A hasonlóak vagy az ellentétek vonzzák egymást a párkapcsolatban? | Önmegvalósítás.hu

A hasonlóak vagy az ellentétek vonzzák egymást a párkapcsolatban?

2009. április 10. péntek, 9:40 | Csizike

parkacsolat_1.jpg

Az Ellentétek éppen annyira vonzzák egymást az egyik pillanatban, mint amennyire taszítják is egymást egy következőben.
Valakit pont azért szeretünk, amiért gyűlöljük és utáljuk is néha egyben: hogy olyan, amilyen...

Amikor melegünk van a hűvösben az a jó, hogy hűvös... de amikor fázunk, és "hidegünk van" akkor pont e miatt szenvedünk és ezt utáljuk benne... Pedig Ő nem változott... Ő ugyanaz maradt...
A kutya Benned van elásva... benned van a megoldás...

Igazából szerintem egy párkapcsolatban lehet a két fél nagyon is különböző, mindenben egymásnak a szöges ellentéte (nálunk is ez a helyzet... totálisan, 100%-os ellentétes személyiségűek vagyunk) egy a lényeg: az Egyensúly... hogy az a két ember, és a tulajdonságaik kiegyenlítsék... helyesebben szólva: kiegészítsék egymást... és akkor és úgy és ott jön létre a HARMÓNIA.

Neked mi a véleményed?

Kirsikka képe
fekete fehér igen nem...
2009. április 10. péntek, 11:10 | Kirsikka

A bűvös kockás hasonlattal élve, mindenkinek több tulajdonsága -színe van, és a saját életemen azt veszem észre, hogy vannak és kellenek dolgok amiben hasonlítunk, amiben különbözünk. Megőrítene egy teljesen ugyanolyan mint én! (hehe, főleg a hibáimmal!:)) Ugyanakkor elengedhetetlen, hogy azonosan gondolkozzunk lényegi, fontos dolgokról... de ez úgyis egyértelmű mindenkinek. Viszont a kölcsönös tanuláshoz -ami minden kapcsolatnak az alapja, a párkapcsolatnak meg hatványozottan- szükség van ellentétekre, másságokra. Mint a bűvös kocka színei:) (nagyon tetszett ez a hasonlat)

Magamtól úgy képzelem ezt el, mint mikor a zenelejátszóban mennek az oszlopocskák (vonalak) fel-le, hogy vannak amiben már magasan tartunk és van amiben még lejjebb... kell hogy a másik máshol legyen magasabban és máshol alacsonyabban a tanulás végett! (az "Önéletrajz öt fejezetben" verset is egyenként alkalmazom ezekre az oszlopocskákra...)

Szóval a válaszom is-is. Nem "fekete-fehér", hanem "színes festmény"! :D

Ugyanmás... szóval: társ :-)
2009. április 10. péntek, 11:58 | Almás (útkereső)

Engem zavarna, vagyis nem szeretném ha a Párom mindenben olyan lenne mint én, de jó hogy van néhány hasonló, vagy megegyező tulajdonságunk. :-)
Sokáig kerestem a párom, amíg végül Ő rámtalált.
Nem tudom mi vonzotta hozzám, nem hiszem hogy az, hogy annyira más vagyok. Lehet, egszerűen csak mi egymásért lettünk olyanok, amilyenek. S természetes hogy egymásra találtunk, így fejlődhetünk tovább, mostmár együtt, de mégis mindketten a saját útunkat járva.

Kérdezte már, hogy amikor elképzeltem a társam, olyat képzeltem-e el, mint ő ? :-)

ArkAngyal képe
Az (érték-rend) alapoknak kell egyformának lenni. A kivitelezés
2009. április 12. vasárnap, 8:44 | ArkAngyal   Előzmény

Az (érték-rend) alapoknak kell egyformának lenni. A kivitelezés (felszín), az más lehet, pl. más az érdeklődési kör, máshonnan közelít meg dolgokat, stb. De ha a kapcsolatban az alapok is mások, akkor beszélünk ellentétekről. Így hasonló, csak hasonlót vonz, az ellentétek ideiglenesen vonzzák egymást. vagyis, ha az alapjaink mások, képtelenek leszünk a kompromisszumra, az egyenrangúságra. Ideiglenesen igen, de sose hosszútávon.
Általában akkor vonzzuk be a teljesen különbözőt, ha valamiben frusztráltak vagyunk (pl. érzelmileg-mentálisan-lelkiismeretileg, materiálisan, stb.) és hírtelen "elénk jön" a más, ami kiráz ebből az állapotból. Igen ám, de amikor úgymond helyünkre billenünk, és már a mindennapi, gyakorlatias dolgainkkal kellene közösen foglalkoznunk - és már nem dominál a másság -, akkor jövünk rá, hogy semmiben nem tudunk egységre jutni, csak, ha feladjunk magunkat. Sokan megteszik ezt, és amikor elege lett, "felrobban".
Ha az alapunk egyforma, akkor sokkal kevesebb kompromisszummal tudunk megoldásokat találni, és megmarad a kapcsolatban az egyenrangúság, az identitás, vagyis nem is kell feladnunk magunkat, lényünket.
Asztrális párválasztás létező dolog. Nem csoda, hogy olyat találsz, vagy olyan talál reád, akiről 'ábrándoztál.' Ez nem más, mint rátaláltál valódi igényeidre, és már meg is tudtad azt fogalmazni.
Sokan még ebben sem tündökölnek, mert még mindig képesek illúziókban (lufikban. lufikkal) élni, hamis álmokat kergetni - mert frusztrációjuk a domináns, és arra 'hallgatnak' -, így azt is kapják meg.
Később jön az: "Én nem ezt a lovat akartam megülni" effektus.
Tapasztalati (és intuíciós) tényezők sokasága kell ahhoz, hogy rájöjjünk, kit, és mit is akarunk mi valóban magunknak... Ki hamar, kevesebb, de célzottabb tapasztalatokból is ráébred erre, ki több, ki pedig talán sose jön rá, mik is a valódi igényei...
Szoktam mondogatni: Két személyiséggel rendelkezünk. Egyik, amivel megszülettünk, másik, amit a világ húzott ránk.
Aki mer az elsővel élni, az megtalálja a hozzá illő párját is, aki a másodikkal mer csak élni, az sose, legalábbis, míg be nem látja, hogy nem önmagát képviseli, és keresi. Nem annak, hanem a 'világ elvárásainak' (amit most a világ értékrendjének nevezünk, vagyis amit az jelöl, és határoz meg) akar megfelelni...

ArkAngyal

Tűz és Víz
2010. október 07. csütörtök, 8:19 | mymóka (útkereső)   Előzmény

Kedves Arkangyal!
Teljesen egyet értek azzal amit leírtál,mert sajnos most ebben a cipőben járok.Rettenetesen nehéz,és egyszerűen nem találom rá a megoldást.A párommal 1,5 évet voltunk együtt,nagyon szerettük egymást,vagyis még mindíg.Most szakítottunk 3 hete.De egyszerűen elfogadhatatlan számomra,a tény hogy nincs többé ő nekem,és neki is hiányzok és szeret.De annyira különbözünk,hogy egyszerüen nem találjuk rá a megoldást.Mit lehetne tenni.Én mindent megtennék érte.Én egy igazából a nyugalmat kedvelő,olvasni szerető csajszi vagyok,ő pedig egy lángoló jellem.Pörög,állandóan vidám társas lény,akinek minden ...számomra akár jelentéktelen dolog is mosolyt csal az arcára.Imádom a vidámságát,az egész lényét,de egyszerűen akkora feszültség van közöttünk ,és nem találjuk az okát.És ettöl fél a párom,és ezért nem szeretné újra kezdeni,én pedig mindent megtennék hogy felvegyem az ő pörgését,lángolását,mert tudom hogy ő érte képes lennék változásra,mert csak vele tudom elképzelni életem hátra levő részét.Megírnád erről a véleményed,vagy hogy hogy látod ezt a dolgot?.Köszönettel:Mymóka

Párkapcsolat
2010. október 07. csütörtök, 8:45 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Nagyon köszönöm, ArkAngyal. Szívemből szóltál.

Csizike képe
Olyan, amilyen - Kiegészítés, Egyensúly, Harmónia.
2009. április 18. szombat, 4:24 | Csizike

Az Ellentétek éppen annyira vonzzák egymást az egyik pillanatban, mint amennyire taszítják is egymást egy következőben.

Valakit pont azért szeretünk, amiért gyűlöljük és utáljuk is néha egyben: hogy olyan, amilyen...

Amikor melegünk van a hűvösben az a jó, hogy hűvös... de amikor fázunk, és "hidegünk van" akkor pont e miatt szenvedünk és ezt utáljuk benne... Pedig Ő nem változott... Ő ugyanaz maradt...
A kutya Benned van elásva... benned van a megoldás...

Igazából szerintem egy párkapcsolatban lehet a két fél nagyon is különböző, mindenben egymásnak a szöges ellentéte (nálunk is ez a helyzet... totálisan, 100%-os ellentétes személyiségűek vagyunk) egy a lényeg: az Egyensúly... hogy az a két ember, és a tulajdonságaik kiegyenlítsék... helyesebben szólva: kiegészítsék egymást... és akkor és úgy és ott jön létre a HARMÓNIA.

Ahogy a Jin és Jang jel is tökéletesen összeillik és kiegészíti egymást... egyik nélkül a másik nem lenne teljes egész, csak fél... valaminek (például egy éremnek) az egyik oldala, az egyik része...

