Vettem magamnak egy kis kabala-aranyat. Azt mondják a pénzügyesek, hogy az arany még mindig jó befektetés. Gondoltam veszek magamnak egy kis darabot, amit mindig magamnál tarthatok. Érezzem az energiáját. A pénztárcámban tartottam. Mikor kedvem tartotta, akkor belenéztem a tárcámba, megérintettem vagy csak néztem. Néha ki is vettem a tárcámból és nézegettem kicsit. Egyik reggel az irodában megint kedvem támadt ránézni. Csakhogy nem volt a pénztárcámban.
Ajajaj. Még most vettem és már el is vesztettem?

Attól szép az élet, hogy változatos. Jó is az, lehetetlen volna egy uniformist ráhúzni a világra, hogy tessék, ezt viselje mindenki. Nem régóta foglalatoskodom ezoterika kérdéseivel, de már eddig is sokat változott a világszemléletem, szerintem jó irányba.

Sokat figyelem magamat. Az biztos, hogy több én-em van. Az egyik énem például eldönti, hogy reggel korán, időben felkel. Jógázik, kényelmesen megreggelizik, elkészülök és üdén, frissen indulok munkába. A másik énem pedig előjön reggel, amikor megszólal az ébresztő. Minek felkelni? Csak még egy kicsit lustálkodom, majd holnaptól. Ennek meg is lesz az eredménye, ébredés után rohanás a munkába. Arra már rájöttem, hogy reggel az első ébredés után már nem alszom mélyen, hisz 7 percenként csörög az ébresztő. Élvezem azt a fél-éber vagy fél-álom állapotot, amiben akkor vagyok.

A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kisemberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra.

A lehetetlen nem tény.
A lehetetlen vélemény.
A lehetetlen nem kinyilvánítás.
A lehetetlen kihívás.
A lehetetlen lehetőség.
A lehetetlen múló pillanat.

A lehetetlen nem létezik.

/Ismeretlen/

"Jó a hangulat, mindenki benn áll a körben és táncol. Majd hirtelen becsapódik mellém, megfogja a kezemet valami átszáguld rajtam. Nem értem, vizsgálom, hogy mi lehet ez. Ránézek, s ő is rám. Mosolyog. Rájöttem.
korábban is találkoztunk már, köszöntünk, s mentünk tovább. de most valami történt.

Telnek múlnak a napok, hetek. sehol nem lelem... ismerve magamat kutakodom itt belül... csak képzelem, vagy tényleg, tényleg kigyúlt itt valami. Lehet nem is jól emlékszem, szépítem, túltöltöm... és igazából nincs is semmi. nem mozdított meg belül

Kedves Tas,

Már meséltem Neked szóban, de mivel kértél konkrét intuíciós történeteket, ezért most leírom:

Az intuíciós tanfolyamod után sokat gyakoroltam a hétköznapi életben, és nyomozói munkám során is. Meglepő tapasztalataim lettek, de most csak egyet részleteznék röviden.

Nem régen történt, hogy egy személyt kerestünk, aki körözés alatt volt. A III. kerületben egy lakóparkban volt bejelentve, de ahogy közelítettünk, éreztem, hogy nem a bejelentett címen lesz, hanem valahol a közelben.