Elnéptelenedett az oldal
Nekem bizony így nem nagyon van kedvem ,,beszélgetni" ha nincs kivel,ha a hozzászólásom átmegy egyáltalán...na meg ha át is megy,és netalán-tán jön is rá valami reakció addigra már nincs is kedvem arról beszélgetni ami egy vagy két napja még érdekelt volna akkor amikor a hozzászólást írtam.
Szerintetek van-e összefüggés abban hogy amióta új fórumszabályzat van így elnéptelenedett az oldal?
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Szerintetek van-e összefüggés abban hogy amióta új fórumszabályzat van így elnéptelenedett az oldal?
Persze kivétel Sanyit...Most hirtelen igencsak termékeny lettél! ;)
Nekem bizony így nem nagyon van kedvem ,,beszélgetni" ha nincs kivel,ha a hozzászólásom átmegy egyáltalán...na meg ha át is megy,és netalán-tán jön is rá valami reakció addigra már nincs is kedvem arról beszélgetni ami egy vagy két napja még érdekelt volna akkor amikor a hozzászólást írtam.
Ti miért nem írtok?
Hová tünt el mindenki?
Üdv!Erika
(valószínü ez a hozzászólás is sérti a fórumszabályzatban elöírtakat,tehát nem is gondolom hogy át fog menni,csak szerényen jelezném a véleményemet az oldallal kapcsolatban)
Üdv mégegyszer!Erika
Hát nálam valóban ez is közrejátszik. Nem érzem már szabadnak magam, így nem is vagyok eléggé motiválva. Túl sokat kell várni, túlságosan át kell gondolnom mindent amit írok. Mint egy szigorú vallási iskolában :) Így a beszélgetés folyamata megtörik, és kötötté válik. Elfojtódik a kötetlen és spontán kreativitás.
"Mint egy szigorú vallási iskolában?
Tényleg arra kezd hasonlítani :)
A szigorú pedellus rendbeteszi a rebellis nebulókat, kicsit megbünteti őket, a "csókosok" viszont rohangálhatnak szabadon, már amelyikük bejár az iskolába...:)
Aztán, hogy kinek mi a tanulnivalója, azt majd az Élet megmutatja...:)
Nem akarom félreérteni, piszkálódásnak venni szavaidat, így inkább megkérdezem:
- Te úgy látod, hogy játszmából "büntetlek" Benneteket?
- Szerinted vannak, akik eleget nyaltak ahhoz, hogy moderálás nélkül írhassanak?
"Szerinted vannak, akik eleget nyaltak ahhoz, hogy moderálás nélkül írhassanak?"
... kérdésedre a válaszom:
Igen úgy látom büntetni akarsz, bár én nem büntetésként élem meg, hiszen semmi nem kényszerít, hogy itt legyek, szabad ember vagyok. Az eljárás nem is engem minősít...
A másodikra így nem gondoltam még, hogy nyalás kérdése lenne-e... Hogy Belőled miért ezt hozta ki???
A "csókosok" alatt a kivételezett helyzetűeket értettem.
Lenne egy kérdésem Sanyi!
Mindenki vétett a szabályzatod ellen, akiket moderálsz? Az újakat is beleértve?
Nem büntetek, hanem korlátozok! A büntetés a múltbéli bűn utáni revans, elégtétel lenne, de engem ez nem érdekel. Én a jövőre gondolva korlátozom a hozzászólásaitok folyamát.
Persze ez nem olyan önismeretis megoldás, mint amit tanítok, de ebben még csak itt tartok, így ezt használom.
A "csókosok": Akkor jó, hogy megkérdeztem, mert nekem a csókos azt jelenti, aki valami módon "benyalta" magát.
Kivételezett az lett, akinek a kommunikációjával korábban sem volt problémám.
Sajnos, a korlátozást nem tudom csak rátok kiterjeszteni és az újakat szabadon beengedni. Viszont ha egy új embertől több hozzászólása után is azt látom, hogy betartja a szabályokat, azt beveszem a kivételezettek közé.
...a véleményedet Erika!
Nehézkes, szinte lehetetlen lett a párbeszéd a néha több órányi átfutás miatt. Akihez szólna a hozzászólás, az már általában nincs ott és fordítva ugyanúgy.
Megszűnt pörgés. Jobb lenne visszaállítani a régi "rendet" mielőtt kihal az oldal...:)
A "régi" nekem nem tűnt rendnek, azért változtattam rajta. Én még emlékszem a rendszeres veszekedésekre, a felszínes csevegésekre, azért vagytok most lekorlátozva. Ti kutyultátok magatoknak, most ihatjátok a levét!
Szerintem inkább legyen kevesebb szó, mint sok felesleges szócséplés. A moderálás előtti hónapokban már nekem sem volt kedvem benézni a saját weboldalamra - azért ez elég "gáz", nem?!
Egyébként van pár ember, akinek moderálás nélkül is átmegy a hozzászólása, akik annak idején is betartották a szabályokat.
Tehát ami zavar az nincs a helyén.
Hogy is van ez?Vannak azért kivételek és a ,,kivétel erösíti a szabályt" szöveg lép életbe ha a tükör módszer joggal elismert tanítójáról van szó?
Na de Sanyi...!
Ha ezt a moderálásos csavart nevelö szándékból büntetésböl kaptuk,akkor azt is lehet tudni hogy mikor jár le a büntetés,vagy ez életfogytig tartó ítélet ami az oldal tényleges életfogytáig fent tartod?
Személy szerint én is kaptam már itt jót és rosszat.
Az elején inkább rosszat,de esküszöm az volt ami kilendített és megtáltosított.
Amikor a Te... most is nem tudom hányszor hozom és fogom még felhozni...szóval a Töled jól ismert tükör módszerrel kezdtem vizsgálni a dolgot.S akkor esett le a tantusz és indult el valami bennem.
