Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

fogyatékos.jpg

Jaj, már megint meditáltam! Ismét kiütött, de most nagyon jól vagyok! Már ideje lenne megtanulnom, hogy nekem nagyon jót tesznek a meditációk és gyakrabban kellene csinálnom! Miért is nem teszem? Lustaság, félek a kiütődéstől, nem akarom megoldani a problémáim?! De ez egy újabb kérdés, most nem erről szeretnék írni!

Úgy érzem, baj van a tükrözéssel… Amikor nem a saját hibánkat vesszük észre a tükörképben, hanem kölcsönösen egymást vádolva, azt mondjuk a másikra, hogy az ő saját hibája idegesíti bennem, vagy abban amit írtam - s ezzel védekezve visszatükrözünk neki.

Sziasztok!
Már régóta nézegetem ezt az oldalt, de csak most szántam rá magam, biztos most jött el az ideje, hogy regisztráljak és én is leírjam gondolataim. Sok minden felmerült bennem, meg is szeretném majd osztani, hátha érdekel valakit és én is tanulok a hozzászólásokból, ha lesznek. :)

1959.jpg

Lányom 34 éves. 7 éve elhatározta, hogy pár évi munka neki elég volt, és egy 7 éves gyermekkel abbahagyta munkát. Akkor már elvált, jövedelme a gyermektartás és a családi pótlék. A Az élete így teljesen üres lett, egész napja azzal telik, hogy alszik, stámítógépezik, Azt mondja "a Fiam a mindenem". Hát kérdem én, hogy akkor, amikor még enni sem tud adni az Unokámak, ruházni sem tudja, nem tanul vele, akkor ez a mondat mennyire igaz?

Tegnap bejelentkeztem egy on-line ismerkedési oldalra. Régen ezt kizártnak tartottam. Változom.
Mióta külföldön élek, nagyon megszerettem a Facebook-ot. Kapcsolat az otthoni barátokkal, ismerősökkel. Mostanában már mozgolódott bennem az érzés, hogy szívesen ismerkednék idegenekkel is. A kíváncsiság bennem volt, mégis tartózkodtam az egésztől. Ki tudja, kivel akad össze az ember egy ilyen oldalon.

Valahogy más szemszögből nézem a világot, másként gondolkodom, és ez külsőségekben, életvitelben nem vagy csak jelentéktelenül mutatkozik meg.
A probléma ezzel az, hogy a sokoldalúságom és a széles érdeklődési köröm ellenére alig akadnak barátaim, társam is csak egy volt aki értéket látott bennem egy darabig.
Még az érdeklődési körömnek megfelelő társaságból is kilógom és minden közösségben én vagyok a „kiközösített”. Pedig nem vagyok okoskodó, bunkó, vagyis nem tudok olyan jellemzőt, ami ezt a kiközösítést indokolná.

Szombaton a létra tetején állva énekeltem, fülemben fejhallgatóval, és vadul sikáltam az ablakot. A szomszédok nem nagyon értették, hogy hogyan jön az Om Namo Narayana után Highway to hell (ala Ruzsa Magdi), legfeljebb a nagyon keresztények bólogattak jóváhagyólag a dologra. Mire a megasztáros cdvel eljutottam az I want to break free-ig a fejemen körbe ért a szám teljesen. Beugrott a Queen klip, és takarító mozdulataimhoz elképzeltem, hogy mit szólnának a szomszédok, ha én is női ruhában nyomulnék!?! http://www.youtube.com/watch?v=9hMrY8jysdg

Minden csak nézöpont kérdése.

Képesek vagyunk meglátni a dolgok jó oldalát?

A rosszban a jót?

A veszteségben a nyereséget?

http://www.youtube.com/watch?v=50Iv5_yanbA&NR=1

Interneten folytatott hosszas keresgélés után úgy találtam, hogy alig áll rendelkezésre olyan közösségi felület, ahol OCD-s személyek oszthatnák meg a bennük felmerülő kérdéseket, problémákat sorstársaikkal.
Fontos, hogy ne higgyük azt, hogy egyedül vagyunk a világban problémáinkkal, s legyen kivel megosztani feszültségeinket, kérdéseinket, tapasztalatainkat.

Erre hoztam létre ezt a közösségi csoportot, hátha néhányunknak haszna származik belőle.

Sziasztok!

Teljesen új vagyok itt, csak nemrég akadtam rá erre az oldalra, remélem a jó témában teszem fel a kérdése(i)met. :)