Sokat gondolkodtam azon: vajon minden történést az életünkben valahogy mi váltunk ki, mi akarjuk? Arra jutottam, hogy szerintem nem teljesen. Mert az egész közösség, környezetünk és mi, együtt formáljuk a történeseket. Mi csak annyit tehetünk, hogy nyitottak vagyunk a jóra, és akkor kapunk segítséget, de nem történhet minden úgy, ahogy mi akarjuk, mert nem vagyunk mi egyének mindenhatók. Bennem ezért szült egy kis ellenérzést a Titok című könyv, mert olyan mindenhatónak mutatta be az egyéneket. Vagy csak én értettem félre?

Kedves Mindenki!

Nekem hiányoztok! Ti akik velem utaztok a villamoson, buszon, bárhol, akikkel találkozok mikor munkába mentem és most mikor pár hónapos kisfiammal utazgatok némán, jobb híján, mert könnyebb az üvegen át kinézni az esőbe, ködbe, napsütésbe mint egymásra úgy, hogy ne méregessük egymást, hanem észrevéve a mindenki egy érzését amiben megnyilhatunk és nem vagyunk egyedül, csak a gondolataink tesznek magányossá.

A győztesek mindent megkapnak, amit csak akarnak: sikert, barátokat, vágyaik beteljesülését. Néhányan már az anyatejjel magukba szívják, hogyan kell győzni, egyeseknek azonban meg kell tanulniuk. Hogy kiből lesz győztes és kiből vesztes, azt már az első pillanatban fel lehet ismerni, de még egy vesztesből is bármikor válhat győztes.

Aki látott már, az tudja, hogy mivan. :)
Egy ideje dolgozom az ügyön, hogy milyen kicsinek lenni és milyen kicsiség látszata ellenére nagynak. Ezért is volt a névváltoztatás... ideiglenesen. Aztán mégse az jött, hogy nagy vagyok, hanem hogy csodás. ...ami valahogy túlszárnyalta az elvárásokat :) Jöttek nagyon hatásos meditációs élmények, nagyon hatásos fizikai megnyilvánulások, megrendítő lelki megtapasztalások.