Hát gondolom nem ezt a mindenki által ismert, már-már közhelyes megközelítést kerested, de az első idézetnél szerintem azt jelenti, hogy .... ne bántsd őket, mert nincsenek tudatában, hogy mit cselekszenek, nem tudatos a cselekedetük, nem elég tág a világnézetük és a pillanatnyi érdeküknek megfelelően (egósan) döntenek és cselekszenek.
A másodiknál pedig, hogy önmagunkban keressük az Istent.

Persze lehet, hogy ez így túl egyszerű. Érdekes viszont, hogy mióta elkezdtem foglalkozni ezekkel a spirituális meg ezo dolgokkal, azóta értelmet nyertek az ilyen és hasonló jól ismert idézetek.

Kriszti

Sziasztok!

A kérdés nagyon jó, ezen már én is eltöprengtem párszor!:))

Az első részhez:
Magamnak úgy fogalmaztam meg a választ, hogy egyrészt nincsenek tudatában sem az igazságnak, sem a saját belülről jövő késztetéseiknek, sem a saját érzéseiknek, érzelmeiknek (nem ismerik fel a belülről alattomosan támadó gonosz szándékot, ezért azt kezelni sincs esélyük).

Ezen túl pedig nem ismerik a dharma, karma törvényét és nem látják át, hogy a cselekedetükkel másnak segítenek életfeladata teljesítésében, önmaguknak pedig a legtöbbet ártanak, amit majd egyszer kénytelenek lesznek "levezekelni", hogy saját maguknak megbocsássák a saját hozzáállásukat, gondolataikat, szavaikat, tetteiket. (csak eszközként szerepelnek, hogy valami magasabb kiteljesedjék).

A második részhez:
Sok-sok önismereti munkával, megismerve saját belső világunkat, megismerkedve a Felsőbb Énünk késztetéseivel, rádöbbenünk a mélyben rejtőző igazságokra, igazi mívoltunkra, igazi önvalónkra, igazi kapcsolódásainkra, igazi lényünk teljes valójára, égi kapcsolatára... ezt gondolom a belső mennyek országának.

S amíg eljutunk az első résztől a másodikig... addig itt élünk ezen a szépséges Földön, s vagy így vagy úgy segítjük egymást a felismerésekhez.

Én (most ... v. még:)) így gondolom és nagyon érdekelne, hogy Ti hogy gondoltok ezekre a dolgokra... nagyon szeretek tanulni Tőletek!!!, nagyon érdekel a hozzászólásotok!

Szép napot kívánva: M.