Mindenkinek van Árny-oldala is... és Szép Fényes Fény-oldala is...

Mindenkiben ott van Minden... az Összes... az Egész... más-más arányokban és minőségekben...

A Vonzás-törvénye értelmében a Hasonló a Hasonlót vonza, és az Azonos az Azonosat (rezgésben és energiában)...

Mégis egy párkapcsolatban sokszor az Ellentétek vonzzák egymást... hogy kiegyensúlyozzák egymást...
Így tanulhatunk egymástól valamit... Így hathatunk egymásra... egymás életére...

És ezt az egész Ellentétesdit még az is tarkítja és színesíti, hogy a legtöbb ember már alapból éppen önmaga ellentéte... Vagyis hogy: színlel.
A legtöbb ember azt próbálja (akár teljesen öntudatlanul is, tudat alatt) eljátszani, és kifelé megjátszani, megjeleníteni és sugallni, sugározni a külvilág felé, ami belül igazából nem igaz..., aminek belül pont hogy az ellentétét érzi és éli meg...
Így lehet pl az, hogy aki belül fél, és kicsire össze van menve, az kint a külvilágban, az életében egy nagypofájú, kőkemény vasember... Ezt az álarcot ölti fel... hogy ne lássák, mennyire fél, mennyire bizonytalan és hogy mennyire nem meri felvállalni önmagát...
A bárány bőrbe bújt farkasok ezzel pedig éppen fordítva vannak...
Valaki belül tök agresszív, kemény, vad, markáns és domináns vezér... és kifelé meg pont hogy a kis nyámnyila anyámasszonykatonáját adja, alakítja... mert ezt tanulta meg, ezzel tudott érvényesülni, vagy nem fogadták el annak és olyannak, amilyen igazából és valójában, és magára vette ezt a jelmezt... hogy megtéveszthesse vele a környezettét... és valljuk be: Önmagát is...

Úgyhogy egy kapcsolatban amikor két ellentétes személyiség összekerül... sokszor IGAZÁBÓL pont fordítva van minden... mint ami a LÁTSZAT... Mert mint tudjuk: LÁTSZAT NÉHA CSAL... és sokkal többször, mint azt gondolnánk...
Sokszor nem az az irányító, aki látszólag irányít... és nem az a papucs, akiről azt gondolják...
Ez az ÉLET egy jópofa kis szerepjáték... egy nagy jelmezes felvonulás, egy KARNEVÁL...
Te sem az vagy, akinel látszol... és AKINEK MUTATOD MAGADAT...

Valaki annyira fél... hogy fél bevallani, hogy mennyire fél... Ezért mutatkozik erősnek...
És fordítva...

Ellentét nincs... csak EGY BOTNAK A KÉT VÉGE... de az még EGY és UGYANAZ... és honnan kezdődik az egyik, és honnan a másik? Van EGY éles határ?

Szerintem nincsenek ellentétek... csak ilyen és olyan dolgok... és azok is csak akkor és éppen ott... és annak a szubjektív szemlélőnek az adott pillanatnyi érzékelése szempontjából... létezik... és egy következő pillanatban már teljességgel elillanhat és mást jelenthet...

Lásd azt is, hogy mik a párod árny-oldalai is... mik az elviselhetetlen, kibírhatatlan, vérlázító vonásai...
De lásd meg Benne és ismerd fel az Isteni mivoltát is... (amit tulajdonképpen a legtöbb ember a leginkább rejteget, álcáz és titkol... mintha szégyen lenne... sajnos így lettünk tanítva, nevelve és kondicionálva... mintha pont a legjobb és a legszebb, a legértékesebb tulajdonságainkat kellene szégyellnünk... ami az ÉLET értelme... és LÉNYEGE... Mit gondolsz, miért van ilyen Szeretetlen Világ? És miért a szenny és a genny csöpög az újságokból és a tévéből? És miért nem az öröm és a boldogság? Miért nem a pozitív és örömteli, építő jellegű dolgokat meséljük egymásnak, amikre büszkék lehetünk? Helyette a csúnyát, és a rosszat, amitől már eleve rosszabbul is érezzük magunkat és összébb száradunk... és állandóan csak mindenki sír-rí-siránkozik és panaszkodik...?
Miért a Halálnak és a nyomorúságnak, az Őrültségnek van hírértéke a médiában?
És miért nem a Bőségnek, a Szépségnek, az Egészségnek, a Megértésnek, az Elfogadásnak, a Szeretetnek és a Harmóniának, az Emberi Testvériségnek és az Egységnek?

Két ember között mindig lehet egy híd...
És ez pedig a Megértés, az Elfogadás és a Szeretet.
Mindenki Értékes.
Mindenki Egyedi.
És mindenki Szerethető, Szeretetre és Elfogadásra méltó.

Nemrég jelent meg OSHO új könyve magyarul a Szerelemről.
Van hozzá egy zseniális dvd melléklet, amit én mindenkinek kötelezővé tennék... hogy nézze meg, legalább egyszer az életében... havonta... ;-)

Mert annyira építő jellegű és ÉBRESZTŐ.
Rámutat a mostani élet, és a világ Őrültségére...
Hogy mennyire bekötötték a szemünket... és vezetnek a hülyeség felé... és pont az ellenkező irányban van a Boldogság...
A lényeg nem az uniformizálódásban van... hogy mindenki beolvadjon a társadalom nagy és személytelen olvasztó tégelyébe... és eltűnjön..., megszűnjön létezni...

A lényeg éppen az lenne, hogy minden egyes ember élje meg önmagát: élje meg önmaga egyediségét.
Hogy mindenki más és másmilyen. És ez pont így szép és jó.
Isten teremthetett volna egyforma embereket... akik teljesen egyformák, és egyformán gondolkodnak, ugyanazt gondolják, ugyanazt csinálják, ugyan úgy élnek, viselkednek és léteznek... Elintézhette és megoldhatta volna, ha ezt akarta volna... Van olyan nagy Isten. Nemde?
Viszont Ő pont hogy minden egyes embert teljesen más milyennek teremtett meg... Hogy sokszínűség legyen. Hogy változatos legyen az Élet ezernyi és ezernyi megnyilvánulása...
Mert ettől szép, ettől izgalmas, ettől változatos... ettől ÉLŐ és EREDETI.

Mindenki másmilyen.
Senki sem pont ugyanolyan, mint a másik.
Senki sem pont ugyanúgy viselkedik, mint a másik.
Egy párkapcsolatban például ott van a legalapvetőbb különbség mondjuk akár testileg is: hogy az egyik férfi és a másik nő... és ezt már régóta tudjuk... hogy a férfi a nőt akarja, a nő pedig a férfit...
És a férfiak a Marsról jöttek, a Nők pedig a Vénuszról (vagy fordítva)... Teljesen másképpen vagyunk kialakítva és teljesen másképpen működünk... de mégis szükségünk van egymásra ebben a Nagy Társas-Játékban... Mert együtt tudjuk megélni azokat a dolgokat, amiket egyedül egyetlen egy domina vagy szingli sem... bármennyire is legyen nagy az identitása, az egója, a büszkesége... VAGY A FÉLELEME... amikből mindez fakad... ;-)))

Az oroszlánban néha kisegér van elrejtve (mint a Kinder-tojásban), míg a kisegérben néha egy egész nagy oroszlán...
Ez egy Csalóka-Játék...
Egy Nagy Látszat-Valóság...
Illúzió az egész...

Ne hagyd magadat becsapni...

Vagy hagyd... de tudd, hogy becsapnak.. egy nagy játék, egy nagy becsapás az egész...
És ha a Te tudatos (és nem öntudatlan) beleegyezéseddel teszik ezt az egészet... akkor már nem is annyira tragikus ez az egész... nemde?
Csak addig látszik és tűnik olyan tragikusnak ez a komédia, amíg nem tudod, hogy tudod ezt az egészet... amíg magadat is hülyíted... Amíg sasként azt hiszed, hogy csirke vagy a tyúk-ólban... mert néhány másik sas-csirke megpróbálja ezt a baromságot elhitetni Veled is... mert Velük is ezt tették... sikeresen...
Mert nem néztek bele a TÜKÖRBE.

A TÜKÖR Ott van BENNED... Sőt bizonyos és abszolút értelemben talán pont: TE MAGAD VAGY A TÜKÖR és A FÉNY... a TISZTA ÉS IGAZI LÉNYED...

Nézz bele!

És utána mondd meg, hogy hol vannak az Ellentétek?

Amik vonzzák egymást: azok nem az ellentétek, vagy a hasonlóságok: hanem a megélni kívánt játékok (történések, események és cselekmények, a 'KALANDOK', az ÉLET ÖRÖMEI, amiért itt vagyunk, amiért megszülettél, amiért ide leszülettél...) és az arra alkalmas eszközök (TÁRS-as-JÁTÉK-szerek) és a pályák (a helyek, és a Lehetőségek)...

Nem az Ellentétedet vonzod be magadhoz... hanem Azt, akire éppen szükséged van: aki segítségedre lehet abban, hogy fejlődj: hogy megéld azt, amit meg kell élned, ahhoz, hogy fejlődni, haladni és TUDATOSODNI tudjál Utadon... ezen az ÚTON, amit úgy hívsz: az Életed...
Arra van szükséged, aki ki tudja belőled hozni mindazt, ami Benned van...
Legyen az a Jó és Szép, vagy a Csúnya és a Rossz...
Mindezek csak cimkék...
Hogy mit fogadsz el és mit utasítasz vissza...

