Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

s.bmp

Rendkívüli dolgokra jöttem rá a minap, amik valószínűleg csak nekem nem voltak egyértelműek eddig, ezért szeretném, ha segítenétek rájönni, hogy igazam van-e.

Érdekes dologba csöppentem. Teljesen váratlanul ért.
Egy olyan embert sodort elém a sors - Jóisten, nevezd ahogy akarod - akire nem számítottam volna. Egyszer találkoztunk nagyon rég. Mégis, amikor jobban megnéztem magamnak, eszembe jutott a neve szinte azonnal.

Hmmm. Érdekes. Nagyon érdekes.
Lassan egy hete történt, és még mindig nem térek magamhoz. Ha végignézem az elmúlt napokat, olyat teszek, amire már nem számítottam. Mosolygok. Időnként vigyorgok.

Nekem bizony így nem nagyon van kedvem ,,beszélgetni" ha nincs kivel,ha a hozzászólásom átmegy egyáltalán...na meg ha át is megy,és netalán-tán jön is rá valami reakció addigra már nincs is kedvem arról beszélgetni ami egy vagy két napja még érdekelt volna akkor amikor a hozzászólást írtam.

A barát egy mosoly, mely bátorít ha félsz;
a barát taps, mely ujjong, ha célba érsz.
A barát egy kéz, mely felhúz, ha elestél,
a barát az álom,mit ébren kerestél.
A barát egy könnycsepp, mely érted hull, ha baj van.
A barát gyémántpáncél véd téged a harcban.
A barát egy nevetés, mely felharsan, ha meglát.
A barát egy rózsakert,mely Neked nyitja bokrát.
A barát egy csillag, mit az éj varázsol.
A barát egy dallam,
A barát a láng, mely kitámogat a tűzből,
A barát az emlék, mit szívedben őrzöd.

Ahogy egyre népszerűbb a spiritualitás, ezotéria, úgy egyre több elszállt útkeresővel, spiri emberrel találkozunk, akik elveszítik kapcsolatukat a fizikai léttel, megélhetéssel, munkával, emberi kapcsolatokkal, ...normalitással.
Vajon mi ennek az oka, és hogyan tudjuk elkerülni a saját utunkon ezt a tévutat?
Egyáltalán tévút e ez, vagy a lelki fejlődés elengedhetetlen velejárója?

Megtörtént már Veled is hogy elszálltál?
Meddig tartott és mi vetett neki véget?

Miért van bennem az az érzés, hogy nem vagyok méltó egy emberhez?
Létezik egyáltalán ilyen állapot, hogy nem vagyok méltó bármihez is, vagy csak az egóm szórakozik velem?
Segítség! :S
Ahogy megfogan bennem ez az érzés, jön vele a többi is: a magány, a megnemértettség, az elnemismertség, az összes rossz. Ezt csak az egóm csinálja, ugye? De akkor hogy kéne megszabadulnom tőle?

Bocsi a panaszkodásért...

Az ember alapból az ellazulást nem tartja fontosnak, arra meg végképp nem gondol, hogy ez egy tudomány lenne. Aztán az élet váratlanul hoz egy olyan helyzetet amiben égetően fontos lenne ellazulni, de sehogy sem megy. Ekkor döbben rá az ember, hogy ez egy mennyire fontos dolog és bizony ezt tudatosan kéne gyakorolni.

Pénteken egy órán nagy egyetértés volt abban, hogy az ember nem tud álmában meghalni, mert pont a halál pillanatában felébred... pontosabban szólva felriad. Én más véleményen voltam, de bizonyíték, tapasztalat híján, magamban tartottam a véleményemet.