Sokat figyelem magamat. Az biztos, hogy több én-em van. Az egyik énem például eldönti, hogy reggel korán, időben felkel. Jógázik, kényelmesen megreggelizik, elkészülök és üdén, frissen indulok munkába. A másik énem pedig előjön reggel, amikor megszólal az ébresztő. Minek felkelni? Csak még egy kicsit lustálkodom, majd holnaptól. Ennek meg is lesz az eredménye, ébredés után rohanás a munkába. Arra már rájöttem, hogy reggel az első ébredés után már nem alszom mélyen, hisz 7 percenként csörög az ébresztő. Élvezem azt a fél-éber vagy fél-álom állapotot, amiben akkor vagyok. Valahogy ezt a két ént harmóniába kellene hoznom. Legalább ezt a kettőt, aztán meglátjuk van-e több is.

Az egyik kérdés (a sok közül) ami foglalkoztat, hogy tényleg meg van-e írva a sorsom és nem tudom elkerülni vagy igenis tehetek érte....én jobban hajlok afelé, hogy tehetek érte, csak akkor meg én vagyok a felelős mindenért, ami szintén íjesztő számomra...mert akkor most tisztalappal indulhatok....és tőlem függ sok minden...

Valamelyik reggel kaptam egy kis ízelitőt, milyen az mikor nem vagyok harmóniában...

Reggel ismét rohanós reggelem volt, 8 órára szerettem volna beérni, ami természtesen nem sikerült. Éjszaka álmodtam, tudtam, hogy van üzenete,de éjszaka nem írtam le, mert majd reggel....reggelre persze elfelejtettem....haragszom magamra kicsit, ráadásul csak az érzés van bennem, hogy rossz, vagyis inkabb negatív álom, mint pozitív.

Rosszul álltam ki a garázsból, most először, és a tükör nekiment az oldalfalnak. Na majd megnézem mi történt, most sietünk. Ahogy gurultam lefelé, ugye lefelé begyorsul az autó, kifordultak elém, de szerencsére nem történt semmi. Majd a parkolóba az autó orrával túlságosan ráálltam a padkára és ugye felcsúsztam rá. Szerencsére ezt nem lehet látni, de a tükröt az meghúztam...

Így indult a reggelem, igazaból így utólag már nincs bennem harag magam iránt. Nem igazán kavar fel az autó sem, de azt érzem, hogy a két énem nincs összhangban. Ha én kiegyensúlyozott vagyok, akkor mindez nem történik meg? Mert nincs kapkodás? Vagyis elkerülhettem volna? Akkor összhangba kell hozni magamat. Vagy akkor is megtörténik, csak az a kérdés hogyan állok a dologhoz. Ideges leszek tőle és esetleg még több „furcsa” dolog történik velem, vagy megnyugszom és „jó” dolgok történnek velem. Ez a kérdés most nagyon foglalkoztat.

Van egy Szepes Mária öröknaptáram, miden napra egy üzenet: egy üzenete akár válasz is lehetne a kérdésemre:

„Helytelen a túlzott optimizmus, de az önszuggeráló, erőidet elszívó pesszimizmus is. E két véglet arra figyelmeztet,hogy sorsodat nemcsak félni, ajándékait irreális sóvárgásokkal elvárni kell, hanem képessegeid, lehetőségeid pontos felmérésével nagy mértékben alakítanod lehet.

Ha így gondolom, akkor a mai reggel történhetett volna jobban is, ha összhangban vagyok magammal és nem kapkodom, hanem nyugodt és kiegyensúlyozott vagyok.