Amikor elindultam az önismeret útján, hamar világossá vált, hogy nem vagyok kezdő a belső gyakorlatok világában, ezért nem az alapoktól tanultam mindazt, ami az önismereti úthoz kell. Ennek az lett a következménye, hogy amikor már nem csak tanultam, hanem tanítottam is az önismeretet, akkor nem tudtam megfelelően oktatni a kezdőket, akik az alapoktól igényelték volna a segítséget, csak a haladókkal boldogultam zökkenőmentesen. Hiába igyekeztem évekig, a kezdőknek csak nem tudtam úgy elmagyarázni az összefüggéseket, nem tudtam olyan testhezálló gyakorlatokat adni, mint azoknak, akik útját már ismertem a magamén keresztül.

Pár hete aztán megelégeltem ezt és elkezdtem felszámolni a nem-tudásomat és hiányosságaimat a Gyorstanulás technikájával. Ez a technika nem más, mint egy információ letöltő gyakorlat, amellyel közvetlenül az Akashából juthatunk nagy mennyiségű tudáshoz, ami egyből beépül a saját tudásunkba.
Korábban sokszor alkalmaztam már ezt az információ letöltő gyakorlatot, - például ha valami új dolgot szerettem volna tanulni, vagy a meglévő tudásomat akartam kiegészíteni - de azért még most is meglepett, hogy mennyire hatékony módszer ez a tanuláshoz!

Ez most másképpen fáj. Nem úgy, ahogyan szokott. Ismét a szennyes város esős árnyai telepedtek reám, s valami új árnyékot hoztak. Leírni is nehéz már. Egyre nehezebbek a betűk a nyelvemen és az ujjamon is. Mintha feledném a kifejezéseket és nem tudnám magyarázni az érzelmeket. Mintha egyre jobban távolodnék a szavaktól, s valami egészen más, jelenleg még ismeretlen nyelven, csak így át paszíroznám az érzéseket beléd. Vajon hogyan bírnánk, ha szavak nélkül élnénk, s csak át át lökdösnénk érzelmeinket a másikba. Vajon elbírnánk? Talán jobban megértenénk egymást, és egyszerűbb lenne ez az egész.

Két éve kezdődött a kapcsolatunk..Fellegekben éreztem magam és úgy éreztem,megtaláltam a lelki társamat. Sokat beszélgettünk, főztünk stb. Távol éltünk egymástól. De, amikor találkoztunk mindig újra és újra belobbant a szerelem. Egyre többet gondolkodtunk rajta, hogy összeköltözzünk-e.. Párom cukorbeteg (amire nem hajlandó vigyázni, nagyon sok édességet eszik..) és már van egy gyermeke is. Ezt valahogy addig el tudtam fogadni. Miután összeköltöztünk, úgy éreztem, hogy feladtam az álmaimat. Úgy érzem, hogy nem tudok önmagam lenni és ennek már másfél éve. Többen próbáltak segíteni.