Tegnap nézegettem a facebookon az emberkéket, aztán hirtelen megakadtam egy lányon.
Kedvenc filmek-Végtelen történet-
Úristen, gondoltam, jajj de szeretném újra látni ezt a filmet.
Nem tudom, hány éves voltam, amikor anya vitt el minket a moziba, ott láttam először és utoljára.
Miről is szólt?
Csak arra emlékeztem, hogy volt benne egy hatalmas nagy fehér kutya....
Ma tudom, hogy az nem is kutya volt, hanem sárkány.
Ma adták déli órákban a tévében, VÉLETLEN?

Ma rájöttem! Hisz az elmúlt évben épp csak kinyitottam a szemem és elvakított a fény! A fény, amire már azt hittem - "megérkeztem" valahova.
Hisz idáig is láttam én ezt a fényt, de akkor még csak hunyorgó, vagy csak félig nyitott szememmel. Hát most nem tettem mást, mint ki mertem nyitni teljesen.
De ha majd jobban hozzászokik a "szemem", megnyugszik a látásom, talán meglátom az utat is a fényben. Ez itt nem a végcél, ez itt a kezdet! Végre hogy itt vagy, már régóta várunk!!!

Én így látom:

3 csoport és annak keverékei:

Ha magunkat 1 kőrnek ábrázolom , feloszthatom 3 cikkre.
1: szív, érzelmi világ
2: elme, intellektus
3: test.

Ha harmónia áll fent, akkor minden rendben van.
De ha valamelyik kicsit is kitágul, akkor hogy teret kapjon, el kell vennie a másik kettőtől.

Pl.: most az igen nagy eltéréseket, mint karikatúrákat írom le, ezek által jobban szemléltethetőbb szerintem.
XXX