Azóta úgy érzem nem csak a puszta véletlenek áldozataként hánykolódom az élet tengerén,hanem hogy én vagyok a tengeren a saját hajómon a kormányos.
Azt hiszem azóta kezdem kapizsgálni az összefüggéseket hogy mi miért történik velem,és egyre magabiztosabb vagyok.
Azt gondolom anno amikor én lettem szó szerint kirángatva a saját dagonyámból,akkor ha nincs a lehetöség hogy mindenki kedve szerint akár bántó hozzászólásokat írogáljon akkor egész másképp alakul az életem.
Lehet hogy ez a változás megtörtént volna mert lehet hogy meg volt írva valahol,vagy el lett rendelve...kinek melyik tetszik,de számomra az oldal volt az amire erre a fordulópontra az életemben emlékezni fogok.
Na meg Karmatörlöre,aki elkövette ezt a dolgot. ;)
Csak ennyit szerettem volna mondani búcsúzóul,ebben minden benne van amit ez az oldal adott nekem.
S nem utolsósorban a barátaimat:Évát,Noát,Szabó Petit,Aditit,Buddhanitát,Karmatörlöt pedig említettem már fent.
S köszönöm Sanyi hogy úgy érzed ez a téma amit most felvetettem átment,és nem hogy csak átment de nyitottál neki egy önálló blogot!
Több hozzászólást nem eresztek el ez ügyben,mert ahogy az elöbb írtam,ebben minden itt van ami a kicsi szívemben él,és örökké élni fog az oldalról. ;)
Üdv!Erika
"Tehát ami zavar az nincs a helyén."
Mit is mondhatnék erre? Így van. Természetesen ebben sincs kivétel, ahogy mindenre igaz a tükrözés, rám is igaz.
Engem zavart az a veszekedős, felszínes kommunikáció, nekem ezt kell elfogadnom magamban.
Benneteket meg zavar a korlátozás, ezt dolgozzátok fel! Ahogy annak idején sokat adott az oldal azzal, amilyen volt, úgy most is sokat adhat azzal, amilyen most van.
Meddig tart? Észre fogjuk venni, ha valaki végzett a maga sarával!
,,Én még emlékszem a rendszeres veszekedésekre, a felszínes csevegésekre, azért vagytok most lekorlátozva.''
Hmmm...azt meg lehetett volna úgy is oldani,hogy az ilyen hozzászólásokat törölni csak.
A moderálás gombbal ez nagyon egyszerű lett volna,és jogos is,senki sem vehette volna zokon:)
Sokkal egyszerűbb lett volna azt a pár hozzászólást moderálni,mint most sokkal többet.
Bár engem nem zavar még a moderálás sem. Egészen más zavar. Nem csak az ,hogy a megszorítások miatt /több is volt:) /,elveszett sok / jó! /ember,hanem leginkább az,hogy a lelke veszett el az oldalnak.
Most fegyelmezett,szűkszavú,lényegre törő. Igen, csak pont a lényeg,az élet hiányzik belőle.
De hát ízlések és pofonok....:)))
Az pedig nem képezheti vita tárgyát,hogy a saját oldaladdal azt tégy,amit jónak látsz,és úgy formáld ,ahogy neked tetszik.:)
Nekem -személy szerint-meg kimondottan jól jött ez,mert végre saját magammal foglalkozom,nem itt írogatok megszállottan:)))
Megint igaz a mondás: Minden rosszban van valami jó is!
"A moderálás gombbal ez nagyon egyszerű lett volna..."
Volt moderálás gomb, csak nem használtátok, pedig tényleg egyszerűbb lett volna.
"...elveszett sok jó ember..."
Az akkori felszínes, veszekedős stílus miatt is sok jó ember veszett el. Én nem bánom ezt a változást, bár elismerem, hogy megcsappant a forgalom, de majd változik ez is.
A kevesebb néha több.
Annak meg kifejezetten örülök, hogy így többet foglalkozol magaddal! Ha ez az eredménye a korlátozásoknak, akkor még fenntartom pár évig. ; )
Mekkora szíved van Sanyi! De azért én miattam ne büntesd még pár évig az oldalt:)
/,,Annak meg kifejezetten örülök, hogy így többet foglalkozol magaddal! Ha ez az eredménye a korlátozásoknak, akkor még fenntartom pár évig. ; )''/
Szerencsére elég jól haladok,pár hónap is elég lesz. Köszi:)
Bár keserves nagyon. Lassan megtanulok sírni,annyit gyakoroltam mostanában:) /a sírást:)/
Mint mondtam, engem a korlátozások nem érdekelnek. A megfelelési kényszeremmel nagyon jól tudok alkalmazkodni mindenhez,ehhez is.
A pechem,vagy szerencsém az ,hogy mások nem akartak alkalmazkodni ,/nekik biztos nincs megfelelési kényszerük:) /,így hát hirtelen rengeteg szabadidőm lett,és elérkezett,ami már nagyon rég érett,csak mindig mást csináltam helyette./pl. Itt írogattam/.
Épp ma futott át az agyamon,hogy az a rengeteg szarság,ami ma is feljött,/ mármint a magammal való foglakozás során/,hogyha azt itt megírnám...
De hát akkor megint írogatnék...úgyhogy gyorsan le is beszéltem magamat róla:) /mert csak gondolatban annyi volt,amennyit Violetta szokott írni egy blogban.Végelláthatatlan.../
Most csak azért ragadtam tollat,hogy nehogy kitörjön a pánik a pár év miatt. Ígérem gyorsan végzek a szennyessel:)
Bevallom,hogy segítséget is kapok,mert ha csak rajtam múlna...hááát, az lehet ,hogy pár év lenne valóban,/jó esetben/ ,és nem egy örökkévalóság:)
Szóval kitartás ,,agyalós '' társaim,fogunk mi még itt jókedvűen ,,agyalni''.