És ezt a Személyt, ezt a Szereplőt, ezt a Segítséget, ezt a SEGÍTŐ-TÁRSAT MINDEGY hogy hívod...
Igen ez a leghelyesebb szó a párodra (még ha nem is érzed a párodnak esetleg... de tudod: Véleltenek nincsenek... a Vonzás-törvénye mindig a lehető legjobban működik... és Isten sem téveszt... Szóval Zsák a Foltját... Mindig... és Nincsenek Véletlenek... ;-))): hogy SEGÍTŐ-TÁRS. Ebben benne van minden... hogy ki Ő Neked. ;-)

Hívhatod akár Ellentétnek is...

Nem ez a Lényeg...

;-)

A lényeg maga a megtapasztalás, a tapasztalat, az Élmények, amiket megéltek együtt, egymás társaságában, egymás jelenlétében... egymásnak köszönhetően... EGYMÁSNAK KÖSZÖNHETŐEN!!!
Tehát azt, amit a Másik Érted tesz, azt meg lehet köszönni Neki... Ő tényleg azért van, hogy segítsen Neked... hogy segítsen Utadon...
És ahogy Eckhart Tolle mondja A MOST hatalmában: az életünk is azért egyre feszültebb és azért van egyre nagyobb nyomás rajtunk... HOGY TUDATOSODJUNK... HOGY EGYRE TUDATOSABBÁ VÁLLJUNK... HOGY FELÉBREDJÜNK... HOGY RÁÉBREDJÜNK ÉLETÜNK ÉRTELMÉRE... A NAPNÁL IS VILÁGOSABBAN TÜNDÖKLŐ ÉS RAGYOGÓ IGAZSÁGRA, SZÉPSÉGRE ÉS VALÓSÁGRA...
És azt mondja, hogy egy párkapcsolatnak sem az az értelme, és célja, hogy Téged boldoggá tegyen.
Ne ezt várd el tőle... mert ez tévútra visz... és nagy-nagy fölösleges fájdalomhoz, szenvedéshez és csalódáshoz vezet...
Azt mondja Tolle, a párkapcsolatnak is az a célja, értelme, és lényege, "funkciója", hogy tudatosabbá tegyen... tehát A LÉNYEG, A KULCS ÉS A CÉL: A TUDATOSSÁG...
Hogy észre vegyél dolgokat, hogy tudatosan JELEN LÉGY a Pillanatban, az Életedben... Hogy JELEN LEGYÉL: hogy OTT LEGYÉL... hogy lássad, vedd észre, hogy miben élsz, mi történik MOST ebben a Pillanatban éppen előtted, és körülötted és Benned... és nem Veled... ;-)
A Tudatosodás maga az Ébredés... a Felébredés...
És ez tehet majd Boldoggá...

Tehát ne a boldogságot várd el a párodtól... hogy kiszolgáljon, mindent megadjon Neked és boldoggá tegyen... mert akkor mindig hibáztatni fogod Őt, hogy neki ez esze ágában sincs, mert kisebb problámája is nagyobb ennél...
Azt várd el a kapcsolattól, hogy segítenek a benne megélt szituációk és történések TUDATOSODNI, TUDATOSABBAN FIGYELNI, ÉSZLELNI ÉS ÉRZÉKELNI, JELENLENNI A SAJÁT ÉLETEDBEN ÉS MÉG TÖKÉLETESEBBEN MEGÉLNI AZT... és majd ez a Tapasztalat, ez az Élmény, ez a Hozzáállás vihet el késöbb és ajándékozhat meg a Boldogsággal... ;-)
Az a bónusz ajándék... a Ráadás...

Persze azért jó, ha a Boldogságot keressük... mert ehhez mérünk mindent, ami nem az... és azokat az egyenleteket, amik elválasztanak Tőle... próbáljuk megoldani... hogy ne jelentsenek többé visszahúzó és hátráltató akadályt számunkra...
Ami nem jó, az mindig előre visz... (tehát jó, hasznos)... ;-)

Tulajdonképpen ezekre a megélésekre, ezekre a tapasztalatokra van szükségetek.. és nem egymásra...
Ehhez a másik mindig csak egy eszköz...
És nem a cél maga...

Még egyszer hangsúlyozom:

AZ ESZKÖZ NEM A CÉL MAGA! ;-)))

Csak ezt még kevesen tudják...

De Te már köztük vagy...

Milyen Szerencsés! ;-)

;-)))

Szeretettel Minden Eszköznek, hogy felfedezze a Célját:

Csizike ;-)

ArkAngyal képe
Ez mind gyönyörű, és rettenetesen igaz...egy valamit nem vettél
2009. április 18. szombat, 8:52 | ArkAngyal   Előzmény

Ez mind gyönyörű, és rettenetesen igaz...egy valamit nem éreztem kihangsúlyozva, és ez előző írásomban is benne volt. Egy mondat:
Az alap értékrendnek kell egyeznie ahhoz, hogy hosszútávon együtt tudjanak maradni az emberek.

Ha ez meg van, a kivitelezés lehet különböző, sőt az a jó, ha különbözik. Ezekről írtál Te. Ezzel nem is vitázom, sőt, maximálisan egyet értek. Értékrend, ha más, akkor olyan helyzetekben, amikor dönteni kell, szituációkat kezelni, más-más érdekek, és értékek lesznek a dominánsak.
Nem jön létre az egyenrangúság, mert a domináns fél fog mindig győzni. Ha nem is mondjuk ki, de érezzük, és ezek szép lassan gyűlnek.
Ilyenkor mindig, minden esetben valaki kárára, háttérbe szorulásának szükségessége révén lehet kompromisszumra jutni. Persze, hogy minden kapcsolatban benne van a kompromisszumok tömkelege, csak az nem mindegy mennyi, milyen esetekben, és általában kinek a kárára.
Ilyenkor a rózsaszín szobában a rózsaszín köd se sokáig segíthet.
Nem véletlen az Asztrális társválasztás sem. Pont ilyesmik: a háttérbe szorulás, megalázkodás, stb. nem kerül elő, szükségtelenné válik... viszont az értékek kapnak hangsúlyt. Ha teljes különbözőség van érvényben, nem tudnak ugyanúgy csiszolódni, bármikor összeilleni. Bizonyos dolgokban még ekkor is, de az kevés ahhoz, hogy elég legyen hosszan, több évtizedig.
Még egyszer hangsúlyozom: Értékek hasonlósága vonzza egymást. Többi pedig a köret, aminek a mássága igenis vonzó, és szükséges. De ha az alapokban is mások az értékek, akkor beszélhetünk teljes különbözőségről... és ez hosszútávon életképtelen önmaguk, vagyis lényük tulajdonságainak megtartásával, illetve képviseletével...
Amiről Te írtál, az pont ezt igazolja, és írja le... az alapértékek egyezőségét. Köszönöm!

Mások nevében is írhatom, hogy köszönjük, hogy ezt leírtad, a kettő így lesz kerek :)

ArkAngyal

kapcsolat
2009. április 20. hétfő, 9:22 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Sziasztok!
Szeretnék én is "kerekíteni" rajta,csak egy kicsit más szempontból nézve.
Mint mindenben,a párkapcsolatban is a szellemi irányitottság dominál.
Mikor leszületünk az élettervünk tartalmazza a lehetséges kapcsolatainkat
az előző életeinkből hozott "adok-kapok" alapján.Mivel minden a kiegyenlítődés
felé halad,ezért ezek elkerülhetetlenek. Én két irányelvet különböztetek meg,
első a karma(mindenek felett),második a hurokkapcsolatok.
Egy rohanó világban élünk,ahol minden lélek azon van,hogy emelkedhessen.
Az idő viszont fogy,ennek arányában gyorsul az élet.A lélek igyekszik levetni
minden terhet,mert csak igy tud fejlődni.Mindenki szeretne dimenziót váltani a
Földdel,de ezt csak tisztán teheti meg.Tiszta élet alapja a teljes kiegyenlítődés,
vagyis nincs tartozás senki felé.Van egy vonat amin van 100 hely,de van rá 1000
jelentkező.Ennek ismeretében érthető,hogy miért változik ilyen drasztikusan minden.
Száz éve még elképzelhetetlen volt,hogy ennyiszer váltsunk párt.Most teljesen
megszokottá vált.Rengeteg hurkot kell bezárni.Viszont,mivel az "utolsó" időket
éljük,mindenki leszületik,mivel az Isteni elv(igazságosság elve),hogy mindenkinek
megkell adni a lehetőséget.Ezért szinte mindig találsz egy olyan párt magadnak
aki segít a továbblépésben.Van egy élethelyzet amiben valamit meg kell tanulnod.
Ilyenkor "bevonzod"(bár én nem igy fogalmaznám),azt az embert akinek szintén erre a
tapasztalásra van szüksége.Nagyon ritka,hogy ez nem egy előző életből hozott kapcsolat.
De ennek így kell lennie!!!Tudom,most nagyot döftem a látszaton,ilyenkor mindenki tiltakozik,
csakhát mennyivel egyszerübb lenne,ha tudnánk a miérteket.Körül nézel és látod kapkodást,
mégis azt hiszzük(többnyire),hogy mi kivételek vagyunk.
Az én elvem,hogy mindegyik kapcsolatot úgy éljük meg,hogy ez az igazi,még akkor is ha tudjuk,
érezzük,hogy tovább kell majd lépni.Két félből lesz két egész!!!Vagyis a közösbe tett tapasztalat
kiegészítve egymást,egy egészet alkothat mindkét fél számára.:-)
Nehéz felismerni,elfogadni azt a pillanatot mikor már nincs mit adni és elkellene engedni egymást.
De ha a szeretet dominál akkor ez barátságban történik(ami sajna ritka).Ez egy kicsit furcsán hangzik,
pedig egyszerü.A szeretet magában hordozza az elfogadást,elengedést,odafigyelést.
A hiánya a félelem,mely az anyagot,féltékenységet,birtoklást stb.,tartalmazza.
Ne értsetek félre,nem azt mondom,hogy rohanj és keress mást,lehet,hogy Te az "igazit"
találtad meg.A lehetősége megvan.Csak vállald fel amit érzel és gondolsz,mert ezzel sokszor
segítesz a másik félnek is!
Elnézést,hogy belekontárkodtam,de talán pár embernek segít megérteni az életét.
A többieknek "tartom a hátam"! :-)

szeretettel Zoeya

ArkAngyal képe
Abszolút egyet értek minden szavaddal, és összefüggés(ek)
2009. április 21. kedd, 19:50 | ArkAngyal   Előzmény

