miért nem tudom elviselni ha más csinál kuplerájt vagy nem mosogat el stb. dolgon. Hát azt mondták probáljam meg engedjem be a lakásba és hordjam munkába. Pokoli nagy pofont adtam magamnak mikor belementem, befogadtam a lakásba, aztán első szembesülés neki ugye nincs pénze segítsek mindenben amig fizetést nem kap (tehát 1 hónapig nem fizet semmit annyi pénze van talán hogy egyen), 2-odik 1 hét után még nem is ismertem sőt most sem ismerem 1 hónap után, de valamiért taszított. Engem a kérdései akasztottak ki, mikor szótlanul türöm a mosatlan hegyet (ugye rossz tulajdonságom átka más szemében még a szálkát is meglátom, avagy a tükröm? utálom hogy én sem mosogatok el azonnal? hmm.) ő meg arról faggat hogy csinin szedte e ki a szemöldökét meg festette-e be? Nem tudom ha nekem van itt szabad percem akkor előszőr gyorsan össze rámolok stb hogy magam körül rend legyen és szép látvány aztán olvasok és probálom magam elfogadni megfejteni és kikapcsolodni.

Engem nem érdekel ez a dolog, belenézek a tükörbe és az tetszik hogy mosolygok, hogy eltüntek a karikák a szemem alól, hogy a szemem érdeklődő és nem az a fú meddig kell még türnöm tekintet néz rám. Zsibbasztott hogy ő állandóan kocsmát keres, egy szót sem tud németül de ő emberek közé akar menni, ő megörül itt. Én olyan lakást választottam ami nekem tetszett egy pici városkában ahol csend van szép környék kutyák macskák és sok sok ló :) Vonzott az hogy haza jövök kinézek az ablakon és a kert végében ott egy hatalmas mező és a mező szélén karám ahol lovak legelnek, ebből van egy édes kiscsikó az anyja melett bohockodik mindig :) Akkor órákat sirt azon hogy őt mindenki le kövér állatozza, és csunya szavakkal illeti. Én megkérdeztem tőle hogy őt mi is zavarja más véleménye vagy az hogy nem tetszik magának, ha az utobbi akkor tegyen érte hogy más legyen. Megkérdezte mit tegyen hát én javasoltam neki hogy étkezzen megfelelően és sportoljon, nézzen utána neki melyik diéta vagy étkezési rendszer tetszik és csináljon egyet végig. Erre az volt a válassza hogy na hát Ő a csipszet meg a kolát meg a sört imádja nem fog erről lemondani mert belegondolnia is rossz.

És egyre jobban taszított, majd nem birtam megállni szó nélkül a dolgokat amik nekem nem tetszettek és egyre dühösebb lettem. Nos aztán jött ugye a lavina, a rokonainak panaszkodni kezdett hogy én terrorban tartom, hogy ő fél tőlem. Soha nem éltem azzal vissza hogy fenyegessem azzal kidobom mert nem mosogat el, hogy nem takarít ki stb. Hanem én előszőr normálisan majd egyre durvább hangszinben közöltem vele mosgasson el, a vilanyt kapcsolja le maga után ne én mászkáljak már utána lekapcsolgatni, szellőztessen a szobában, és stb nem irom le mert nem szép dologok fordultak elő. Nos a rokonok nekem jöttek elhordtak mindenféle szemét és egyéb titulusokkal bent a munkahelyen, mondtam semmi gond ha így gondoljátok akkor költözön is kifelé és semmi probléma nincs fizesse ki amivel tartozik és pápá. Na ugye ez nem ilyen egyszerű mert nincs hová vinni, közölték nem marad itt de én fogjam magam vissza ne szoljak hozzá mert retteg tőlem, majd keresnek lakást. Felsorolás szerűen közölték velem, hogy mikkel fenyegettem meg szegény kövér kislányt olyan hazugságokat halottam amitől még a szavam is elállt.

Nem tagadom voltak amig beszéltem vele megnyilvánulásaim bunkó modon mert voltak, én nem tagadom le ahogy teltek a napok én durvultam szóban, de nem fenyegettem! Hanem olyan hangnemben mondtam mit csináljon meg ami durva mód volt. Szóval most itt ülök a lakásomban ahol istenien éreztem magam mig ide nem jött, szabadulni nem tudok tőle, a munkahelyem kész pokol. A család mindenfélét pletykál rólam és hát ugye ők az a kategoria hogy a nyelvünk hosszu és mindig a fönöknél köt ki. Oda járnak kikapcsolodni érdekes modon ahová a fönök stb. :D Én pedig védekezni sem tudok mert a szemembe senki nem mond semmit, csak azt tudom hogy csak olyan munkákat kell csinálnom ahol fizikailag totálisan leamortizál 1 nap. Valószinű a sok kedvesség miatt :) Mindegy én megnémultam, sem a munkahelyen sem otthon 1 szót sem szolok. Semmit senkihez, minden belülről fojtogat. 2 hete :) sajnos viszont ma rájöttem nem megy ez sem, ugyanis elgondolkoztam bambultam ki a fejemből hozzám szolt a lakótárs rokona és nekem a válasz ordítva ment neki. Bocsánatot kértem a hangnemért mert ott abban a helyzetben valósan nem volt helyes, de élénken él bennem mikor az a kis ...... nekem mondja én milyen szemét stb vagyok és hányingerem volt fizikailag hogy bocsánatot kellett kérnem. Fizetés már volt de a kedves lakótársnak eszébe nincs fizetni.

Én pedig örlödöm egyszerüen rugjam ki ténylegesen ezt a szerencsétlent ahogyan meg is érdemelné? Nyeljem tovább azt hogy nem viselem el és a gondolatot hogy a nagy tervem több pénzem marad sem jött be hiszen semmiért nem fizet? Hogy azt érzem fenyegetnek kihasználnak? Miért néz mindenki ennyire hülyének? Most tényleg jószivű voltam vagy csak érdekből tettem? Vajon mi ebben nekem a tanulság ebből mit kell tanulnom vagy meglátnom? Meneküljek el keressek gyorsan állást és mondjam fel a bérletet? Nem tudok kiigazodni ezen a helyzeten. Nap mint nap látom hogy reggel felkel és már káromkodik, bent a munkahelyen nagy mellény a rokonaim itt vannak gunyos mosolyok felém, hazafelé a kocsiban köröm rágás félelem. Miközben sehol nem szolok hozzá makacsul hallgatok. Érdekes helyzet egyszerre taszít és közben sajnálom, rugjak bele mikor önmaga döntései miatt a földön fekszik? Velem ugyan ki foglalkozik ? Az adok kapok egyensulynak meg kéne lennie de ahogy itt irok azt hiszem én adtam rosszat előszőr a durva felszolításokkal és megkaptam érte a viszonzást. Viszont segítettem is hiszen a mai napig itt van nem fizet és minden papírját segítettem elintézni ami a munkavállaláshoz kellett. Ebben a helyzetben mi a helyes döntés? Azt tudom rosszul érzem magam, sokszor már nem tudok aludni mert fusztrál a helyzet, fáradt vagyok nagyon, mintha minden csep energiát elszivnának tőlem.
Mi itt a helyes döntés?