Ha lenne egy olyan bátor családállító, aki megmerné ezt tenni, engem ki ne hagyjon egy ilyen kísérletből!

A név az egész bibliában igen fontos. Isten (Jahve) számára nélkülözhetetlen, hogy az Ő nevét tiszteljék, és emlékezzenek meg róla. Jézus is sokat beszél a névről. A név úgy hat, mintha egy védőburok lenne, egy szimbólum, ami konkrét energiákat hordoz, és aki adott névben van, azt ugyanezek az erők veszik körbe, mintegy védelmezik, és olyan képességekkel ruházzák fel, amelyekkel a nevet birtokló rendelkezik.

Az ember neve jelzi az adott személyiséget. Ha társaságban beszélünk valakiről, elég, ha csak a nevét említjük, megjelenik az egész személyisége és a vele kapcsolatos szimpátiánk vagy antipátiánk, vagy minden egyéb érzelmünk, ami az adott név tulajdonosához kötődik, és ismeretünk van róla. Mindenkinek van neve, tehát tudja mit jelent egy névben lenni. Amikor egy névben vagyunk a sajátunkban, elsősorban elkülönültek vagyunk.

Meghatározhatók, differenciáltak, egyéniek. A név mintegy energia-lepel fedi el az embert, és a teremtett világbeli lényeket. Elsősorban azonosítást szolgálja. Érdekes módon be lehet kerülni más nevek erőterébe.

Akaratunk szerint tudatosan átléphetünk, vagy magunkra vehetünk más neveket, vagy azok energiaterébe léphetünk.

Úgygondolom, hogy ahhoz, hogy más név energiaterébe lépjünk, elsősorban precízen és alaposan azonosítani kell a nevet viselő személyt akinek az energiaterébe belépni szándékozunk. A név amelybe belehelyezkedünk hatással lesz ránk, hiszen saját személyiségünket erre az időre kikapcsoljuk, és átadjuk magunkat annak a névnek amelybe belé helyezkedtünk. Nem vitás, hogy ez az állapot médiumi állapot. Vagyis közvetítjük azt a tudást és szándékokat amelyeket a név eredendő tulajdonosa hordoz magán.

Mit jelent Jézus nevében tartózkodni?
Megkapjuk a választ erre a kérdésre, amint azonosítjuk Jézus személyiségét, életútját, szándékait, képességeit…

A névben lenni azt jelenti, hogy egyé-válni, azonosulni a név tulajdonosával, vagyis Jézussá válik az aki Jézus nevében van. S ha Jézus nevében van, úgy kér az atyától, mintha maga Jézus kérné.

Nagy kérdés, hogy tudunk-e azonosulni Jézussal? Be tudunk-e kerülni a nevébe? Illik-e ránk a név?

Amikor a tanítványainak mondja, hogy : Még nem kértetek semmit az Én nevemben az atyától, kérjetek és megadatik… akkor a tanítványok már kiképzésük javán túl voltak, és ami érdekes aspektusa, hogy a névben való kérés többes számú lehetőség. Tehát kérjetek, és nem pedig kérj valamit magadnak, hanem kérjetek, amit mindenképpen közös akarat, közös szándékok mentén lehetséges. Kérjetek ne magatoknak, hanem egymásnak, egymásért, úgy mintha én kérnék, mondja Jézus, hiszen a nevem által az atya velem fog azonosítani benneteket. Van-e olyan hitünk, világlátásunk, szabadságunk, hogy a név, mint egy élő maszk ránk tapad, és felruház a név birtokosának képességeivel?

Elég-e hát ha azt mondogatja valaki, hogy Jézus nevében legyen ez meg ez, vagy Te Jézusként mondod, hogy legyen ez meg ez? Mert amíg Jézusra mutatsz, hogy az Ő kedvéért legyen, addig saját hitetlenségedet bizonygatod, hiszen nem tudtál a névbe helyezkedni, nem illik rád a név, nem tudsz a névben kérni és cselekedni….

...szeretettel.

http://www.youtube.com/watch?v=twvHJRelkNw

szeklice

Ha így boncolgatjuk a fenti kérdést, abból nem lesz megoldás, csak agyalás... szerintem. Ez így csak hideg külső agyalás marad. A megértést, csak a belsőleg történő értelmezés hozhatja meg, amiben nem csak a fejünk vesz részt, hanem a szívünk, lelkünk, szellemünk.

Másrészt ezt szerintem Jézus nem így értette és lehetséges, hogy nem is így mondta.
A biblia fordítások, néha torzítanak kicsit, mert adott héber vagy görög szavakat nem lehet pontosan átűltetni minden esetben úgy, hogy érthető legyen.

Szerintem ha valaki ennek pontosan utánanézne, akkor (a többi tanításaiból kiindulva) kiderül(het)ne, hogy Jézus valami olyasmit mondott, hogy kérjetek az "Én nevében!"
Ezt persze csak abból gondolom, hogy több esetben az Énünkön keresztüli megismerésre és cselekvésre buzdít.
Mit is jelent ez?
Azt, hogy Jézus - bármennyire is nehezen érthető ez a számunkra - arra ösztönzött, hogy ismerjük meg a saját valódi Énünket és igényeit és ne elégedjünk meg a kis földi énünk vágyainak hajszolásával, hanem az Igazi Énünk vágyait kövessük, mert ez hoz igazi megnyugvást számunkra, hiszen szellemi lények vagyunk, szellemi tartalmakkal, szellemi igényekkel, szellemi törekvésekkel, csak ezt szépen elfelejtettük.

Azután van még itt egy nagyon érdekes tény, amit jó ha végiggondolunk.
Jézus Golgotai misztériuma, áldozati tette minden emberért történt. Tehát mindegy, hogy mi bele tudunk-e helyezkedni Jézus nevébe, személyiségébe, ... bármibe vele kapcsolatban, a tény az, hogy az áldozati tettével, a kegyelmi ajándékával mi részesültünk az Ő véréből/áldozatából, tehát lázadozhatunk, okoskodhatunk, de ha eljutunk a beavatás útjáig, akkor azt a misztériumot fogjuk átélni, amihez Ő nyitotta meg az utat.

Jézusnak vannak az Én vagyok mondásai...

Pl.: Én vagyok az út, az igazság, az élet. Jézus ezt nem úgy értette (bármennyire is így magyarázzák a teológusok), hogy Ő az út. Hanem úgy értette hogy a saját Énünk (mindenkinek a saját valódi Igazi Énje) jelenti az utat, az igazságot, az életet, tehát járja mindenki a saját maga útját, fogadja el a saját maga igazságát és élje a saját maga életét.
Sajnos sok tanítását jobban meg kellene tanulnunk értelmezni nekünk is és a teológusoknak, papoknak is, hogy valóban azt a célt érjük el vele, amit Ő szánt nekünk a földre születésével.