Persze a fórumszabályzat szigorú betartásával!:)
Sok mindenre emlékszem én is.
tükrözéses balhék: csak hálát adok érte. Ki hol tart, aszerint fajul, majd rendeződik. És szerintem pont a lépcsőfokokat degradálod le. Hiszen, a legszemléletesebb dolog, ami itt forró dróton ment. Voltak balhék, erőfitogtatások, volt aki meg tudta oldani, volt aki nem. De az emberek (és ezt te tudod a legjobban) így működnek. Hitelessé pont a megoldott konfliktusok tették az oldalt. Szemléltetve ki hol tart, hova ér, mit eredményez, ha HELYESEN oldjuk meg a konfliktust.
Gyerek (ha már Apa példával éltél) neveléskor ott rontjuk el az egészet, ha a gyerek előtt a felszínen nem mutatjuk a konfliktust, hisz jaj, a gyerek előtt azért ne, mert mi vagyunk a felnőttek. És ezért a gyerek csak azt érzi, van valami baj, de nem tudja mi. Sőt, magát a konfliktust sem tanulja meg HELYES minta alapján kezelni, így hiába "óvtuk" a bajtól, a kellemetlenségtől, nagyobb kárt teszünk benne, hiszen szociálisan nem tudja megoldani a problémákat, sőt, még nehezebben éli meg, mert kialakul egy ideál kép: anyuék nem veszekedtek, én miért nem tudok ilyen kapcsolatot létesíteni. Úgyhogy Te, mint Apa inkább mutass példát, járj elől, és ne védekezz ezzel:
"A moderálás előtti hónapokban már nekem sem volt kedvem benézni a saját weboldalamra - azért ez elég "gáz", nem?!"
A te nézőpontodból megértelek, gáz. Ugyanakkor, dolgozz rajta. Más nézőpontjából, aki még itt tart, nem gáz. Sőt, kiváló tér, a szembesülésre, hiszen itt írásban megy! Felismerheti, ha akarja (szabad akarat), a saját "hibáit", játszmáit.
Semmi baj nincs a játszmákkal, ezt te is tudod, sőt, tudatosan alkalmazod is szerintem. Ezt nem is kell magyaráznom.
Annyi lett volna csupán a dolgod, h a kis maximalista könyvelődet (aki állandóan értékel jó/rossz, és hol a tökéletesség??) megnézed, majd elengeded, de ha kell, használod. Uralmad alá helyezed (tudatosítod). És kész. Ennyi! A többi a Te elvárásod: TI hol tartotok,?! HE?!! hát mi az, h még itt? Saját tapasztalataimat nézve: igen, jó néha egy pofon, de nem attól tértem észre, hanem azért, mert valami alul a mélyben már létrejött. Új bőr nőtt, a régit csak ezután tudtam kínnal, vagy kín nélkül (ragaszkodásomtól, becsontosodásomtól függően) elengedni, vagy éppen használni is, ha kell. Türelem, hagyd érni önmagad is, másokat is. Ki hol tart, csak külső szemponthoz viszonyítás. Nem vagy különb, csak kicsit MÁS SZEMMEL látsz, de még te sem tudod, mi a végső igazság. Sőt, az ide vezető utadat becsméreled le, mert saját fejlődéseddel nem vagy elégedett. Mit akarsz te valójában?
Paradox dolgot látok benned: az anyag fojtogat, u.akkor a sok valódi Jelenlétben levés már-már szétfeszítő kettőssége felőröl. Ne akarj egyik felé se menni. Csak figyeld, enged, hol egyik, hol másik jön, és aztán ne is nézz vissza utána. NE ANALIZÁLJ már annyit. Mindent megoldottál már, amit elméleti síkon lehet. Hagyd, jöjjön létre bármi is az, ami a mélyben feszül. Tudom, h egy idő után besokalsz. A sok "szart" hallgatni, közben önmagaddal is rendeződni. Remélem már nem veszed át minden hülyeséget, csak hagyod áramlani. Ez az együttérzés. Ott vagyok, érzem mi van benned, fáj nekem is, de ha felállok, és arrébb megyek, már ott is hagyom. Anyagi helyzet? Minden oké? Mit akarsz te valóban kontroll alá helyezni?
Helyes hozzáállás: hagyd őket, majd érlelődnek, te is tartottál itt, ezt ne feled! Dolgozz a saját betegségeden, a többit meg felejtsd el. DE! Ha élen akarsz járni, tedd! Ne tűnj el sírdokolva, jaj, nem jó nekem itt, de gáz! Szent, ha fáj, szent, ha itt sírsz, vagy a buszon. Semmi sem jó, vagy rossz. DE az a feladatod, hogy taníts. És te csak szavakat akarsz adni, sőt, még azt is megszabod ki mit mondjon? Nana, ez már olyan Vityás nekem!! SZEDD ÖSSZE MAGAD! Még nem vagy ott. Ez még csak az inga másik fele: a mennydörgő Apa.. De nem baj, majd beáll.
Élet: mindent a maga idejében. Cselekedj, érez, szellemileg éld meg. Ha az oldalt nézed: oké, mit adhatok hozzá, mit ad nekem. majd elmész, és folytatod az életed. De amíg "gáz", akkor itt nincs harmónia. Amíg "adok én nektek", nincs harmónia, amíg "ti főztétek, egyétek", nincs harmónia. Addig van a jaj fájok, aztán bosszút állok, aztán még magasztosan hárítok. No szép.
Két dolgot is tehetsz: hagyod a francba a tanítást (önmegvalósítást!!), és befelé fordulsz, vagy nem hagyod a francba a tanítást,(önmegvalósítást) és az élet befelé fordít. VÁLASSZ.
Szállj le a lóról, és járj, itt a "halandók " között. Itt a szürkeségben, a dualitásban, az illúziókban. Nyílj meg jobban! Nyílj, nyílj, míg bele nem halsz. És rájössz, nincs halál.
