Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

Sziasztok!

Nem tudom, hogy ami mostanában foglalkoztat, mennyire lehet érdekes másoknak, de gondoltam, próba cseresznye. :)

Gyerekkoromban nem nagyon sportoltam, 22 voltam, amikor elkezdtem aktívan, rendszeresen sportolni. Addig egyszerűen nem találtam meg azt a mozgásformát, amitől "AHA-élményem" volt, amire azt éreztem, hogy EZ AZ! Ezt kerestem. :)

Szóval 22 évesen megtaláltam. CAPOEIRA. Harcművészet, zene, tánc.

Egy súlyos érzelmi megrázkódtatás komoly betegséget vált ki (a GNM szerint).
Ahhoz, hogy ez tényleg NAGYON KOMOLY legyen, több feltételnek kell egyszerre együtt lennie.

Ezek a következők:

1. Érzelmi elszigetelésben éljük meg. Az eseményt elmeséljük vagy nem, de az eseménykor keletkezett ÉRZELMEINKET nem.

2. Hirtelen nem számítunk az eseményre, mondhatjuk: derült égből villámcsapásként hat ránk.

3. Kilátástalannak ítéljük meg, nem tudjuk a megoldást.

Nap mint nap hallani róla, hogy milyen szánalmas politizálás megy országunkban, és erről mindig az jut eszembe, hogy miért ilyen buták, önzőek és csalók a politikusaink? Vajon nem látják át a karma törvényét, hogy amit ma tesznek, annak holnap megisszák a levét?
Miért nem tudatosabbak a választott vezetőink? Egyáltalán, miért ilyen embereket választunk önmagunk élete fölé?

Aditinak rengeteg kérdése van, ezért nyitottam neki egy külön topicot.

Mit gondolsz a Halálról?

Régen nagyon fájt, mikor valaki meghalt és én ismertem, főleg, mikor szerettemről volt szó.

Nem ennek indult a blog, de időközben rájöttem a válaszra. Amikor úgy érzi az ember, hirtelen minden nagyon nehéz, sok ijesztő dolgot lát, akkor hajlamos először azt hinni, hogy fennáll a veszély, hogy összeomlik. Látok ilyet a környezetemben, ezért gondolkodtam ezen, és meg is kaptam a választ: CÉL. Van, amikor annyira egyedül érzi magát, mert mondjuk a családtól mentálisan nem kap sok erőt, és nem nagyon van társa, barátoknak kevés az ideje stbstb, és még sorolhatnám, hogy könnyebben megijed egyéb nehézségekből is.

Tegnap kétszer is hallottam ezt a mondatot: "Sokszor a KEVESEBB, TÖBB ", ma meg belefutottam egy ilyen című cikkbe.

Ez már több, mint kevés! : )

Tegnap is éreztem, hogy ez egy tanítás, de oly távol esik tőlem, hogy semmit sem értek belőle. Ideje meditálnom rajta, hogy megfejtsem!
Talán az "Aki sokat markol, keveset fog!" változata?

Mivel tönkrement a 30 éves automata mosógépem, így az utóbbi hónapokban kézzel mosok - még szerencse, hogy van egy centrifugám. A centrim segítségével jöttem rá egy érdekes dologra. Amikor rossz passzban vagyok, akkor a foltokat nagyon nehezen tudom kiszedni a melós pólómból és a centri is folyton ugrál – visszabeszél – hihi!

Még egyszer megpróbálom felhozni ezt a témát mert túl fontosnak tartom ahhoz,hogy csak úgy átugorjuk.

Időnként elszórakozom azzal,hogy az egész életet,világot csak egy virtuális valóságnak,mátrixnak fogom fel.(Persze azért nem mindig)
És ráadásul úgy ,hogy csak ÉN vagyok az egyetlen valódi ember,emberi tudat.Pláne amikor elnézem az átlagembereket,egyáltalán nem nehéz róluk azt feltételezni,hogy valójában csak epizódszereplők,programok az én világomban.Ezért nem izgatom magam,hogy mit gondolnak rólam.(a család az kivétel,de ki tudja?)

eperfa.jpg

homályos gondolat mozog bennem, napok óta. különösen, amikor a hozzászólásokat olvasom az oldalon. az önismereti út, a különböző spirituális elindulások oly sokszor válnak nagyonis ellenőrizetlen vágyak, földhöz ragadt indulatok eszközeivé. érzelmekkel fűtött látszat ismeretek, mint megokolások, mint a valódi motivációt torzító prizmák.