Abszolút egyet értek minden szavaddal, és összefüggés(ek) levezetésével. Nem akartam ajtostúl robbani a házba, mert sokszor az alap tényeket is nehezen fogadják el az emberek, nem, hogy ilyetén módot be tudjanak fogadni. Viszont, most, hogy leírtad, fejembe jutott, hogy hol máshol, ha nem éppen itt (ezen a webszájton) írjunk le ilyeneket?
Reménykedem, hogy akinek szüksége van erre az információra, az rátalál, és meg is érti, vagy ha még most nem, majd akkor, ha eljön az ideje... Csak ne utassítsa el kapásból (és tartósan, meg amúgy se sehogyan se :D), mert akkor nem fogja érteni, összepárosítani az összefüggéseket a leírtakkal, és ami vele történik...

Köszönöm, hogy ezt megosztottad... ;-)

ArkAngyal

Csizike képe
A CÉL A BOLDOGSÁG? MIÓTA?
2009. április 22. szerda, 5:04 | Csizike   Előzmény

És miből gondolod, hogy az a cél, hogy "hogy hosszútávon együtt tudjanak maradni az emberek"?

Vagy, hogy két ember együtt legyen és maradjon "hosszan, több évtizedig"?

A tudódok megállapították, hogy az emberi test összes sejtje lecserélődik 7 év alatt... vagyis 7 évente az egész fizikai testünk megváltozik, lecserélődik teljesen...
Az is köztudott tény, hogy a házasságok és a hosszabb kapcsolatok 7. éve a kritikus...
Ekkor válnak el a legtöbben, érdekes módon...
Miért kéne hosszútávon, évtizedekig együtt maradni valakivel?
Menet közben úgy megváltozhattok mind a ketten... annyira eltávolodhattok egymástól... az érdeklőséi körötök... meg minden...
Miből gondolod, hogy egy párkapcsolatnak feltétlenül holtodiglan-holtomiglan kell, jó és célszerű tartania, vagy hogy úgy van megírva a Nagy Könyvben?

Találkozol valakivel... Megteszitek együtt, amit meg kell... Megkapjátok azokat az impulzusokat, amiket kell, átadjátok egymásnak, amit kell... és ha megtettétek, amit megtehettetek... akkor mehettek tovább, hogy folytatódjon ez a fejlődési folyamat... csak valaki mással... új leckékkel és új tanulni(és MEGÉLNI)valókkal...

"Ilyenkor mindig, minden esetben valaki kárára, háttérbe szorulásának szükségessége révén lehet kompromisszumra jutni. Persze, hogy minden kapcsolatban benne van a kompromisszumok tömkelege, csak az nem mindegy mennyi, milyen esetekben, és általában kinek a kárára.
Ilyenkor a rózsaszín szobában a rózsaszín köd se sokáig segíthet."

És azt miből gondolod, vagy ezt Neked ki mondta, hogy minden párkapcsolatnak boldognak, kiegyensúlyozottnak és harmonikusnak kell lennie, ami mind a két felet tökéletesen és maximálisan kielégíti minden szinten és szempontból és maga a Mennyei Tökély?

Az igazság az, hogy A LEGTÖBB EMBER INKÁBB A BOLDOGTALANSÁGRA HAJT, MINT A BOLDOGSÁGRA...

Mert született Mazochisták, vagy ahogy Eckhart Tolle fogalmaz ( www.tudatossag.com Eckhart Tolle Az Örökkévaló megérintése című előadássorozatának 4. napjának a délelőtt... A szenvedésfüggőségről...) Szenvedésfüggők vagyunk...

Tetszik vagy nem tetszik... ez az IGAZSÁG...

És az összes többi csak álca... mellébeszélés és Önbecsapás...

Úgyhogy érdemes lenne megbarátkozni a gondolattal, hogy a kapcsolatokban az emberek döntő többsége, a látszattal ellentétben és az elmélettel szemben nem a boldogságra, a nyugalomra, a Szeretetre, a harmóniára és a békére hajt... hanem ennek éppen hogy az ellenkezőjére: a BOLDOGTALANSÁGRA...
És az, hogy ez ŐRÜLTSÉG, afelől ne legyenek kétségeid... De hát ebből is látszik, hogy milyen őrültek vagyunk...

Otthonról hozunk egy csomó fájdalmat...(meg a szüleink boldogtalanságának a mintáját, ami jó mélyen bevésődött... beivódott a sejtjeinkbe az anyatejjel...)... és eltökélten be akarjuk bizonyítani a világnak, hogy milyen szar az élet... és hogy nekünk van igazunk...
És ennek az egyenletnek az igazságának a bebizonyításának az ára (jó magyarosan szólva) a saját BOLDOGSÁGUNK.

Szóval ilyen önfeláldozóak vagyunk... Vagy ha így jobban tetszik: ilyen mártírok, áldozatok, szentek, önpusztítóak, önimádóak, hülyék és barmok... ;-)

(És Kedves ArkAngyal! Itt már nem konkrétan Hozzád, Neked szólok, hanem úgy általában az emberiséghez, Minden Emberhez... Tehát ne vedd magadra, ha esetleg nincs igazam Rád nézve... Azért ne kapkodd el... ;-)))

Látod?
Semmilyen ár sem túl drága... csak hogy az igazunkat bebizonyítsuk...
Még a saját boldogságunkat, elégedettségünket, lelki békénket és örömteli, egyszerű és könnyű, kiegyensúlyozott, vidám, sikeres, gazdag és boldog, egészséges életünket sem sajnáljuk beáldozni e "nagyszerű, szent és magasztos cél", küldetés érdekében...

Ez ám a nagy kaland: meggyőzni róla a világot, hogy Neked milyen szar, és hogy Te teljesen joggal vagy felháborodott, elégedetlen és boldogtalan...

Ez is csak egy játszma...

Szóval itt az Élet, és benne a Párkapcsolataid messzemenően nem a Boldogságról szólnak, mint ahogyan nem is azt akarják megcélozni...
Eszük ágában sincs...

Minél előbb ismered ezt fel... annál előbb ébredhetsz fel abból a rémálomból, és annál előbb és gyorsabban mászhatsz ki ebből a mély veremből, ebből a mély kátyúból és gödörből... amit magadnak ástál... ahová saját magadat akartad eltemetni... "élve", "elevenen"...
Bár ha Neked ez az "élet", akkor őszinte részvétem...

Itt senki sem akar boldog lenni... ez csak szöveg...
Még maguk sem hiszik el teljesen...
Boldogság?
Ugyan már... Kit érdekel?
A Szenvedes! Az már igen! Az a buli!
Meg a fájdalom!...
És az Önsajnálat...
Az Önsanyargatás.
A küszködés...
Meg a Lemondás...
A Nélkülözés...

A panaszkodás... hogy
"Jaj! Milyen rossz nekem!,
Jaj, de szerencsétlen vagyok!"

Hát ha ilyen hülye vagy, akkor tényleg az vagy...
De tudod mit...
Meg is érdemled...
Mert magadnak csinálod.

ÉBREDJ FEL!

Itt nem arról szól a játék, hogy minek milyennek kellene lennie...
Hanem hogy milyen...
És ez két különböző dolog...

Tudod: az Elmélet, meg a Gyakorlat...
Még mindig itt tartunk...
Itt van a kutya elásva...
De jó mélyen...

Van: ami jól hangzik.
És van: ami igaz.
Ami a Tényleges Valóság.

Te melyiket választod?

Ne hazudj!
Ne szépíts!
Ne színezz!

Úgyis kiderül és lelepleződik minden és Fény derül az Igazságra!