Szerető Nagymamád
Köszi Nagyi, szép volt! ; )
Valóban sokaknak segített egy-egy balhé, ha feldolgozta és mindenkinek magánügye, ha mégsem tanult belőle. Szép volt, jó volt a beszélgetős-fecsegős időszak is (valakinek), de most új szelek fújnak, változás van itt is.
Büntetés, bosszú pedig nincs, hiába is próbáljátok belelátni! Senkire nem haragszom, senkit nem akarok büntetni, hiszen nem bántottatok engem, nem maradt szálka bennem.
Itt a jövőről van szó, ami más lesz, mint ami eddig volt.
Más szándékom van a weboldallal, nem terápiás fórumként szeretném üzemeltetni a továbbiakban, ezért változott a szemléletem és szigorodtak a szabályok. Tanácsadó oldalt szeretnék belőle csinálni, ahova írhat, akinek kérdése van és válaszolhat, akinek van rá megtapasztalt tudása.
Egy olyan oldalra vágyok, ahova ha betéved egy önmagát és válaszait kereső ember, az egyértelmű, követhető útmutatást kap, nem pedig fecsegést és veszekedést, amiből ugyan szintén megérthetné, ami neki szól, ha már ott tartana a tudatosságával!
És ezt miért nem lehetett eddig megmondani?
Ez egyértelmű,és / ha tetszik,ha nem/ elfogadható.
De eddig egészen másról volt szó. Megszorításokról,mert ,,rosszak'' voltunk.
Miért nem lehetett ezt megmondani?
Vagy még te sem tudtad?
Mert különben nem értem.
Egyébként a magánvéleményem erről az ,hogy ilyen oldal ,mint az Önmegvalósítás,csak egy volt./ EZ /
Az amiről most beszélsz olyan meg számtalan van,és ez majd csak egy lesz azok között,de nem az
egyetlen,amilyen eddig volt.
Miért nem lehetett ezt megmondani?
Bennem is csak mostanra kristályosodott ki. Én is meglepődtem amikor leírtam, mert nem így akartam fogalmazni, de igaznak éreztem, így elfogadtam.
Régóta érdelődött már bennem, hogy mi is a célom ezzel az oldallal és sok ötlet felmerült ezidáig. Például kezdetben még a lightos-ezoterikus témák is beklefértek, aztán már nem. Majd egy darabig jónak tartottam a beszélgetős stílust is, aztán most már azt nem. Szerettem volna ilyen tanácsadó oldalt is, de eddig nem volt hozzá elég erőm, motivációm, hogy végig csináljam.
De most azt érzem, ez a helyes irány, ezt fogom követni.
De azért remélem nem feltételezitek, hogy szándékosan hallgattam el egy ilyen lényeges információt?! : )
Aztán lehet, hogy az ezo-bio-oko.hu -t fogom olyan szabadon beszélgetős oldallá alakítani, mint amilyen régen az Önmegvalósítás.hu volt, ha van rá igény.
"...olyan meg számtalan van,és ez majd csak egy lesz azok között"
Nem baj, ez ugyanis egyáltalán nem lényeges szempont a döntésemben.
Amit érzek, azt jónak tartom, igyekszem megcsinálni, aztán majd úgyis később derül ki, hogy jó lett-e, megérte-e?! Bízok a megérzéseimben, az elmúlt 15 évben is jól működtek.
Látod Sanyi, ez már egyenes beszéd.
Kezdhetted volna ezzel is, elvégre ha pusztán üzleti célú az oldal, akkor ott már tényleg nincs helye a fölösleges fecsegésnek.
Ott más az Érték és a Mérték.
Jobban fogy az áru, a tanács, csupa hiteles, nagy tapasztalattal bíró emberke felügyelete mellett, gondolom.
De kik is lesznek a tanácsadók?
Mert bár lehet, hogy a spirituális szintem nagyon alacsony ahhoz, hogy felismerjem a tanítható tapasztalat és a "tudás" hiteles hordozóit, de én bizony nem látok jelenleg ilyeneket az oldalon.
Vagy elég lesz hozzá, ha tanácsként beajánlják az adott szituációra szerintük éppen gyógyírt nyújtó valamelyik meditációs csomagot?
Nekem ez az oldal eddig pontosan azt mutatta meg, hogy minden probléma egyedi, nem lehet megoldásokat sablonként alkalmazni...
Arról nem is szólva, hogy gyakran a tanácsadó érzékelhetően tanácstalanabb a saját dolgaiban, mint az akinek adja.
Ami a régi oldalban tetszett, az a tolerancia volt, az üzemeltető toleranciája, de ez többünk szemében mostanra elveszett, és csak így, ezzel az előbbi hozzászólásoddal lett tiszta a képlet.
Érthetetlen volt számomra, hogy miért személyeket "büntetsz" vagy korlátozol, ahogy írtad, ahelyett, hogy a csak a stílust cenzúráznád utólagosan. Nem a személyt és a tartalmat, hanem a stílust...
De ismétlem, így már számomra is világos, tiszta a kép.
Sok sikert kívánok az új szemléletű honlapod további működtetéséhez.
Üdv: szeges
Szépen csomagolod, de azért átjön az intrika.
Komoly mennyiségű elképzelés gyűlt össze benned arról, hogy kik, miért és hogyan fognak majd tanácsot adni, de ezek csak a Te elképzeléseid a jövőről és ugyan mi közük van a valósághoz?
Feltételezéseid, negatív kivetítéseid bőven akadnak, ahelyett, hogy kivárnád a változás végét és majd utólag ócsárolod vagy tapsolod meg az eredményt.
Te, aki más téren annyira tudsz pozitívan gondolkodni, itt miért nem?
Számomra az a pozitív gondolkodás, amikor a tények következetes figyelembevétele mellett, a világ nem ismert részeiről inkább a jót feltételezem, nem pedig a rosszat.
Az nem pozitív gondolkodás, ha ezt csak az egoja megvédésére használja az ember, ugyanakkor bármikor képes negatívan látni mások jövőjét, ha az érdekeit ez szolgálja!
