Miért kérek bocsánatot?
Nektek is feltűnt már, hogy vannak emberek, akik szinte kötőszóként használják a bocs, bocsi, bocsánat szavakat, másoknak pedig irtó nehezen megy?!
Mikor van helye a bocsánatkérésnek?
A bocsánatkérés az tényleg a másik személy engesztelésére irányul, vagy inkább saját magunkat védjük, a lelkünket nyugtatjuk vele? Lehet ez egy nem tudatos beidegződés, és amikor használjuk, nem is érezzük át a bocsánatkérés jelentését?
Ti hogy látjátok?
- u.erika blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
4 hozzászólásÉrdekes kérdésfelvetés. Törpölök rajta kicsit. Ezen még egyáltalán nem gondolkodtam.
A bölcs alkot, de művét, nem birtokolja. cselekszik, de nem ragaszkodik, beteljesült művét nem félti, s mert magának nem őrzi, el sem veszíti.
- Tao Te King -
a sok bocsánatkérés= "tudom, hogy ilyen hülye kis senki vagyok, aki csak a többi ember bosszantására jött a világra, és bár tudom, hogy nem érdemlem meg, mégis kérlek benneteket, ha már egyszer elkövettem azt a hibát, hogy a világra jöttem, tűrjetek meg még egy kicsit magatok mellett...Mindent elkövetek ezért, olyan pici ponttá zsugorodom össze, amilyenre csak tudok, nehogy bárkit fölbosszantsak a jelenlétemmel...csak kérlek, ne tapossatok szét!"
Ha konkrét bűntudatból kérünk bocsánatot valakitől = manipuláció. Azt akarom vele elérni, hogy ő ne haragudjon rám. Félek attól, hogy ha nem felelek meg neki valamiben, akkor kevesebb energiát kapok, ezért fontos számomra, hogy ő megbocsásson.
"Sajnálom" : tudatni, a környezettel, hogy bánom, ami történt, de szerintem ebben talán nincsen annyi manipuláció arra vonatkozóan, hogy a környezetem is megbocsásson, és hibám ellenére szeressen engem.
Bár ezen a bocsánat-sajnálom témakörön egyszer jót vitáztunk Karmatörlővel, én továbbra is így gondolom:)
Az, hogy a sajnálom sem az igazi. Mert abban meg bennevan a bűntudat, az önmarcangolás egy korábbi énem el nem fogadása.
Ezekszerint: lehet az van teljesen a helyén, aki soha, semmilyen formában nem kér bocsánatot?
(Persze, ha nem elfojtás, hanem tényleges elfogadás van mögötte...)
A bocsánat, vagy a sajnálom szó kimondása, azt jelzi, hogy rájöttem, hogy akaratom ellenére, vagy később felismertem, hogy olyat tettem, vagy mondtam, amivel a másiknak rossz érzést, vagy fájdalmat (akár testi, akár lelki) okoztam! Nem lesz kevesebb senki attól, hogy ezt beismeri, de jó érzést kelt a másikba és, igen saját magába is! De ez így kerek és emberi! Nyilván nem lehet mindent egy bocsánattal elintézni, az a legegyszerűbb, ha figyelünk arra, hogy minél kevesebbszer kerüljön sor erre! Akinek helyén van az önértékelése, annak ez nem jelent semmi hátrányt!