OSHO nagyon is IGAZ szavai erről az egész Boldogság-Boldogtalansági kérdésről:
( http://judith.freeblog.hu oldaláról )

Osho: Bátorság

„Számtalan dolgot szalasztasz el az életben csak azért, mert nincs benned elegendő bátorság. Tulajdonképpen nincs szükség erőfeszítésre – csupán bátorságra -, és maguk a dolgok indulnak feléd, nem neked kell közeledned hozzájuk… Legalábbis a belső világban így történik.
Én úgy látom, a legnagyobb bátorság ahhoz kell, hogy boldogok legyünk.
Boldogtalanul élni nagy gyávaság. Ahhoz, hogy nyomorultak legyünk, valójában semmit sem kell tennünk. Bármelyik gyáva, bármelyik bolond meg tudja csinálni. Mindenki képes arra, hogy boldogtalanul éljen, a boldogsághoz azonban nagy bátorságra van szükség – az már nehéz feladat.
Általában nem így gondolkodunk. Azt mondjuk: „Mi kell a boldogsághoz? Mindenki boldog akar lenni.” Ez teljes tévedés. A legritkább esetben akarnak az emberek boldogok lenni – függetlenül attól, mit hangoztatnak. A legritkább esetben állnak készen a boldogságra – olyan sok energiát fektetnek a boldogtalanságukba. Szeretnek boldogtalanok lenni… Tulajdonképpen boldoggá teszi őket a boldogtalanságuk.
Számtalan dolgot kell megértened – máskülönben rendkívül nehéz kikerülnöd a nyomorúság keréknyomából. Az első dolog: senki sem kényszerít maradásra; te magad döntöttél úgy, hogy rab maradsz a boldogtalanság börtönében. Senki sem tart vissza senkit.
Az az ember, aki készen áll a kilépésre, akár ebben a pillanatban megteheti. Ne keress felelősöket. Ha valaki boldogtalan, maga tehet róla, de a szerencsétlen ember sosem vállalja a felelősséget – ez a módja annak, hogy boldogtalan maradhasson. Azt mondja: „Valaki más tesz engem boldogtalanná.” Ha valaki más miatt vagy szerencsétlen, akkor persze mit is tehetnél? De ha te magad teszed magadat nyomorulttá, az ellen tehetsz… az ellen azonnal tehetsz valamit.

Akkor a te kezedben van a döntés, boldog leszel-e vagy boldogtalan.
Ezért az emberek másokra hárítják a felelősséget, néha a feleségükre, néha a férjükre, olykor valamelyik családtagjukra, néha a körülményekre, a gyermekkorukra, az anyjukra vagy az apjukra…

Esetleg a társadalomra, a történelemre, a sorsra, Istenre, de mindig valaki másra.

A nevek különböznek, de a módszer ugyanaz.”

Szóval itt nem a boldog és kiegyensúlyozott párkapcsolat a lényeg és a cél...
Hanem a tapasztalás... A megélése annak, ami van... ami felébreszt...

Nézz szét!
Mit látsz?
Sok szarabbnál szarabb kapcsolatban vergődő embereket szanaszét...mindenfelé...összevissza...

Tudod miért vannak ebben a helyzetben?
És miért vegetálnak így, ahelyett hogy boldogok akarnának lenni és lépnének vagy változtatnának valamit?
Mert élvezik.
Látod már milyen mazochisták az emberek?
Lehet, hogy Te is...?

Ilyen a nagy átlag...
100-ból 99...

Felejtsd el a Boldogságot... meg hogy kik illenek egymáshoz...
Itt pont az a lényeg, hogy kik nem illenek egymáshoz...
Mert attól lehet szenvedni igazán...

Tehát itt a Taszítás-törvénye a Vonzás-törvénye...
"Minél rosszabb, annál jobb."
Elvégre is "Sírva vigad a magyar".
Vagy nem?

Az egónak szüksége van a fájdalomra és a szenvedésre... és hogy folyton azt hangoztathassa, hogy "Milyen rossz nekem!"
Hát megkapja, mert megteremti.
Enélkül nem tudna élni...
Enélkül nem tudna (nem akarna) létezni.

Ez úgy kell neki, mint halnak a víz...
Vagy mint fülnek a szatyor... ;-)))

A legtöbb ember öntudatlanul bár, de fájdalmat akar okozni önmagának is, és a másik embernek is...
hogy "Együtt vesszünk! Együtt Haljunk! Együtt Pusztuljunk!"

Ha megdöglött az én tehenem, dögöljön meg a szomszédé is! De gyorsan!!! Minél hamarabb! ;-)

Büntetjük magunkat, és ezért másokat is... hogy ők is szenvedjenek, ha már nekünk is azt kell...
És mivel ők is büntetni akarják magukat (és ezt igen-igen aktívan és leleményes módon meg is teszik és gyakorolják szorgosan a nap szinte minden percében) ezért belemennek a mi kis szadista-mazochista játszmánkba... csakhogy Ők is egyszerre (minimum) két irányból kapják az ívet...

Mellesleg a legtöbb ember azért is bünteti önmagát, hogy ezzel másokat büntessen és másoknak okozzon még vele plussz fájdalmat, bűntudatot és lelkiismeret furdalást... lelki nyomort...
Pl. a gyerek a szülőinek... Az önszenvedésével...
Azért, hogy annak idején elhanyagolták... nem törődtek eleget vele, nem figyeltek oda rá, nem adták meg neki a kezdő alapokat, ahhoz, hogy sikeres, elégedett és boldog legyen...

Meg aztán azért is bünteti önmagát, mert
1. ezt látta otthon a szüleitől és jól megtanulta, mert belekerült a tudatalattijába programként...
2. őt is folyamatosan büntették... és belé ivódott ez is... hogy ezt érdemli... ez illeti meg... ez jár neki... csak erre érdemes...

Nagy siker?

Gratuláljunk?

És mivel az emberek legnagyobb többsége a Szenvedésre és a Fájdalomra hajt... addig érdekes és izgalmas számodra a partnered, amíg megkapod ezt Tőle... ennek a szép neve a Kihívás...
Amikor már nincs benne kihívás... akkor ráunsz, érdektelenné válik az egész kapcsolat... mert nincs neki "sava-borsa" ami szétmarna... és keresel magadnak egy újabb puskaporos hordót... amire ráülhetsz... reménykedve, hogy hátha felrobban és ott leszel a közvetlen közelébe... hogy aztán újra bizonygathasd... hogy milyen szerencsétlen vagy... és hogy milyen rossz neked... és hogy milyen szar az életed és benne a világ... és Isten hogy elvétette ezt az egészet... ;-)

(Ne is áltasd magadat azzal, hogy pedig Te Szelídségre, Szeretetre, Harmóniára, Nyugalomra és Békére vágysz.)

Majd amikor TÉNYLEGESEN a BOLDOGSÁG lesz a CÉL, akkor lehet, hogy valóban a hasonló-a hasonlót vonzza...

De így is... csak másként...
A hülye a hülyét...
Az elvetemült az elvetemültet...
A Szenvedésfüggő a Szenvedésfüggőt...
A Tudatlan a Tudatlant...
A Boldogtalan a Boldogtalant... hogy aztán még boldogtalanabb lehessen...
Annyi különbség lehet, hogy a szadista nem a szadistát, hanem a mazochistát, és fordítva...
Zsák a foltját...
Zár a Kulcsát...

Szerintem a fókuszt még mindig nem a hasonlóságokra, vagy a különbségekre kell tenni, hanem a KÖZÖSEN ÁTÉLENDŐ ÉS MEGÉLENDŐ TAPASZTALATOKRA...ÉLMÉNYEKRE.

Vagyis: itt és most az az ideális párod, akitől azt kapod meg, amire itt és most a lelki fejlődésed érdekében a legnagyobb szükséged van: legyen az puszi vagy pofon...

Tehát mindig az ideális társat vonzod be az életedbe... azt aki itt és most a Te Számodra a leginkább tud segíteni és ebből a szempontból a leginkább megfelel...
Aki pont olyan, amilyennek a Te (öntudatlan) érdekedben lennie kell.

Egy valamit tudnod kell:

MINDENNEK VAN EGY ÁRA ÉS EGY HASZNA.

Nincs olyan dolog, ami ne hozna hasznot Számodra...
Még azok a dolgok is, amiktől LÁTSZÓLAG a legjobban szenvedsz...
Sőt: sokszor azok kecskegtetnek a Számodra a legnagyobb haszonnal... Ezek azok a dolgok, amikkel lehet takarózni, amik mögé el lehet bújni, amiket aztán kifogásként lehet használni...
Mint pl. valakinek a betegség...
Mentesíti a munka alól... és mindenki ráfigyel... keresi a kegyeit és körülugrálja... vagy sajnálja...
Az ember ezekért még képes súlyosan megbetegíteni is a saját testét...
Ez a játszma...
Persze ez az egész egy tévút... De erről szól az emberek nagy többségének az élete...)

Valami haszna még annak is van, ha pl. ver a férjed, vagy csóró vagy, vagy beteg...
Ha más nem, akkor minimum az, hogy sajnálhatod és hogy sajnáltathatod magadat másoknak.. magadra vonva ezzel a figyelmüket... és az Energiát így csikarva ki Tőlük, Belőlük...
A másik, hogy nem kell felnőnöd... és felelősséget vállalnod az életedért... nyugodtan hibáztathatsz, okolhatsz és szidhatsz továbbra is másokat, rajtad kívülálló okokat, tényezőket és személyeket...
És közben Te maradhatsz egy lusta kis magatehetetlen szegény szerencsétlen 'áldozat'...
Önmaga tudatlanságának és lustaságának az áldozata.
Akit emiatt senki sem sajnál...
Csak az, aki maga is tudatlan... és van erre ideje és energiája...

És így tovább...

Látod mekkora nagy hasznot húzhatsz a saját szenvedésedből, boldogtalanságodból és lelki nyomorodból?

Megéri?

Érdemes ezt így csinálni?

Te Kis Önsorsrontó!

Felejtsd el az Illúziókat és

ÉBREDJ FEL!

LÁSD MEG AZ IGAZSÁGOT!

Nem baj, ha szenvedsz, ha ezt élvezed és erre van szükséged...

