Amikor még a színes is szürke... IV.

Tehát a tél rejtett kincseinél tartottunk, amelyek az egyre melegedő földi légtérnek köszönhetően, tény, külsőre már nem azonosak évtizedekkel ezelőtti minőségeikhez. Igen, ezt sokan hiányoljuk és gyakran hallani azt is, hogy a csudába a téllel, nem olyan, mint volt. És kitől, mitől változott vajon meg? Talán úgy döntött hirtelen, hogy egyszer csak másképp üzemel majd? Elfelejtjük, hogy önnön kiaknázó emberi igényünk az, ami a behatásokat irányítja. Tehát amikor vádlón kesergünk a természet irányába, előbb gondoljuk végig, alapos emberi önismerettel: mi az oka mindennek? Talán az emberiség mohósága? Visszaélésünk az adott javakkal? És igen, az is bánatot okozhat, hogy az ipari méretű környezeti hatásokkal szemben, úgy érezzük, nem tudunk mit kezdeni. Pedig a magunk kis egyéni életterében, otthonában, munkahelyi közegében – a visszafogott tél megbecsülésével és tiszteletével - mégis korrigálhatunk némileg azon, ami talán még nem visszafordíthatatlan. Ha takarékosabbak, megfontoltabbak vagyunk és ezt a példát adjuk tovább másoknak is. Hiszen a sok kicsi – mindig sokra mehet. Rajtunk is múlik…

De visszatérve a tél eredendő meséihez… - a FEHÉR hó, maga a tél védjegye. Az újrakezdést megelőző tiszta lap... – a még terítetlen asztal várakozó, tiszta damasztja. A fehér, ami ha fény, nem is nevezhető színnek, hanem a szivárvány összetevőinek együttrezgő teljessége... - és ez így, a valódi semmit, a feketét, ami csupán a fény hiánya, önnön jelenlétével már kizárja. Elrejt, elfed, de nem tétlen… - ugyan nem látható a télben az elhaló rossz, mert mélyébe zárja azt is, aminek már nem kell kihajtania többé. Képes befagyasztani a haragot, a sürgető türelmetlenséget, csak békés csendben vár, kivár, emészt. Ahogy lelkünk rétegeiben is ott rejlik minden, ebben a hidegben, mélyen és legalul, ami majd ha felenged, számunkra is megmutathatja, vajon lelkünk magtárából tavaszra, idén mi és miként fog végül kikelni. A tél a tervezések, a józan és hűvös átgondolások ideje is. Lelassulva, nem hivalkodva, nem kapkodva, indulatoktól mentesen, méltóságteljes nyugalomban, higgadtságban ki-belélegezve. Kell ez nekünk? Igen... - de miért is?
Mert ha nincs megfontolt, alapos, letisztított tervünk, mire építünk egész évben? Mi ad majd biztonságot és stabilitást ahhoz, hogy ez évi építményünk megálljon önmaga lábán, hogy azon az úton járjunk, ami a sajátunk? Térkép készülhet így az év első szakaszában – akár nyári önmagunkhoz…– még időben, előrelátóan és megfontoltan.

Nos, a készletünk immár így, még gazdagabbá lett... - energiákat hoztunk át tavalyról, spóroltunk az elfogadás révén, újabbakat építettünk be, belső lelki munkáink által. Edzettünk egy jót, ami mentális izomrostjainkat feszesítette, tehát befektetésünk nem veszett el, csak átalakult. Megtartó energiákká, tartássá, példaértékké, amelyekkel nyugalomban várhatjuk minden új közeli ébredését.
És ha már lelki, gondolati készletünk tárházát zömében feltöltöttük, még mindig módunkban áll, további tápláló élményeket megélni. Hiszen a fizikai síkon, megannyi szépség és kellem karnyújtásnyira csak arra vár, hogy érzeteinket bőséggel szolgálja.

Gondoljunk a télen is elérhető gyümölcsök napfényt konzerváló lédús ízeire, habos kakaók gyermekkori hangulataira, fűszeres forralt borok melengető illataira, tea- és kávéházak meghitt zugaira, ahová boldogan bekucorodhatunk, ha elgémberedett ujjaink egy kis enyhülésre vágynak.
Megtehetjük, hogy kedvünk szerint, hatalmas gyapjú sálakkal, puha pulóverekkel, erős talpú bakancsokkal, bundás kesztyűkkel kössünk szövetséget a zordabb napokon. Amiként tüzes vörösökkel, izzó, narancs árnyalatokkal, bebugyoláló bordókkal és méla barnákkal fűthetjük magunkat, akár ruházatunkat, akár környezetünket alakítva, mert a tudatosan létrehozott, megélt élmények így, hatványozottan válnak már társainkká.
Ahogy mécsesekkel körbeültetett gőzölgő, kamillával, hársvirágzattal dúsított fürdőink is képesek egyszerre kényeztetni testünket, lelkünket, úgy méretes takaróink gyengéd ölelései, egy-egy ringató, altató muzsika kíséretében, mind azt erősítik: szerethető a tél, mert kincsei csak vele, általa megélhetőek, hangulatai, harmóniái nélkül, szegényebb és sivárabb lenne az életünk. Jó nekünk… ?

Választhatunk, mert döntésünk szabad: hiszen minden lehetőségünk készen áll arra, hogy jóban legyünk a jelen éppen adott, percnyi pillanataival. A természet aktuális ajándékaival, tanításaival, mindezzel így, egyben, egyként - közelebb kerülhessünk befogadó, átélő és megértő önmagunkhoz is azon a földön, amely már születésünk előtt is jól tudta, mikor, miért és mire van szükségünk… - köszönet érte…
Jó nekünk…

Tél-haiku

Felszín mély csöndjén
nyugalmad várni bíztat -
szótlan üzenet.

(ArtStil Műhely / www.picomedia.hu - Pápai Ildikó)