Mindig is foglalkoztatott Jézus kiléte. A személyisége. Nem csoda hiszen két ezer év után még mindig a legdominánsabb személyiség a világon.

Azt mondta egyszer a tanítványainak, hogy: Még nem kértetek semmit az Én nevemben, kérjetek és megadja néktek az én mennyei atyám...

De mit is jelent Jézus nevében lenni? Mit jelent más valakinek e nevében lenni? Mit jelent a név maga? Mit hordoz a név, mi a név egyáltalán?

Jézus azt mondja: Kérjetek, többes számú történés...

Mi a fene történt veletek? Hát talán nem ismeritek magatokat?
Miért fontos hogy a másik mit gondol?
Inkább az a lényeg, hogy te mit gondolsz másokról, mert az vagy te, de hogy rólad mit gondolnak, az már nem hozzád tartozik. Az mindig a vélemény mondóról ad jellemzést.

Mi van ha fantasztikus formában vannak a csakráink, energiafeltöltéssel, vagy meditációval töltögetjük.

Tapasztalatom: Békét árasztottam magamból, mégis van mindig valami gubanc az életemben. Valami mindig beüt, "véletlenül".
Először mindig stabilizálódik az életem. Az emberek is sokasodnak mellettem, meg is jegyzik, ragyogok. De mégis (hiába) töltögetem magam, mégis van, ami "rosszul" sül el. Ilyenkor rohantam aurafotóshoz, a csakráimat ellenőríztem, és lám, az adott problémához kapcsolódó csakrám mégis "kisebb" volt, mint kellett volna.

Érdekes az, hogy mi ragad meg az emlékezetünkben.
Mondjuk néha, hogy általánosságban a rossz dolgok könnyebben megragadnak, mint a jó dolgok. De ez csak általánosságban van így hála Istennek.

Ebben az évben sok minden történt, de mostanában az került a figyelmünk előterébe, hogy milyen jól indult az év.