Kedves Szeges!
Azt írod, hogy nem látsz az oldalon olyan embereket, akik tanácsadók lehetnének. Én meg úgy érzem bárki lehet tanácsadó ezen az oldalon.
Számomra mindenki tanácsadó, aki a kérdésemre javasol egy "meditációs csomagot", ahogy Te írod. Ha kipróbálom és működik, sikerül vele tovább lépnem az utamon, akkor igenis segített az ajánlott meditációs csomag. Az is lehet számomra tanácsadó, aki egyszerűen leírja nekem a saját tapasztalatát. Lehet, hogy ugyanabban a helyzetben vagyok, mint ő. Még jobb ha leírja a saját tapasztalatát és azt is, hogy ő hogyan oldotta meg az adott helyzetet. Kipróbálhatom az ő módszerét is. Talán segít nekem is.
A lényeg amit Te is írsz, hogy minden probléma egyedi, nem lehet a megoldásokat sablonként alkalmazni.
Ha kipróbálom a módszereket, amit ajánlottak és én még mindig nem tudom megoldani a helyzetemet, akkor az számomra csak annyit jelent, hogy tovább kell keresnem a saját megoldásomat. Az ő módszerük nem jött be nekem. Még jobb lenne, ha ugyanarra a helyzetre legalább 2 megoldási javaslatot írnának. Kipróbálhatom mindkettőt, ha nem jön be, akkor lehet, hogy a kettőből én összerakok magamnak egy harmadik megoldást. Így lehet minden helyzet egyedi és minden megoldás egyedi.
Üdvözlettel
Andi
Megosztom én is, én személy szerint, hogyan élem meg ezt a változást, amiről igazából nem is tudtam micsoda. Nem véletlen, az elején el sem olvastam a fórumszabályzatot (bocsánat érte). Úgy éreztem csak saját tapasztalatokról írok, fel sem merült bennem, hogy valami olyat írnék, ami ellenkezik a fórumszabályzattal. Ha meg igen, hát akkor majd megtanulom akkor. Igazából én az oldalt eddig csak olvasásra használtam, illetve az idén elkezdtem blogot írni.
Sanyi névnapja alkalmával én is belecsúsztam egy kis vitába. Az anno rosszul is esett. Mi van bennem, amivel ezt előidéztem? Természetesen, én is tanultam anno belőle, elindított bennem valamit. Viszont az is bennem volt érzésként, hogy én már nem így akarok tanulni. Nem akarok pofonokat. Miért van még mindig szükségem pofonokra? Miért nem tanulok a szép szóból? Úgy éreztem találnom kell valami más módszert. Pofon nélkül szeretnék tanulni.
Az olyan írásokat kedvelem, amelyek saját tapasztalatról írnak. Az biztos, azt már valaki megtapasztalta, mondhatnám kitaposta az utat. Ha én is ugyanazon az úton vagyok, akkor kipróbálhatom az ő megoldását. Vajon nekem is bejön-e, ha igen szuper. Ha meg nem, akkor lehet, hogy egy kicsit kell változtatnom a módszeren és máris megtaláltam a megoldást az én kérdésemre. Mindenki útja más, így a megoldások is mások. Mindenkinek a saját útját kell járnia. Meg kell találnia a saját megoldását, de segítséget azt lehet igénybe venni. Ha igény van rá. Most úgy érzem, akkor tudok igazán segíteni valakinek, ha van saját tapasztalatom, élményem.
A tanulásunknak is lehetnek fejlődési szakaszai, szerintem:
van, aki a fecsegésből és veszekedésből sem tanul, mert nem tart ott a tudatossága, hogy meglássa benne a tanulnivalót
van, aki a fecsegésből és veszekedésből már tanul, mert már tudatos.
van, akinek már nincs szüksége fecsegésre és veszekedésre, mert már más hibájából is tanul vagy a szép szóból is tanul
van, akinek már nincs szüksége tanulásra sem.
Amikor most elolvastam Sanyi írását, hogy mi a célja az oldallal, azt mondtam igen! Ez az! Én ilyen weboldalt szeretnék!
Van is kérdésem a tudatos álmodásról. Megkérdezem a blogomban....
Először elolvastam saját hozzászólásom, immáron más szemmel.
Keménység. Jócskán kiszóltam magamból, magamnak is, még azt hiszem, többször át is futom. Csak két dolgot felejtettem el:
1. önmagam gyakorlatát, mikor különböző ingázásaimkor leírom, mit hogyan látok, majd visszaolvasom. Valamikor jókat nevetek ezen, most, nem olyan vicces a kép, amit magamban is felfedeztem. Ilyenkor szembesülök, és nyílok tovább, figyelem magam.
2. kérdeztelek priviben ugyan, de hol maradt a türelem? Sanyi nem válaszolt. hmmm. Keménységem: na majd moderállak én :). Hát ez viszont vicces!
De, ha már olvaslak, mégis az jutott az eszembe, (no már megint), talán célszerűbb lett volna, ha ezt előbb közlöd a többiekkel, Gyerekek, ez van, ez a cél, és kész. Bár, így is tökéletes. Borulást hozott, és számomra tetsző ez a változás! Fejlődés ez, magasabb szint. Helyes. A tarot torony kártya lépett fel bennem. Igen, ez szép volt!
Valamint ami még érdekesebb: birtok jogot formáltam az oldaladra. Aggódtam érted, miközben azt mondom, sem nem jó, sem nem rossz nem létezik, és minden létrejön. Csak hagyd.! Erre én, mindent tettem, csak nem hagytam :) és észre sem vettem, hitem megingását, AGGÓDOK, tehát nem bízok, MÉG! Nincs hitem MÉG igazán. Jól van ez, alakul! Valamint konok makacs bak énem sövénybe döfött, valós probléma helyett. Még , hogy nem lehet engem irányítani? Szép kis befolyást engedtem a Látás helyett fel magamban .
