Sziasztok!

Furcsa dolgok léptek be az Életembe. Tapasztalások. Ezek számok , egybeesések, jelek, kombinációk. Most a legfrissebbnek futnék neki. Járni tanulok benne. Telis-tele számokkal egy ideje nem rég , látok számokat. A mai nap túl ment mindenen.

111, 333, 888, 999, 555, 444, 18:18 , ezek többször kicsi utakon nem sokat közlekedem. Állok ott és nézem őket, váratlanul jönnek. Nem keresem, nem lesem őket.

Az órák is támadnak már, ott is látom a számokat, mindig azonosak. A tripla azonos az valami vakmerő mennyiségben.

Téli, csendes, vasárnap reggel volt. Jó volt csak úgy lenni, nem sietni, bár az unokabátyához ígérkezett, de úgy gondolta ebben a nagy hóesésben nem utazik.
Lánya lebeszélte, kitudja milyen hófúvás jöhet, maradjon otthon. Szót fogadott neki, az igazság az volt, hogy semmi kedve nem volt utazni.
Így maradt otthon. Megbeszélte a testvérével, együtt ebédelnek, a lány, a kutya, a teso, meg ő.
Az öccse jó szakács volt, a város másik szélén lakott, de örült, hogy legalább jót sétálnak a hóesésben.

Régebben, amikor elkezdtem ébredezni, akkor nem egyszer megkaptam, hogy nagyképű, vagy öntelt vagyok! És nem egyszer nagyképűztem le én is olyanokat, akik "előttem" jártak már!

Egyik adatlapon olvastam iwiw-en, hogy: nagyképűnek tünök ha benned kevés az önbizalom!

Valóban ilyen tüneteket produkálna az, hogy kialakulnak lépcsők, távolságok emberek között? Miért érzékelik rólunk, hogy nagyképűk vagyunk vagy miért mondjuk másikról, hogy nagyképű?

Hogyan állapítható meg egy gondolatról, érzésről, hogy az megérzés, intuíció vagy csak pusztán képzelgés, esetleg a félelmeink képbe kivetült formája?

Sejtem, hogy szükséges hozzá egyfajta tudatosság, illetve őszinteség, de érdekelne az út, ami afelé visz, hogy egyre biztosabban megállapíthassam valamiről, hogy jelzés-e vagy csak fantáziálok...

Vannak emberek, akiknek eleve fejlettebb ez az "érzékük", de feltételezem ez fejleszthető is.

Épp most, képek után keresgélve, akadtam rá egy könyvre a neten. Olvasta valaki, érdemes elolvasni?