A kegyes hazugság, hazugság vagy segítség?
Mit gondoltok a kegyes hazugságról, vagy ha jobban tetszik akkor a kegyes elhallgatásról?
Megteszünk dolgokat vagy megtörténnek velünk dolgok, és szándékosan eltitkoljuk, hogy a másiknak ne okozzunk fájdalmat. Szerintünk ezek a dolgok beleférnek a mi erkölcsi normáinkba.
Szabad hazudnunk akkor, ha ezzel csökkentjük a másik szenvedését? Vagy ilyen esetben is legyünk kegyetlenül őszinték?
- fircsi blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
3 hozzászólásAz én erkölcsi normáimba nem nagyon fér bele, hogy elhallgatok valamit valaki elől, amit csináltam, (vagy ami megtörtént velem?...ha-ha, ez vicces), holott rá is tartozik. Így gondoltad?
Hiszem, hogy ez gyávaság. Önáltatás azt gondolnom, hogy azért hallgatom el, mert a másiknak nem akarok fájdalmat okozni. Szerintem inkább azért, mert magamnak nem akarok kellemetlenséget, esetleg fájdalmat okozni. Félek a következményektől. Attól, ami velem fog történni ezután, és nem vele. Azaz: tetteimért nem vállalom a felelősséget. Vagyis: nem vagyok elég tudatos. Tehát: eláshatom magam, mert az egész eddigi önfejlesztő munkám sz..rt se ér.
Huhh, szerencsére most felébredtem rémálmomból, jó reggelt!
Szerintem olykor-olykor belefér:
Ha teszem azt valakit látom, üldöznek, veszélybe került az élete, elbújik a hátam mögött a bokorban, aztán jön az üldöző kardját kivonva, és kérdez engem merre ment, hát, nem hiszem, hogy helyén való lenne a szent őszinteségnek gyakorlatot adni, és megmondani, itt reszket mögöttem a bokorban :)
Inkább jön a "kegyes hazugság": arra ment.
így gondoltam!!!
Köszönöm!