Tanulság: ha már prédikálok, és írom, légy az élen, legyek ott én is , ha már kérem! Úgyhogy ezúton szeretném önmagamnak megköszönni a tanácsom, mely általad utat tőrt hozzám. Sanyi, köszönöm Neked!
Kíváncsian várom a változást és ezután többször visszatérek!
u.i.: Nagyiként lehet jobban tenném, ha sütit sütnék :)
Áldás, Anita
Nem volt vele baj, vannak ilyen félreértéseink, nekem is szoktak. A lényeg, hogy a szándékod segítő volt, és végül segítettél is.
Köszönöm a bizalmat Neked, Andinak és a többieknek is, akik bíznak benne, hogy valami jó fog kisülni ebből. Igyekszem, igyekszünk és majd meglátjuk...
Kb 1-2 hónapra teszem, mire terveim szerint végbemegy az átalakulás mind tartalmilag, mind hangulatilag, így majd akkor újraértékelhetjük!
Igen, más lesz a hangulata az oldalnak, talán szárazabb, nem annyira izgalmas, mint eddig volt, viszont sokkal használhatóbb arra, amire egy önismereti útkereső vágyik, amiért keres és megtalál minket.
A fórumon fecsegést szeretők pedig majd biztosan megtalálják új helyüket, és elfogadják ezt a változást is. Tudom, éreztem én is korábban, hogyan kezdi el birtokolni az ember ezt a weboldalnak nevezett byte halmazt. Valószínűleg ez az egyik oka annak, hogy ilyen heves indulatokat vált ki belőlük ennek elvesztése. Úgy élik meg, mintha egy szerettüket, vagy akár a lakhelyüket veszítenénk el, pedig ez csak a kiteljesedésüknek egy színtere volt eddig, amit ha így szemlélnek, akkor észrevehetik benne saját szükségletüket és az azokat mozgató ego-rugókat.
Díjazom Éva hozzáállását, ahogyan élt a megszorítások hozta lehetőséggel és a felszabaduló idejében jobban odafigyel magára, belső munkát végez. Nem vergődik, nem manipulál, hogy visszakapja a sajátjának vélt homokozóját, hanem felismeri a változásban rejlő tanítást és él vele.
Kívánom ugyanezt a többieknek is, és tudom, hogy ha túl lesznek jelenlegi felháborodásukon, meglátják majd a jó oldalát is ennek a változásnak!
köszönöm!
És az az érdekes Sanyi ,hogy sorra ugyanazok a dolgok jöttek fel,amiket itt is megkaptam
nem egyszer:)
Megmondom őszintén /nem akarok jó kislány lenni/,de most hogy végre tudom ,hogy mi az ok,megvilágosodott egy csomó dolog előttem.Azonnal meg is jött a kedvem az íráshoz,mert végre van magyarázat a miértekre.Én kevéssel beérem,csak ennyi kellett:)
Szóval jó volt az a terápiás oldal,fáj is a szívem érte,meg már nem is ,hogy látom az új perspektívát.Minden pozitívuma ellenére a negatívuma az volt,hogy bármilyen jót is írt valaki,
ha az embernek valami okból ,,ellenszenves volt vagy a stílus ,vagy az illető,akkor elengedte a füle mellett,sőt támadásnak vette.Ezt saját tapasztalatból mondom,mert Kati és Szeklice
megmondták nekem,amik most világossá váltak előttem,a gyakorlásom során.De úgy mondták,olyan stílusban ,ami elfogadhatatlan volt a számomra,és bár tudtam én azt addig is,de ahelyett,hogy elkezdtem volna foglalkozni vele,a nem megfelelő tálalás miatt pont az ellenkezőjét váltotta ki belőlem
És biztos vagyok benne,hogy én is hiába adtam esetleg használható tanácsot XY-nak,
akinek mondjuk a stílusom nem volt szimpatikus,hát e miatt elengedte a füle mellett,pedig esetleg a javára válhatott volna,ha én másképp kommunikálok.
Szóval kezdek megbarátkozni ezzel az új koncepcióval,mert itt ezek a szimpátia,antipátia dolgok is ki lesznek küszöbölve.Mivel nagyjából azonos stílusban megy a kommunikáció.
Arra is rájöttem,ami engem illet,hogy azért mert nekem általában jó kedvem van,nem kell ezt nekem állandóan demonstrálnom, Jópofáskodni, rihegni röhögni,mert nem színház az oldal,
meg általában problémákkal jönnek ide,és akkor itt valaki állandóan vidul.
Tehát lehet,hogy amikor komoly használható dolgot írok ,azt sem veszik komolyan:)
Most megláttam pl wmikinek a csatornázásos blogját,és hát köztudott,hogy én az ilyentől falra mászok:) de mégsem írtam semmit,mert minek oktassam ki őt,és minek mondjam meg ,hogy mi illik az oldalra és mi nem ,mi emeli a színvonalát és mi nem.Nem az én dolgom.ha átment a szűrőn ,akkor van helye..Tehát úgy fejeztem ki a nem tetszésemet a tartalommal kapcsolatban,hogy benyomtam a mínuszt.És ennyi.
Minek kezdjek el ellenvéleményt írogatni,amikor ő meg ebben hisz?
Ennek semmi értelme.
Vagyis hogy igen, most hogy végre tudom hogy miről van szó,egy pillanat alatt összehasonlította az ,,agyam'' a régit és az újat,legalább is ,amit én látok ,és azt mondom,hogy tényleg minőségileg mindenképpen jobb lesz az egész.
Rendezettebb ,összefogottabb,átláthatóbb...és ne duzzogjunk,elégedetlenkedjünk, /most hogy már kiderült,hogy nem is büntikében vagyunk igazán,hanem valami jobb készül/, mert
a régi jókedvű,baráti életünket élhetnénk tovább a chat szobában..
