Egy nap elhatározta, hogy megkeresi Margit boltját, ami a város egy hangulatos bevásárlóközpontjában van.
Szerette ezt az üzletházat, annak ellenére, hogy ritkán vásárolt itt, a helynek volt varázsa, még ha nem tartozott is a felkapott üzletházak közé, talán pont ezért.
Pedig volt itt minden, órás, bank, kis kávézó, utazási iroda, bizsu, sokféle ruha, mackó bolt, könyves bolt, még sok más.
Kereste a fonalas boltot, ez volt Margit boltja. A neve Moly.

Nem olyan rég írtam egy ismerősömnek az ígérgetésekkel kapcsolatosan és most egy régi topicban kdorka kérdése is elgondolkodtatott, hogy nyitok ennek egy témát...

Ismét kiborultam!!!

Már reggel kezdődött. A párom frissen, üdén készíti a reggelit és a gyerekeket hívja az asztalhoz falatozni. Engem NEM! A feltűnőség kedvéért az asztal körül, a konyhában sertepertéltem, de még így sem voltam elég feltűnő! Még most sem mondta, hogy: Gyere, Kedvesem te is reggelizni! Vártam ezeket a szavakat, de mindhiába!

Gondoltam, akkor veszek elő magamnak tányért és leülök én is, mert nagyon éhes voltam. Nem bírtam tovább várni a kedves invitálásra!:-)

- Miért veti meg maga ennyire az indiánok vallását?
- Ezt aligha lehet igazi vallásnak nevezni. Sziklákat és fákat imádnak.
- Szerintem nem imádják hanem szentnek tartják őket.
- Imádkoznak hozzájuk. Láttam, ahogy imádkoztak kövekhez.
- Ők meg látják ahogy maga és más keresztények imádkoznak két összekötött bothoz.
- A feszülethez. Ahhoz imádkoznak nem?
- Mi Istenhez imádkozunk. A kereszt csak jelkép. Emlékeztető, hogy a mindenható közöttünk van.