Nekem az utazás mindig egy intenzív tapasztalási / tanulási folyamat. Belecseppenek egy másik kultúrába, és a mérhetetlen kíváncsiságommal minden létező információt befogadnék, ami csak jelen van ott. :)

Új szituációkba kerülök be az utazás által, amik valamilyen szinten feszegetik a határaimat. Sokkal nyitottabbá tesznek, azt hiszem. :)

Róma az egyik nagy kedvenc, többször voltam már, és még mindig azt mondom, hogy szeretnék visszamenni. Otthon érzem magam a több száz/ezer éves épületek között. Érzem, hogy megelevenedik egy régi, letűnt kor, miközben ez együtt létezik a modern Rómával... Zseniális. :)

Viszont a pálmát (szó szerint) Thaiföld viszi. Varázslatos hely, annyira tiszta az energetikája, a levegővel békét, harmóniát, és nyugalmat lélegez be az ember. Persze ez akkor van így, ha az ember elkerüli a turista-paradicsomokat, és a 'dorbézoló' észak- és nyugat-európai turistákat, akik általában nem az ország szépsége miatt teszik 'tiszteletüket'...
Nekem sokat segített ez a hely, hogy megtaláljam a belső békémet, és nap mint nap tartogatott valami csodát, amiért nem győztem hálát adni. :)))

szeretettel: Bochecha

Van olyan helyzet, mikor az ember önmaga elől menekülne. Ha ez nem tudatosodik, csak azt veszi észre, hogy hiába megy el a világ másik végébe, megint ugyanazokba a konfliktusokba keveredik.

Nekem az utazás.... Szenvedélyem. A szépség keresése és megtalálása. A csodára koncentrálás. Minden egyes pillanatát magamba szívom, ahogy nézem a tájat a vonatból, vagy benne létezem, ha stoppolunk az országúton. A beszélgetések a párommal, mikor egymásra vagyunk utalva és a hosszú-hosszú, gyönyörű hallgatások az erdőben, az úton. Tiszta szívű emberekkel barátságot kötni, akik 5 perc után a házukba invitálnak. Kedves falusi kocsmárósnéval beszélgetni, aki visszavár...

Csodákat lelni. Élni. Hinni tanulni.
Mert ilyenkor minden olyan egyszerű és jól van úgy, ahogy van.