Annyira rám ragadt most és megült engem ez a keserédes hangulat, hogy fel elevenítette bennem az érzést, amikor....

Tudom még fáj,
de múlik már.
Ahogy voltunk még
boldogok rég
A könny csordul,
s eléd borul.
Felhőre száll
de mégsem áll.
Mikor égbe ér,
már mondaná,
de senki nincs
ki hallaná.
Így könnye most
a földre hull
mennydörgő záporul.
A szó, a tett
hiába már.
Zápor verte kismadár.
A szél ahogy zúg,
mintha fülembe súg:
Tudom még fáj,
de múlik már.
Ahogy voltunk még
boldogok rég....
mondd leszünk e még?

Kisebb műtéten estem át, az arcom egyik oldalát műtötték, így nem fordulhatok arra az oldalra... Ez eléggé megnehezíti az alvást, mivel (mások szavaival élve) egy ringlispir hozzám képest semmi:) Nagyjából másfél óránként felébredek, és nem nehezen, de lassan tudok visszaaludni. Pedig fizikailag fáradt vagyok, egész nap kerítést festünk, költözést tervezünk, telket nézünk.
Délután megint vonatozom három órát, már alig várom...:)

Gondolom segítségre van szükségem.

Mint mindenki más, így én is túl vagyok már néhány szakításon. Amik eddig nem viseltek meg. Valahol mindig meg tudtam érteni, vagy fel tudtam dolgozni. Most mégsem úgy működik a dolog, ahogy én azt szeretném.
A párkapcsolatom, nagyon a végét járja. Eléggé be lett szennyezve, és magam sem értem, hogyan kerültem ilyen képtelen helyzetben.
Reálisan átlátom a helyzetem, és látom azt, hogy nekem is az lenne a legjobb, ha véget érne az, amit éppen most csinálok, de nem tudom magamévá tenni a gondolatot.

Kedves Önmegvalósítók!
Egy másik blogon folyó vita inspirált arra, hogy megkérdezzem tőletek.

Van- e összefüggés az ember szakmája és önmaga belső világa, feladatai között?

Tudom elég egyértelmű: van.

Mégis mi a belső feladata egy benzinkutasnak? Kívül üzemanyagot tölt az autókba, hogy az emberek tovább mehessenek. Mit kell ebből tanulnia?

Na és az orvosok, ügyvédek, bírók, focisták, zenészek, miért azt az utat választották?

Mit lehet megtanulni a mozdonyvezetésből?

Mi a foglalkozásod? Mit érzel, miért ez a te foglalkozásod?