Csizike egy érdekes témára világított rá, hogy vajon miért nem kapcsolódnak egymáshoz világunk élő spirituális tanítói? Miért külön utakon járnak, és külön-külön próbálják megváltani a világot? Miért nem kapcsolódnak egymáshoz, egymás tanításához nyíltabban és támaszkodnak az összefogás erejére?
Talán a saját egójuk által hajtva akarnak az egyedüli és legnagyobb tanítók lenni? Vagy ez így van jól, így van elrendelve, ez az útjuk?

Hogyan ismerjük fel hogy őrülttel-e vagy zsenivel állunk szemben?

Ki a látó és ki a skrizofén?

Annyi őrült járkál köztünk a spiritualitás köpönyegében tetszelegve. Hogyan ismerhetjük fel, hogy csak egy közönséges örülttel van dolgunk?

"Aki a keserűt nem kóstolta, nem tudja milyen ízű az édes."

Gyakran eszébe jutott ez a mondás, mióta Erzsikétől hallotta, azt mesélte, hogy a barátja mondta neki, mikor valakiről beszéltek.
Micsoda bölcs mondás ez, hiszen aki nem élte át életében a nehéz, keserves, keserű dolgait, az hogy is tudhatná, milyen a szívből jövő boldogság.
Akinek könnyen mennek a dolgai, mert már megtanulta az életét irányítani, az tudja értékelni mind azt, amit ebben az életében megteremtett, szerető családot, érzelmi stabilitást, a legjobb munkát, anyagi jólétet, az tud örülni az apróságoknak is.

A párkapcsolat témája körül keringek. Megkerestem magamban a belső férfit, összekapcsolódtam vele teljesen.
Rájöttem, vannak még félelmeim, bűntudatom...stb, amik miatt nem engedem meg, hogy a valóságban is megtaláljon az a kapcsolat, az a szerelem, ami bennem mélyen már él. Nagy keservesen feloldottam ezeket a félelmeket, párkapcsolatról innen-onnan beszerzett téves hitrendszereket, bűntudatokat is.