Változatlanul azt mondanám Sanyi,hogy az oldalon kéne ezzel maradni,hiszen itt van ez az
összekovácsolódott jó kis közösség.
Az általad felajánlott oldal,annyira profi és szép ,én meghagynám úgy ahogy van,illetve ugyanazon keretek között lehetne ott is írni.
A Chat szoba zárt oldal,aki éppen az oldalra téved,oda úgy sincs hozzáférése.Vagyis azt felszabadíthatnád a beszélgetéseknek. Szerintem már kinőttük az összetűzős időszakokat,és vészfékként ott van a moderálás gomb,akárki megnyomhatja.
Én a kompromisszumok híve vagyok.Szerintem ígéretes az új koncepciód,számtalan előnye van. De most Te is engedhetnél egy kicsit,azoknak akik lassan emésztenek:) annál is inkább mert ,,homályban'' tartottál minket,ne haragudj. Itt mindenről volt szó,csak erről nem.Ugyanis ezt érezte az ember /én legalább is/,hogy csupa fals információt kapok,de valami más lehet a valódi ok,és hidd el,hogy ezért volt nehéz megemészteni ezt a dolgot.
Ezért ne csodálkozz,hogy sokunktól nem kaptál támogatást,hiszen nem voltunk beavatva abba ,amit szerettél volna. Valóban úgymond büntetésszaga volt a kialakult helyzetnek,mert a többség nem tudta a valós okot.
Ha meg az ember nem ért valamit,akkor nehéz elfogadni.,mert csak találgathat.Annál rosszabb meg nincs:)
Szóval én most optimista vagyok.
,,Meghalt a Király,éljen a Király! ''
/Nem Te:),a régi és az új./
És valóban változások vannak,és mennünk kell velük.Sokkal gyorsabban és rugalmasabban ,és belátóbban ,mint valaha.
Köszönöm Éva, hogy érted és elfogadod a terveimet. Még egyszer hadd ismételjem meg: azért nem írtam meg eddig a terveimet, mert eddig bennem sem tisztázódott, akkor vált számomra is világossá, amikor ide először leírtam.
Technikailag csak a chat szobát nem tudom felszabadítani a moderálás alól, a teljes feloldástól pedig még nagyon messze állunk. Így továbbra is csak az az egy javaslatom van, hogy használjátok az ezo-bio-oko oldalt.
Ha elkezditek használni, akkor feldobom pár funkcióval, ami jól felpörgeti, megkönnyíti a témafelvetést és az új eberek bevonását a beszélgetésekbe.
...És valahogy behozni a köztudatba.
És.köszönet érte,mert egy nagyon szép kiállítású és tartalmas oldal,rengeteg témakörrel,lehet ott tanulni is bőven:)
ezo-bio-oko.hu
Mostanában van egy olyan érzésem, hogy nagyon gyorsan változnak az érzéseim és a véleményem egy adott témában.
Reggel azt írtam, hogy én támogatom azt az oldalt, amit a Sanyi elképzelt. Ez így is van. Jó lenne, ha minél többen írnának saját tapasztalatokról, ki hogyan oldott meg egy adott helyzetet.
Azt is írtam, hogy márciusban én is belekeveredtem egy kis vitába, amire azt mondtam, hogy én már nem így akarok tanulni. Már nincs szükségem ezekre a vitákra. Igen, a vágyam az ez, csakhogy az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy még vannak helyzetek az életemben, amelyeket csak veszekedés által tudok felszínre hozni és megoldani. Vagyis a tudatosság szintem még nem tart ott, hogy megússzam a tanulást veszekedés nélkül. A veszekedés még az én önismereti utamnak is a része. A különbség annyi, hogy én itt az oldalon nem kívánok veszekedésbe keveredni, viszont az életemben igenis vannak személyek, akikkel belekeveredem.
Mi, akik már járjuk az utunkat, tudjuk, hogy a veszekedés is lehet tanítás és akarunk is tanulni belőle. Aki viszont épp csak keresi az útját, vagy épp csak rálépett az útra az még egyáltalán nem biztos, hogy tisztában van vele, hogy a veszekedés is lehet egyfajta tanítás. Nem lehet tudni, hogy egy útkereső, aki idetéved az oldalra az milyen következtetést von le. Vagy marad, vagy elmegy. Igaz elmehet más miatt is.
Egyetértek Évával, talán lehetne köztes megoldás. A „haladó” önismeretisek, amikor elolvasnak egy bejegyzést és érzik, hogy kezd felszínre jönni bennük a „na, majd én jól megmondom” érzés, akkor kihívhatnák „párbaj”-ra azt, akinek az írása kiváltotta bennük ezt az érzést. Ha az ellenfél elfogadja, akkor ők „kiveszekedhetik” magukat. Vagy elmennek a chat-szobába, vagy jelölni kellene a bejegyzéseknél, hogy épp „tudatos veszekedés” zajlik. Ha mindenki megtanulta a magáét, akkor az eredményt meg lehet osztani a többiekkel, abból is tanulhat valaki más. Ha a másik fél nem fogadja el a kihívást, akkor a kihívó egyedül gyakorol önismeretet. Természetesen az egyedüli gyakorlás után is meg lehet osztani az eredményt. Mi váltotta ki az ellenérzést, hogyan dolgoztam vele, mire jutottam. Ehhez a megoldáshoz hozzá tartozik, hogy már tudni kell elkapni a gondolatot, amikor készül a mélyből a felszínre törni és kihívni párbajra a másikat.
Illetve marad, hogy itt az oldalon veszekedés nincs, aki még veszekedés által tanul, az tanul az élete más területén.
Üdv
Andi
Igen, marad ez az utóbbi.
Az egyik srác korábban azt javasolta, hogy zárjuk fórum-karanténba a veszekedőket és addig nem jöhetnek ki onnan, amíg rá nem ébredtek a saját felelősségükre és meg nem oldották azt.
