Szombaton a létra tetején állva énekeltem, fülemben fejhallgatóval, és vadul sikáltam az ablakot. A szomszédok nem nagyon értették, hogy hogyan jön az Om Namo Narayana után Highway to hell (ala Ruzsa Magdi), legfeljebb a nagyon keresztények bólogattak jóváhagyólag a dologra. Mire a megasztáros cdvel eljutottam az I want to break free-ig a fejemen körbe ért a szám teljesen. Beugrott a Queen klip, és takarító mozdulataimhoz elképzeltem, hogy mit szólnának a szomszédok, ha én is női ruhában nyomulnék!?! http://www.youtube.com/watch?v=9hMrY8jysdg

Hogyan lehet jól megélni az agressziót? Segítsetek.
Ugyanoda lyukadok ki mindig.
Elfojtom majd megjelenik valamilyen testi tünetként.Amit felismerek rájövök.
De nem tudom megfelelően kezelni,magam ellen fordítom ezt az energiát ami rombol.
Viszont valahogy helyre kéne tenni mert ez így nagyon nem jó.....
A kérdés hogyan?
Köszönöm a válaszaitokat.

Köszönöm a visszajelzéseket, sokat tanultam belőlük, azt hiszem, megvilágosítottak számomra néhány fontos aspektust. Világképem egységes rendszer, minden információt megvizsgálok természettudományos, energetikai, tanításbeli és saját tapasztalati szempontból, és ha beilleszthető a rendszerembe, elfogadom. Meggyőződésem, hogy kivetített gondolatainkkal, elektromágneses egységekkel mi magunk formáljuk saját valóságrendszerünket, és ez fonódik össze más valóságrendszerekkel. De ha valaki ezt úgy mondja el, hogy mindenki isten álma, tudom, miről beszél.

Volt egyszer, hogy egy kristálytiszta vizű, hatalmas folyó fenekén különös lények éltek.

A folyó csendesen hömpölygött mindannyiuk - fiatalok és öregek, gazdagok és szegények, jók és gonoszok - fölött, a víz folyt, ahogyan folynia kellett, a víz csupán kristálytiszta önmagát ismerte.

A lények mindegyike görcsösen kapaszkodott a folyómeder mélyén heverő ágakba meg kövekbe, mert életük volt a kapaszkodás, az, hogy ellenálljanak a sodró áramlásnak, ezt tanulták születésük pillanatától.

Szóval ez a kérdés jutott az eszembe amikor rájöttem,hogy sok esetben már magában a blog kérdést sem értem.Egy buta ember is lehet boldog? Egy egyszerü vidéki kistanyasi ember élhet minőségi életet?
Jelent-e előnyt a fősulis végzettség utad megtalálásában.
Ne nézzetek most álszentnek, nem vagyok nagyon buta, de azért tudásban nem állok mindig a helyzet magaslatán és vannak olyan blogkérdések amikre abszolut nem tudnék válaszolni. Köztetek sok olyan ember van, aki tudásban leköröz. Most csak az egyszerű közember kérdez.