Csak tudd, hogy ezt teszed, és hogy ezt Te választottad magadnak... és hogy bármikor választhatsz mást is magadnak... ha már eleged van ebből a hülyeségből és ráuntál... és már kiszenvedted magadat... és mostmár szeretnél valami értelmeset és hasznosat, előre vivőt is csinálni az életben, kezdeni magaddal... és megélni az IGAZI NAGY KALANDOKAT... ÉS SZERETNÉD ÁTÉLNI? ÉREZNI ÉS MEGTAPASZTALNI AZ ÉLET MINDEN ÖRÖMÉT ÉS SZÉPSÉGÉT!!!

Jó (FEL és RÁ) ÉBREDÉST Neked!

És még valamit a boldog és kiegyensúlyozott, harmonikus párkapcsolatokról, ahol olyan nagy a Szeretet és az Egyetértés, hogy csak úgy vágni lehet...

És mi van a Karmával?

Ha Te mondjuk valamelyik előző életedben agresszíven bántalmaztál valakit...
Akkor most valószínűleg nem egy szűz odaadó angyalkát fogsz kapni, aki úgy simul Hozzád, mint a bársony...
Ha ezt a dolgot, amit mással tettél, "rosszat" most vissza kell kapnod, és meg kell tapasztalnod... akkor ehhez kapsz egy MEGFELELŐ partnert... aki ezt majd Neked szépen visszaadja... visszafizeti... visszatörleszti...
És akkor sem biztos hogy úgy olvad egymásba a Szívetek, mint kés a vajba...
Számíthatsz nyugodtan konfliktus helyzetekre... feszültségre... hogy megtörténhessen, az aminek meg kell... és hogy kiegyenlítődjön a számla... és tiszta lappal, az adósságodat letudva mehess tovább...

Lehet, hogy ezáltal pl. egy boldogtalan és feszültséggel terhes kapcsolatot, amiben sikerül megoldani valami hozott feladatot és kiegyenlíteni a számlát, letudni a tartozást... tényleg egy Szeretet Teljes Happy Nyugodt Harmónikus Boldog Szerelem és Párkapcsolat követ...

Nem lehet minden Tökéletes, és nem lehet mindig csak nyerni, ahogyan csak belélegezni sem...

Ez egy poláris világ...

Itt mint a Hullámvasútban, mindig a végletek, a fentek és a lentek váltogatják egymást...

Egyszer Fent - Egyszer Lent...

És így tovább...

Lehetne ezt még sokáig ragozni... de remélem így is érted már a lényeget, hogy mit is akartam most átadni Neked.

Persze nem kell velem egyet érteni...

Mert lehet, hogy nem is így van ez az egész...

Meg aztán minden csepp csak része az Óceánnak, de nem maga az óceán.

Szia!

Szeretettel:

Csizike ;-)

Boldogtalanságra hajtanánk?
2009. április 22. szerda, 10:11 | csaesz   Előzmény

Szerintem nem...Attól függetlenül, hogy tényleg több a boldogtalan, mint a boldog. De szerintem nem azért, mert az emberek élvezik, hogy boldogtalanok. Valahol a szívünk mélyén mindannyian boldogok szeretnénk lenni. Őszintén. A lélek boldog szeretne lenni. A lélek- Isten egy darabkája- nem szeret szenvedni.
És azt gondolom, hogy az egó sem a boldogtalanságra hajt. Az ő célja csak a túlélés. A túlélés vágya pedig arra ösztökéli, hogy inkább a biztos rosszat válassza, mint a bizonytalant. Mert a bizonytalanban ott van a halál lehetősége is. A biztos rosszat meg már megszoktuk, ha tegnap túlétük, túl fogjuk ma is. Szerintem az az ember, akinek még az orra kinn van a mocsárból, ki nem lép belőle, akármit is mond neki Tolle meg Osho meg bárki más. Ha valaki már teljesen elsüllyedt, ha már úgy érzi, hogy ez a mocsár - a boldogtalanság meg a szenvedés- fogja megakadályozni az ő túlélését, na akkor enged az egó a változásnak. Amikor olyan szar a helyzet, hogy a bizonytalan ennél már csak jobb lehet. Akkor már nincs szükség bátorságra sem.

Ha van bátorságunk, az nagyon jó dolog. Mert akkor nem kell belefulladnunk a katyvaszba, mielőtt jobbá változtanánk a helyzetünket. Valahol olvastam, hogy nem az a bátor ember, aki nem fél. Hanem az, aki a félelmei ellenére is elindul.
Én mindig kényszerhelyzetbe szoktam hozni magam... nálam ez bevált.

Inyó képe
Csizike! Ez tuti volt! Nagyon tetszett amit írtál és a stílusod?
2009. április 22. szerda, 18:44 | Inyó   Előzmény

Csizike! Ez tuti volt! Nagyon tetszett amit írtál és a stílusod?! Számomra lehengerlő volt! Elgondolkodtam soraidon és én igazat adok neked. Igen, az emberek nagyobb százaléka szenvelgős... és alig vannak olyan bátrak akik ténylegesen felvállalják, hogy ők, ha törik-ha szakad boldogok akarnak lenni és mernek is tenni érte! Szerintem, ha ezen elgondolkodunk, akkor meg kell látnunk, hogy ez az IGAZSÁG!

Ez a boldogság-szenvedés nálam is volt topic, addig, ameddig a
2009. április 22. szerda, 23:48 | Szabó_Péter   Előzmény

Ez a boldogság-szenvedés nálam is volt topic, addig, ameddig a Kineziológusommal ki nem teszteltük, hogy szeretek szenvedni és ragaszkodom a szenvedéseimhez.... Ugyanis, ez így van ill volt... most is van olyan még, hogy igen, de már fel tudom ismerni és ez nagy különbség...

Szóval, sz én meglátásom szerint azért boldogtalanok az emberek, mert azok akarnak lenni. Nem tudják másképpen elképzelni az életüket, csak hogy "épp,h hogy kinn van az orruk a mocsárbol". Az a legszomorúbb, h meg sem kérdezték mástol vagy maguktól, hogy lehetne e másképp is csinálni? Mindenképpen muszály kettétörnöm a gerincem? Hát nem! Nem muszály! Csak ugye behúnyt szemmel nem lát az ember semmit. Ki kellene nyitni! Az meg ugye fájdalommal jár, mert ugye a fényesség! Na, lényeg ugyanazt írtam le, mint csaesz... Félelemből, és gyávaságból maradnak inkább a biztos rossz mellett. Ez nekem is bibi még :) , mert vannak helyzteim, h ha most lépek, még magamtól ki tudok jönni a mocsárból, de ha nem, akkor belefulladok :( De ki változtathat az én helyzetemen? Csak Én! :) És a boldogtalanok helyzetén ki váltztathat? Hát ők... És hogy? Elkezdenek másképp gondolkodni! Másképp cselekdni, mint eddig... Ki merjenek bontakozni!

Láttam, egy-két hozzászólásban, h szociálisan érzékeny embrek azért vannak még egy páran rajtam kivül. :)

Szia Csizike! Csak egyet tudok érteni a soraiddal. Tökéletesen
2009. április 23. csütörtök, 12:57 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Szia Csizike!

Csak egyet tudok érteni a soraiddal. Tökéletesen igaz, hogy a boldogtalanságot keressük legalábbis a személyiség szintjén, hiszen évezredeken keresztül ezt tanultuk a szüleinktől, ők meg az övéktől.
Nagyon nagyon rég óta az az "erény" ha minnél többet szenvedünk. Aki sok pénzt keres kevés munkával, az egy szemét léhűtő. Bezzeg aki jó sokat dolgozik, majd belehal, az egy "milyen rendes, dolgos ember". És az élet minden területére igaz ez.
A minap tudatosodott bennem is, hogy azért van/volt szükségem a "páromra", mert így én is beállhattam a mártír családjaim sorába, akiknek milyen rossz, többek között azért, mert szar a párkapcsoluk. (Persze senki nem lépett ki, kivéve a nagyanyámat, de ő is csak azért, mert a nagyapám részeges volt, és már tűrhetetlen volt a helyzet. Persze utána talált magának egy másik palit pepitába, de az nagyon rendes ember, mert nem iszik.)
És mindenki milyen élvezettel beszél a szenvedéseiről. Aminek nem azért örülnek, mert mennyit tanultak belőle, és most már tudják másképp csinálni, hanem mert akkor ők milyen "szegények", és ez az érdem.

Szóval én is ragaszkodtam sokáig a "rosszhoz", sok téren, és nemrég jöttem rá, hogy ez a párkapcsolatomra is igaz, mert mélyen az vésődött belém, hogy ennek így kell lennie, hiszen nem is láttam magam körül mást. És egyébként tényleg nagyon jó érzés volt panaszkodni. Akkor figyeltek rám, fontos voltam, voltam valaki.:)

Ja, és nem lógtam ki a "birkák" közül.

Ami addig nagyon fontos volt, amíg nem bíztam magamban, nem tudtam, hogy van más alternatíva is, és azt hogyan lehet elérni.

Üdv.:
Mackó

Csizike & Mackó!
2009. május 06. szerda, 17:26 | Bochecha   Előzmény

abszolút egyetértek. :)

A szenvedős-mártíros téma legalább annyira a 'szívem csücske', mint a biztosat bizonytalanért fel ne adj-elv. :)

Na de komolyra fordítva én hasonló mintákkal indultam, mint Te, Mackó.
Elég sokáig tartott, míg leesett a tantusz, hogy Anyunak az a "jó", ha szenved Apám mellett, mert mi lesz, ha elválnak?!

