Az életem nem egy sikertörténet, de ez is viszonyítás kérdése. De amiért írok, az, az, hogy van bennem valami belső blokk, vagy program, ami az akaratom, szorgalmam, szándékom ellenére a sikertelenséget, kudarcot, valósítja meg.
Még az ezred fordulón elvégeztem egy AK tanfolyamot, hogy akkor változtassak, de ebben az esetben is a kudarcokat, sikertelenséget hozó belső program valósult meg.
Később megismerkedtem az EFT módszerével, és neki álltam, akarattal, elszántsággal, hogy ki kopogtatom a belső programomat. Mondanom sem kell, hogy nem sikerült, ismét a sikertelenség győzedelmeskedett.

A legutóbbi párkapcsolatom, illetve szakításom után merült fel bennem a kérdés, hogy egy párkapcsolatban mennyire lehet szabad valaki? Mennyire "engedhető" szabadon a másik, valamint hol vannak a határok? Arra gondolok, hogy az, ami már a másik embernek fáj, azt hogyan lehet kezelni?
Elvárható-e a kompromisszum, vagy mindenki azt csinál, amit akar, és nem szabad korlátozni sem magunkat, sem mást?
Mi erről a véleményetek?

Sziasztok!

Volt már veletek olyan, hogy valahol valakivel vagy valakikkel voltatok családban, rokonságban. ketten, buszon, városban, akárhol és kis idő után azt vetted észre, hogy az eddigi jókedved, energikusságod csak úgy hopp, elszáll.

Ez gyakran fordul velem elé és már únom. Szóval ha tud valaki valamilyen módszert, rezgésszint emelésre, megköszönném..

SŐT, a legjobb az lenne, hogy hogyan tudjuk lezárni magunkat az ilyesfajta energia-leszívás ellen?

Ez most lehet, hogy durva lesz, éppen tőlem, az ex-guru-imádótól, de úgy érzem, ki kell hogy jöjjön, meg kell értenem, és lerántanom a fátylat. Mert most vagy én látom nagyon rosszul, vagy ők.

Minden tiszteletem a guruknak, és a nagy szellemi embereknek, de a kapcsolatok terén ki kell kezdjem a véleményüket/életmódjukat.