Nos, nem kell nekünk ilyen bonyolult módon szimulálnunk az életet, megadja az más módon a karantént annak, aki már csak úgy hajlandó szembesülni a dolgaival!
A később jövő veszekedni vágyóknak pedig valaki - aki ebben tapasztalt - összeállíthatna az elmúlt beszélgetésekből egy csokorra való linket, ahol jól megfogalmazódott, hogy miért is veszekedünk olykor és hogyan lehet azt tudatosan látni, abból kijönni, feldolgozni azt. ; )
Kedves Sanyi, igen, én is hasonlóan érzek, de még máshogy is: szerintem azt sem kellene elfelejteni, hogy mindig annak könnyebb elfogadni egy változást, aki már tart ott. Azok, akik terápiás célból is vannak itt (ahogy ez régebben velem is így volt, sőt valamilyen értelemben most is), azoknak sokkal nehezebb elengedni ezt a lehetőséget, mert (és ezt most vedd dicséretnek) nem igazán hemzseg a net ehhez hasonló, tudatos oldaltól, ahol valódi visszajelzéseket is kaphat az ember Tőled, vagy nála tudatosabb, abban a dologban fejlettebb társaitól. A fecsegős oldalak általában nem ilyenek. (Csak parttalanul folyik a véleménynyilvánítás és vita.)
Én egyébként nem vágytam másik ilyen oldalra, egyszer valaki elhívott, mondván, milyen jó lennék egy ilyen helyen, és az mennyivel "jobb".... regisztráljak..... Én belenéztem, de nem tetszett ami ott folyik, úgyhogy azóta is csak itt szeretek lenni. :)
Szóval csak azt akarom mondani, hogy a szigorításod következményei közt azért arra is számítani kell, hogy olyanokat is elveszthetsz, akik terápiázták itt magukat, és ahogy én is, ők is kinőhetik a hibáikat e téren. Értem én (és cáfolj meg, ha nem így van), hogy azokat akarod kiejteni, akik semmilyen hatásra nem kooperálnak, és egy idő múlva csak mint állandó romboló tényezők vannak jelen. De biztos, hogy nem "dobsz ki" olyanokat is, akiket meggyógyítana a terápia, amire így már nem lesz lehetőségük? (Ahogy engem is gyógyított? ) :)
A műtét előtt imádkoztam, hogy képes legyek megtartani a kegyelmet és az együttérzést, az empátiát akkor is, amikor már a pozitív változáson átmentem, hogy tudjak emlékezni arra, milyen borzalmas volt előtte, milyen tehetetlennek és kétségbeesettnek éreztem magam, hogy soha, de soha ne nézzem le, és válasszam el a tehetetlenségükben és kétségbeesettségükben vergődőket, és a hibáikat, cselekedeteiket.
Ne érts félre, Véletlenül sem akarlak kritizálni, teljesen megértelek, és a szándékod is jól láthatóan a fejlődésre és a tisztulásra irányul.
Csak érdekességképpen megjegyzem, hogy mostanában több olyan folyamat is zajlik körülöttem, több helyszínen az éltemben, ahol a "leggyengébbeket" leválasztják, maguk mögött hagyják a közösségek. Ilyesmi történt nálunk a Waldorf iskolában is (nagyon szomorú eset - még tart a feldolgozás, és javítás). Aztán pl. Pécs, a "kutúra Fővárosa" is "végre elérte", hogy az utcán élők ne zavarják jelenlétükkel a belvárost. Egyszerűen kiutasították őket. Közben bezárták az őket ellátó helyek egy részét, miközben a "kulturált" egyetemisták meg például olyan romhalmazt, bűzt, és szemetet hagynak továbbra is mindenhol maguk után egy egy buli hajnalán, hogy azt az utcán élő alkoholista szerencsétlenek is sokszor megirigyelhetnék.... :)
Bennem kérdéseket vet fel: hol a gyógyítás határvonala? Hol kell kizárni, elválasztani, azt mondani: ez már rombol: menj innen, te már nem vagy gyógyítható? Ki az, aki nem rombol? vagy ha már muszáj kizárni, nem mienk-e a felelősség azok iránt valamilyen más módon, akiket kizárunk?
Én pl. nem engedném be a belvárosba a hajléktalanokat randalírozni, meg szemetelni, de biztosítanék nekik jobb helyet, és feltételeket, hogy elvárhassam tőlük, hogy tiszták legyenek és keressék a motivációjukat, ami elveszett. És minden egyes egyetemistát minden egyes eldobott sörösüvegért keményen megbüntetnék. A Waldorf iskolából nem tanácsolnék el egyetlen gyereket sem, mert akit egy ilyen intézmény felvesz a hossza és alapos felvételi során, azért felelősséget válla, ez a szellemiségében is benne van. ha vétett a felvételinél, akkor is, sőt, pláne. Hiszen ez egy olyan közösség, amelynek jelmondata, hogy minden nehézség tükör, és a szeretet mindig, mindent képes elfogadni - a saját választásait meg főleg.
Ha egy olyan intézményt működtetek, aminek jelszava a tudatosság és a szeretet, akkor befogadó, belátó és megoldás-kereső, elfogadó és rugalmas vagyok, nem kizáró, semmilyen értelemben.
Rendet teremteni feltétlenül kell, de nem mindegy, nagyon nem mindegy, hogyan. A szeretet nem alkot törvényeket. Mózes még alkotott, de Jézus már nem. Ha mi csürhe vagyunk, akkor bizonyára teljesen indokolt a módszered. (nem tudom, azok vagyunk e...) Ha nem azok vagyunk, vagy képes vagy nem annak tekinteni minket, akkor talán más megoldás is van....
lehet, hogy tévedek, most így érzem. és persze továbbra sem tudom, mi a tuti, és nem kívánok kritizálni, csupán nagyon érdekesnek találom a párhuzamokat az életemben és érzem, hogy ezekre most nagyon keresem a választ. Már csak az iskolai helyzet megoldása végett is. ....
Szeretettel