Azt nem tudom, hogy az apai nagyszüleim hogy éltek, mert amikor tíz éves volt Apám, a Nagyapám meghalt.
De van egy olyan sejtésem, hogy nem volt jó a házasságuk, amíg tartott.

Az anyai nagyszüleimnél a Nagyanyám teljesen alárendelte Magát a Nagyapámnak, mert Ő azt a mintát hozta otthonról, hogy az asszony dolga, hogy szolgálja az urát, és pont.
Anyu ugye így kapott egy teljesen rossz mintát, amihez azóta is foggal-körömmel ragaszkodik.

Amit aztán én is továbbvittem. Olyan kapcsolatokat vonzottam be, amikben 1 pici pontnak éreztem magam. Amik ugye még jobban aláásták az amúgy is hangyabokányi önbizalmamat.

Aztán jött a csoda. Megtaláltam az utamat, elkezdtem spirituális dolgokkal foglalkozni, és szép lassan átláttam ezt az egész 'rossz' mintákkal teleszőtt játszma-kupacot.
Évekig dolgoztam magamon, tanultam folyamatosan, kineziológushoz jártam, meditáltam.
Rájöttem, hogy a negatív mintát simán átfordíthatom pozitívba, és láss csodát: bevonzottam egy tökéletesen működő kapcsolatot.

Az más kérdés, hogy abból az időszakból, amikor még nem voltam összhangban magammal, egy barátom sem maradt, mert akinek fontos voltam sérült lélekkel, kb ezt gondolta: "Jaj, de jó, végre valaki, akinek nálam is rosszabb".
Amikor elkezdtem 'összerakni' magam, a környezetem először csodálkozott, aztán amikor már sok volt nekik a fejlődésem, szépen eltűntek.
Ezt persze egyáltalán nem bánom, mert azóta vannak új barátaim, akikkel együtt haladok 'felfelé', és ez hatalmas ajándék. :)

Bochecha

ArkAngyal képe
Így igaz!
2009. május 06. szerda, 17:41 | ArkAngyal   Előzmény

Bár, nem nekem lett címezve, mégis úgy érzem, hogy megerősítésként bele kell "kontárkodnom".

Bochecha leírta a lényeget, és mivel hasonlóképpen jártam, két válás kellett ahhoz, hogy végre meglegyen az Ahha! - mozdulat (erőteljes jobbtenyeres önön homlokoncsapás). Most olyan kapcsolatban vagyok, amilyet megálmodtam, és párom visszajelzése is hasonló rólam... De! Kellett ehhez - hogy most már a lehető legjobban működjön eme kapcsolatom -, a sok-sok előző "szenvedési" tapasztalat, és nem pedig "szenvedési" csalódás... Nagy a különbség, már tudom... Jha, és az, hogy fel merjek állni...
Jha, és pasi vagyok, ha ez nem derült ki eddig valahol, valamiből :D

ArkAngyal

Kedves ArkAngyal!
2009. május 06. szerda, 18:05 | Bochecha   Előzmény

köszönöm a hozzászólásodat. :)

így van, meg kell tapasztalni a szenvedést is. ha megvan a tanulás a hibákból, akkor jöhet be az ember (angyal :) ) életébe egy "álom-kapcsolat", amit addigra, hogy megkapod, tutira megtanulsz értékelni.

ami még fontos szerintem, az a hála. én minden nap hálát adtam az előző kapcsolatomért, az előző Kedvesemért, amíg együtt lehettünk.

nekem átjött, hogy pasi vagy- női lélekkel :)

szeretettel: Bochecha

ArkAngyal képe
Hála...
2009. május 06. szerda, 18:22 | ArkAngyal   Előzmény

Igen. a legfontosabbat említetted! Általában kifelejtjük a dolgok emlegetéséből, de egyik legfontosabb a hála, máskülönben el is veszthetjük, amit "megkaptunk".
Szívből jövő Hála érzés magában hordja, hogy valóban magáénak érzi az ember, és nem csak ..."á, csak van" érzéssel, vagy "ez járt nekem", érzéssel éli meg. Tehát, megfelelően értékeli, és megfelelő "helyen kezeli"...
Szoktam volt mondani (főleg gyerekeknek) nem elég valaminek az árát ismerni, kell az értékét is...

Örülök, hogy átment, hogy pasiból vagyok...de nem női lélekkel (vagyis azzal is), hanem az ilyen tipusokat "váltók"-nak nevezik/zük. :)
De a lényegen (ahogy Te megfogalmaztad) ez nem sokat változtat ;-)

Baráti ölelés:

ArkAngyal

:)
2009. május 06. szerda, 18:34 | Bochecha   Előzmény

mennyire igazad van az ár-érték kapcsán (is :) )

csak kicsit nyúltam mellé. :)
és valóban nem változtat semmin egy 'címke' :)

én is ölellek: Bochecha

ui: arra inspiráltál, hogy nyissak 1 új topicot.

http://onmegvalositas.hu/node/11142

köszönöm! :)

Másként...
2009. április 24. péntek, 12:16 | Almás (útkereső)   Előzmény

Helo Csizike!
Úgy tűnik fejben már nagyon megy Neked, hogy kell könnyen, átlavírozni az életen... felelősség hárítással, élvezve a pillanatot, nem foglalkozva a jövővel... S ez nem bántás! De megy is ahogy írod ?
Mert például ez a karma, meg előzőélet kérdés nekem néha úgy tűnik, simán csak egy kibúvó, hogy a felelősségemet hárítsam már valamerre. Nem én csinálom rosszúl, csak ezt kaptam, ezt örököltem, ez jár nekem... Ez az egyik amivel nem értek egyet. Persze tudhatod már, hogy az én életfelfogásom picit más. Én az egyszeri, megismételhetetlen életben hiszek, ami nagyrész tőlem függ, hogy milyenné teszem, vagy hogy hogy élem meg. Lehet párcserével "színesíteni" az életet, s teszem hozzá még nem volt 7 éves évfordulóm, nem tudom akkor majd mi lesz, de elképzelem mennyit árthatok egy szakítással másoknak, s már is inkább azon elmélkedem, lehet-e úgy csinálni, hogy a 7 év után mivel setjeim lecserélődnek, én is újdonságként hassak a páromnak, kellemes megújúlást vigyek a kapcsolatba, ne elképedést, hogy "jé mi lett belőle" ? :-) Azért látni az utcán idős bácsikat néniket kéz a kézben, egy,ásmellett, csomóéves házassággal a hátukmögött... Ne hiszem hogy ez csak naívitás, hogy lehet úgy is. Nem hiszem hogy nem éltek meg viharokat ők is, de aztán megtalálták mivel zavarhatják el a felhőket. S így ha visszanéznek az életükre, közös éveket látnak, közös élményeket, örömöket, bánatokat... , s nem egy-egy névsort...
Ismétlem, nem bántalak, csak máshogy-látásomról mesélek. A teljesség igénye nélkül :-I
Ettől még hiszek abban hogy a most-ra fontos odafigyelni, megélni, élvezni, érdekelnek mások, nem zárkózom be a kapcsolatomba, de nem próbálgatok.
Nem, nem könnyű és szép minden percem, figyelem Őt, és magamat, érdekes dolgokat tudok, tapasztalok meg, s nem mindig mosolyogva. De azért, mert valami néha kicsit nehéz, attól még jó és hazsnos lehet. Ha nem ma, hát talán holnap. De még ebben az életemben. :-)
Sok szerencsét a választott utadra, néha egyeztetünk, ki hol tart, ok ? :-)
Szia!
PerszehogySzeretettel:
Almás ... :-)

ArkAngyal képe
Kinek, mi, vagy ki az, amire, akire szüksége van....
2009. április 29. szerda, 9:14 | ArkAngyal   Előzmény

Van egy kísérlet. A részvevőktől egyenként megkérdezték, hogy mi az, amit nagyon szeretnének?

Mindegyik elmondta vágyát, és utána megint ezt kérdezték: Mi az, amit nagyon szeretne?

Mikor már elértek addig (mert minden kérdés megválaszolása után ezt a kérdést újra feltették), hogy a földet, az emberiséget is megmenteni, akkor megint feltették ezt a kérdést, hogy mi az, amit nagyon szeretne? - mindegyik kimondta a legfontosabbat: Hogy szeressenek!
Miért a legvégére teszik ezt az emberek? -amikor ennélkül maga az ember tulajdonképpen életképtelen, és bármi más, ha ezt nem élheti, érezheti magán, értelmét veszti? Ki tudná erre a választ?
Társas lények vagyunk. Érzelmek, és visszajelzések nélkül mint már írtam, életképtelenek vagyunk. Hogy ezt egy valaki, vagy több valakik mellett éljük meg, az sok mindenen múlik. Félreértetted, amikor a hosszútávról, akár évtizedekről írtam. vagyis nem félreértetted, hanem nem értetted. Értetted a racionális, elméleti síkon. Mondjuk így: Értelmi terület, anyagi, és szellemi szintjein... Úgy minden szavad igaz! - de nem értelmezted Érzelmi terület szellemi, és anyagi szintjein...
Kétszer váltam már, mostani párommal 9 éve ismerkedtem meg egy chat-en (nem párkeresőn), és azóta is jól megvagyunk...sőt, most annyira, hogy ennyi mindent még sose kaptam, és éreztem egyetlen kapcsolatomban sem. Viszont, Őt már "kértem".
Mire elértem idáig, nagyon, nagyon sok tapasztalaton kellett átesnem, hogy végre rájöjjek, mire is van valójában szükségem, mik csak illúziók, amiket addig igaznak véltem, hogy azokra van szükségem.
Ebben benne voltak (az illúziókban) a neveltetési ragadványok, napi behatások, ideológiák, mindezek révén felvett elvek, stb. Rájöttem, sose a magam értékeinek megfelelően akartam párt magamnak, hanem az éppen aktuális össz-érzéseim, és talán a környezeti behatások, illetve hiányérzeteimre hallgatva, ezek hatására...
Ahogy Te is írtad, 7 évente változunk. Nem véletlen a statisztika szerinti 7 éves válások tömkelege sem.
De egy valami sose változik! Az a lényünk, amivel megszülettünk. Ha ennek megfelelően választunk, az igenis hosszútávon fog működni, és bármennyire is változunk a "felszínben" (azt a személyiségünket nevezem annak, amit a "világ húzott ránk" személyiség), az a nevezzük "őssejtnek" (ezt pedig annak a személyiségünknek nevezem, amivel megszülettünk) változatlan, és állandó.

