Elvárás hegyek, kedvező előjelek, egyre nagyobb remények, ennek megfelelően nagy pofára esés, csalódás, fájdalom: Meditáció.
Első mondat: "fáj az egóm". Na gyerünk, hadd fájjon. Toltam ki, hatalmasodjon el, jöttek más életterületről hasonló szituációk, olyanok, amikben ugyanúgy EZT a fajta fájdalmat éltem meg... lám, én csinálom magamnak. Szedtem össze mindent ami kapcsolódik: imagináció nem nagyon hatott, másik élet fájdalmai annál inkább, gyerünk! Még még...

Ugye ismered azt a szorongató érzést, amikor azon kapod magad, hogy már megint elmúlt egy hónap vagy egy év is, és mégsem történt Veled semmi érdemleges!
Benne vagy a napi mókuskerékben - munka, pihenés, evés, alvás - , de ezen kívül nem tettél semmi értelmeset, semmi olyat, ami fejlődést, változást hozna az életedbe!

Pedig még mindig ugyanazokkal a problémákkal küszködsz és a vágyaid elérésében sem haladtál egy tapodtat sem! Tudod merre kellene elindulnod, mégsem teszel egy lépést sem, a napok meg csak elfolynak ...egyik a másik után!

Miért?

A világban sok irányból jelennek meg egyre több írások, kinyilatkoztatások, de számos helyen a szerző fantáziája is rányomja a bélyegét a tartalomra, így néha nagyon el vannak csúszva realitástól.
A megvilágosodás és önmegvalósítás útjával kapcsolatban is sok elképzelés van, de vajon mennyi ebből a gyakorlati valóság? Sok írás kiváló prédikáció, de nincs a gyakorlatban hasznos tartalma.

Ma ismét találkoztam egy spirituális elmélettel, bár már nem először, de ma adtam neki nevet: nacionalista spiritizmus. Természetesen nem értek egyet vele, bármelyik népcsoport legyen az, amelyik jobbnak tünteti fel magát másoknál általánosan összesítve, és rosszabbnak egy másikat. Az rendben, hogy a különböző csoportokra elmondhatók jellegzetes vonások, de én ma olyan radikális változatával találkoztam ennek, hogy ha valaki az x néphez születik, akkor biztosan hibás a lelke, mert az a küldetése, hogy rossz példa legyen.