Szenteste a kisebbik fiam megtette első lépéseit. Ajándékbontogatás közben bevallom elfeledkeztem az angyalokról, de eszembe jutottak, mikor jött felém széttárt karokkal a kicsi. Békét és szeretet kértem, érzem, hogy megkapom. 30-án eljutottam A titok című könyvig, vagyis megnéztem a filmet. Néhány hét leforgása alatt rengeteg információ birtokába jutottam, és elmondani sem tudom, mekkora a változás, ami az életemben mostanában végbemegy... de most úgy érzem, ez csak egy kitérő volt, visszajutottam ugyanoda: fel kell dolgoznom a gyerekkori "élményeket", hogy megszabaduljak az önkorlátozó hiedelmektől, hogy vonzani tudjam azt, amit szeretnék, és ki kell alakítanom a megfelelő énképet, hogy megtaláljam, mit akarok... még a sorrend sem tiszta. Ismétlem az emlékeket, némelyik már nem fáj úgy, először nagyon-nagyon nehéz volt, egyre több emlék jön elő... most már jólesik úgy érzem. Viszont sajnos az értelmüket nem igazán találom, de igyekszem. Hosszú lesz... de nagyon köszönöm!