Ezt valahogy mindig kifelejtik a pszichológusok, és pszichiáterek is, hogy igenis két személyiség lakozik bennünk. Egyik az állandó, másik az amivel próbálunk megfelelni a világ felé, és talán a hormonjaink felé.

Az állandót elnyomjuk, sokszor el is feledkezünk róla, általában 14 éves korunk után. Pedig végigkövet minket, és mikor szomorúak leszünk, vagy melankolikusak, stb. vagyis mély, gyermeki érzelmekkel érzünk, akkor az első, igazi személyiségünk (lényünk) kell életre.
Amiről Te írtál, az írásod elején, az a második, a világ húzott ránk személyiségünknek megfelelő...arra viszont 100%-ban igaz. És arra az Értelmi szint anyagi, és ennek a szintnek szellemi szintjein az igaz...

ui.: A CÉL A BOLDOGSÁG? MIÓTA?-ra lenne válaszocska...csak nem alá tette a program :D
ArkAngyal

:)))
2009. május 06. szerda, 17:34 | Bochecha   Előzmény

kedves ArkAngyal!

Pont ma vettem meg Őszentsége a Dalai Láma egyik könyvét a Szüleimnek, hátha kicsit elindul a Belső Lényük egymás felé tőle...

Beleolvastam. A bevezetés arról szól, hogy a SZERETET NÉLKÜL ÉLETKÉPTELENEK VAGYUNK.
Kicsit "megizzadt" a szemem, amikor ezt olvastam. :)

szeretettel: Bochecha

ez nagy igazság, sajnos a legtöbb ember a társadalmi igényeknek
2009. május 06. szerda, 19:04 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

ez nagy igazság, sajnos a legtöbb ember a társadalmi igényeknek szeretne megfelelni és eszerint is választ társat az életben! hogy milyenek vagyunk, és mik a céljaink vágyaink? ha nem ismerjük magunkat, sajnos olyanok mint amilyenné a társadalom alakít minket, és a céljaink is csak a társadalom működését fogják szolgálni!

ArkAngyal képe
Igaz!
2009. május 06. szerda, 19:11 | ArkAngyal   Előzmény

Bizony...erre írtam valahol...hogy Két személyiségünk van...egyik, amivel megszülettünk, másik, amit a világ húzott ránk... tulajdonképpen ezt írtad le ;-)

Utóíratként kiemelve: Szeretet, és visszajelzések nélkül valóban életképtelenek vagyunk...

ArkAngyal

Változások
2009. június 21. vasárnap, 12:03 | Látogató   Előzmény

Szia Arkangyal!

Teljesen véletlen jutottam ide :)- mindenféle értelemben én is jelenleg egy válaszút előtt vagyok (ill. közben). Nagyon megfogott amit írtál, mert én most léptem ki az eddigi jól felépített életemből! Látszólag ok nélkül elhagytam a férjemet és a gyerekeimet, ami miatt még mindig bűntudat gyötör ( 4 hónapja éle külön).
Az ok -látszólag- egy férfi, akibe kb másfél éve beleszerettem (ez hosszú történet, de ennyi a lényeg). Ő egyfelől nagyon más, mint én vagyok, ugyanakkor valami nagyon erős hasonlóság van köztünk lelki értelemben, reakciókban, vonzódásban stb.
Szóval Őt most nem tudnám beletenni se az azonos, se a különböző kategóriába. Nagyon mélyen kötődünk egymáshoz, de nem jött létre kapcsolat köztünk. Tulajdonképpen nem értem miért? Valami akadálya van bennem vagy benne- valószínű...

Erre van valami válaszod?

Egyetértek azzal, hogy a legmélyebb vágyunk a szeretet! (Hogy az szeressen, akit szeretünk!)

Üdv:

Lora

karma
2013. június 09. vasárnap, 17:13 | Látogató (útkereső)   Előzmény

Felmerült bennem egy kérdés ezzel kapcsolatban: És mi van a Karmával?

"Ha Te mondjuk valamelyik előző életedben agresszíven bántalmaztál valakit...
Akkor most valószínűleg nem egy szűz odaadó angyalkát fogsz kapni, aki úgy simul Hozzád, mint a bársony...
Ha ezt a dolgot, amit mással tettél, "rosszat" most vissza kell kapnod, és meg kell tapasztalnod... akkor ehhez kapsz egy MEGFELELŐ partnert... aki ezt majd Neked szépen visszaadja... visszafizeti... visszatörleszti..."
- Mi a helyzet akkor, ha valaki tudatossá és éberré válik? Azaz, ok, hogy csinált egy karmát előző életében, de ebben az életében már tudatossá válik, és nem fogadja el azt, hogy verjék, kilép a kapcsolatból. Vagy a karma az minden esetben kiegyenlítődik?

Domoszlai Katalin képe
Az okozott érzést, a karmikus hatást
2013. június 11. kedd, 7:00 | Domoszlai Katalin   Előzmény

meg kell élni, be kell fogadni.

Amit megtehetünk az az, hogy meditációban vagy transzlégzésben éljük át.

A karma célja a tanítás és nem pedig a büntetés. Sajnos az egónk úgy működik, hogy kitalálja, már hű de tudatos, meg éber, közben pedig elszáll.

Az egység szerint én vagyok az aki üt és én vagyok az aki kapja, én vagyok az, akit csak megpróbálnak és én vagyok az, aki ezt kivédi.

Hogy konkrétan mi az az élmény, amit át kell dolgozni, a felszínre kerül a tudatalattiból. Vagy úgy, hogy bevonzod a párt hozzá, vagy pedig úgy, hogy előre dolgozol meditációban vagy transszal.

ArkAngyal képe
Alapérték-rend
2009. április 29. szerda, 9:42 | ArkAngyal   Előzmény

Hosszasan írtál arról, amit én se vitatok, de megint félre van dobva az, ami a lényeg volt. Hogy az alap érték-rend-ben legyen. Hogy valamiben egyezzetek, egyformán fogjatok fel valamit. Ha az ez az alap egyezés nincs meg (pl. akár materializmusban, vagy lelkiismeretességben, vagy mentalitásban, szellemiségben, vagy akár együtt mindegyikben) az egyensúly nem tud létrejönni akkor, mikor nem minden rózsaszín, és éppen valamin viták (nem veszekedések!) vannak. Ha ezek a viták után nem marad meg bennünk tüske, hanem le lehet ezeket úgy rendezni, hogy mindenki megelégedésére, akkor van egyezés, vagyis nevezzük hasonlóságnak (bár ez már egyezés). Ha maradnak tüskék, akkor nincs egyezés, hasonlóság, és ezek a tüskék csak gyűlnek, gyűlnek, míg ki nem pukkasztják a lufit. Ekkor jönnek a válások, már nem viták, hanem veszekedések, vagy éppen nem történik semmi, csak elkezdenek egymás mellett eléldegélni, egyre inkább eltávolodni, és egymásra hagynak mindent...

Írhatunk erről ódákat, vagy regényeket, akkor is a lényeg ez.

Ehh...erre válaszoltam: Olyan, amilyen - Kiegészítés, Egyensúly, Harmónia. :D

ArkAngyal

ArkAngyal képe
Így gondolom :)
2009. április 30. csütörtök, 8:22 | ArkAngyal   Előzmény

Vezető és vezetett cimű beírásra válaszolva:

Pontos a kifejezés, hogy "így gondolom"...mert attól, hogy én, vagy te, hogy gondoljuk, még Lehet másképp! :)
Ellenben azért is igaz ez az állításod, mert egymást kiegészítve, és egymásra épülve élhetünk csak egyensúlyban egy kapcsolatban (is). Ez már azt feltételezi, amit leírtál...
Így egyet kell értenem...és szívesen teszem ;-)

ArkAngyal

valore képe
...őszintén szeretni....
2009. május 04. hétfő, 23:27 | valore

Mosollyal fogok ma is lefeküdni, mert Sanyi nehéz "halál" témája után találtam olyat, amit szerintem mindenki szeret...:)) Mindenki szeret szeretni, ugye?..:))) És szerintem teljesen mindegy, hogy hasonlóak, vagy ellentétesek vonzzák egymást, ha szabadon szeretünk ! :))) Annyira jó érzés! Annyi szépség, természetesség és jóság van bennünk! Csak fel kell hozni :) És az a legjobb, amikor szellemileg, lelkileg, testileg harmóniában vagyunk a párunkkal, mert szerintem akkor magunkkal is harmóniában vagyunk:) Hmmm....ez így kerek:) ezt gondolom..:)) valore

Feliratkozás Hírlevélre