Sok blogban olvastam ezt a bejegyzést: energai vámpír.

Én nem helyeslem eleve az egész szó használatát.

Kifejtem miért:

Arra szokták ezt mondani, aki mellett lefáradunk, úgy érezzük, kifacsart minket teljesen. Az agyunkra ment.

Sokan küszködünk ma anyagilag. Szinte mindenhol, és minden beszélgetés témája előbb utóbb itt köt ki.
Nem rég egy elgondolkoztató írást olvastam erről a maiige.hu-n.
Gondoltam megosztom veletek, mert annyira, de annyira elegem van már abból, hogy ezoterikus körökben mindenhol csak azt hallom, hogy a pénz nem lehet cél.
Én sem azt gondolom, hogy gyerünk, mindent bele, ,,mások hátán előre”, és hogy csak ez a fontos, de tényleg fontos. Nem tudom hogy mi a véleményetek erről az írásról, de nekem tetszik.

,,A bevételt biztosító éveid korlátozottak, tehát ne pazarold el őket!

Amikor egy új kapcsolat előtt állsz és bizonytalan vagy benne, hogy belelépjél, vagy sem, honnan tudhatod, hogy jó lesz Neked ez a kapcsolat, vagy ismét csak egy zsákutcába fordulsz be?
Természetesen biztosan nem tudhatod, hiszen a puding próbája az evés, vagyis ki kell próbálni és majd közben kiderül! Azonban kinek van arra ideje és idegzete, hogy kipróbáljon minden útjába kerülő párkapcsolatot?

Milyen jó lenne, ha még a küszöbön állva viszonylag nagy pontossággal fel tudnád mérni, hogy mire lesz képes ez a kapcsolat, mit lehet majd kihozni belőle hosszú évek alatt? Ehhez adnék pár indító gondolatot, önismereti megvilágításból:

Ahogy írtam korábban, ráléptem az útra.
Ennek keretében eldöntöttem, hogy elköltözök a kényelmes vidéki házból egy olyan városi panelbe, amely ellen világ életemben tiltakoztam. És amelyben megmutatták, hogy azért végül is, lehet élni.
A szüleimmel e témában folytatott beszélgetés végső soron pontosan úgy alakult, ahogy vártam. Lelki terror, érzelmi zsarolás, illetve azon tulajdonom elvesztése lehetőségének felvillantása, amely soha nem volt az enyém igazán.