Attól tökéletes a párkapcsolat, ha folyton szerelmesek vagyunk?
Sokan élnek abban a hitben, hogy egy párkapcsolat akkor jó, ha folyamatosan szerelmesek vagyunk. Nos, Ők valószínűleg vagy nem élnek párkapcsolatban, vagy boldogtalanok a jelenlegi párkapcsolatukban is.

A szerelmet sokszor csak a kivetített vágyaink keltik bennünk. Csak addig vagyunk szerelmesek, amíg meg nem ismerjük, milyen valójában a másik. Minél jobban megismerjük Őt, annál több dolgában csalódunk, míg végül ott áll előttünk illúzióinktól megfosztva, és ebbe már nem tudunk szerelmesek lenni többé.
Magunknak keltjük a szerelmet, magunkat is csapjuk be vele.

Persze létezik az ideális eset, amikor a másik pont olyan, mint amire vágyunk. Ilyenkor a szerelmünk igaz, nem az önbecsapósdi játszma része, azonban ettől még nem biztos, hogy jól fog működni a kapcsolat, hogy tudunk együtt élni békében, harmoniában és szeretetben.

A jó párkapcsolathoz, amely sok örömöt és boldogságot ad, nem kell feltétlenül a szerelem!

Ma ismét találkoztam egy spirituális elmélettel, bár már nem először, de ma adtam neki nevet: nacionalista spiritizmus. Természetesen nem értek egyet vele, bármelyik népcsoport legyen az, amelyik jobbnak tünteti fel magát másoknál általánosan összesítve, és rosszabbnak egy másikat. Az rendben, hogy a különböző csoportokra elmondhatók jellegzetes vonások, de én ma olyan radikális változatával találkoztam ennek, hogy ha valaki az x néphez születik, akkor biztosan hibás a lelke, mert az a küldetése, hogy rossz példa legyen.

Félre értés ne essék, a házi kedvencekről van szó!
Annyi törődést, időt, pénzt, fáradozást igényelnek. Miért vállaljuk őket mégis?
Mit kapunk cserébe? Megéri azt a sok befektetést?
Szándékosan pártatlan kérdéseket tettem fel, azzal a szándékkal, hogy mind a két oldal véleménye megnyilvánuljon.