Tutaj alatt
Egyszer voltam, hol nem voltam, volam egyszer Én.
Kistutajjal, rozogával, vágyak tengerén.
Álmodoztam róla, hogy lesz szép nagy hajóm majd,
S Vágytengeren mindörökké a felszínen tart.
Mert az összes matróz-szabály arra ösztökél:
Maradj fent a tutajodon, míg a tested él!
Arról, hogy a tutaj alatt mi várhatna ránk,
Szót se szólnak, titkolóznak, s ránk hozzák a frászt.
Azt hazudják, lent a mélyben mind megfulladunk,
S éppen ezért életünkben folyton harcolunk.
Hullámokkal, Vágytengeren, tutajainkért.
