Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

Gyorsan közeledik a 2018-as országgyűlési képviselő választás... Természetesen itt nem politizálunk, sokkal inkább arról van szó, hogy saját gondolat- és hitrendszerünket feszegetjük. Amolyan tükörkép magunknak, vajon tényleg úgy vannak-e a dolgok, ahogy hisszük?! Sose késő újragondolni...

1. Választó-jog: Kit illet meg? Kinek áll jogában adni? És kinek?

2. Attól visszhangzanak az aluljárók is, hogy menj el szavazni, válassz. Ugye Te is érzed, hogy valami sántít, valamit nem mondanak el? Miről kell lemondanunk cserébe azért, hogy 'élhessünk' a választó-joggal? Hol a csapda?

Sok éves hagyomány már, hogy nyáron Szentbékkállán, a Káli medence szívében található faluban táborozunk. Azonban bármennyire is varázslatos a környezet, és megfelelő a szálláshely, ennyi év után mégiscsak kezdjük megunni, szükségünk van a változásra, a megújulásra!

Éppen ezért, a múlt hétvégén elmentünk egy táborhely kereső kirándulásra és találtunk is két lehetséges táborhelyet. Mindkettő egy erdei tisztásra épült Erdeiiskola, amit alapvetően diákok oktatására, elszállásolására terveztek, de felnőttek is meg szoktak szállni a nyári hónapokban.

Az egyik az erdő mélyén tele felemelő energiákkal, virágok, fák, madárcsicsergés és belső nyugalom vár reánk. A másik szintén az erdőben, a Tihanyi-félsziget csendesebbik oldalán, közel a levenduláshoz és a sajkodi strandhoz. Olyan csodálatos a környezetük és megnyugtató a hatásuk, hogy legszívesebben máris odaköltöznék! : )

Kép3.jpg

Munkába ment, mint szinte minden hétköznap most is, a közeli város úgy huszonöt percnyire volt otthonától.
Szerette a reggeli utazásokat, bármely évszakban.
Szemben Bakony, mindig tartogatott valami csodát, havas hegytetőt, vagy a völgyben meghúzódó varázslatosan megülő páragomolyagokat amint titokzatosan átsüt rajta a felkelő nap.
Ilyenkor nemgyőzött betelni a látvánnyal, figyelmét lekötötte a sok szépség.
Minden reggel talált egy csodát. Ez így volt jó, hiába látta már számtalanszor, a csoda mindig rátalált.

Az utóbbi hetekben érdekes változáson mentem keresztül. Sorozatos felismerések, melyeket vagy nehezen, vagy egyáltalán nem tudtam feldolgozni. Ezekkel indult az egész.
Mostanában eljutottam oda, hogy nincs motivációm, nem érdekel semmi sem - még azok a dolgok sem amik eddig igen. Ami viszont még érdekesebb, hogy nem lépett ezen dolgok helyére semmi, egy űr van bennem, üresség.

Hazatérés
2012. március 1., 13:12 ·

Sok sötét nappal, örök éjszakába fordulva,
Bent láttam magam egy kalitkába zárva,
Kitépték tollaim, felsértették szárnyam, vissza az odúba, már csak erre, csak erre vágytam.
Szomorú szívvel, és végtelen gyáván, bentről dobáltam bárkit, aki szeretettel nézett rám.
Gyűlöltem a napot, gyűlöltem a holdat, gyűlöltem mindenkit, és önmagamat téptem.
Mindenki kismadár, kinek dalol még a lelke, kinek nem halt meg még teljesen minden apró sejtje.
Kismadár, kismadár, álmodj velem kérlek, elviszlek én valahová, hol utazás az élet.

A storym elég hosszú, és bonyolult, senkinek nem mertem, nem tudtam erről beszélni, mert olyan dolog történt velem, ami ha kiderülne, atombombaként hatna a családomra, és talán még a férjemet is elveszíteném miatta... de kezdem az elejéről: a jelenlegi férjemmel 7 éve vagyunk együtt, tavaly volt az esküvőnk, 28 éves vagyok most. 2013-ban végeztem az egyetemen, azon a nyáron össze is költöztünk, minden tökéletes volt, elkezdtem munkát keresni. Voltam pár helyen, de közben úgy alakult, hogy a férjem édesapjánál megüresedett egy pozíció, pont olyan, amiben én gondolkoztam, és elvállaltam.

Sziasztok!

Eddig mindig a múltban éltem és a jövővel foglalkoztam, egyszerűen nem tudtam a mostban a pillanatnak élni.
Nem ment. El határoztam hogy az új évtől ezt fogom gyakorolni.
Elég nehéz,strapás dolog. Csak nekem? Vagy nektek is?
Amikor még van nescafém de már azzal foglalkozom hogy venni kéne,gyorsan el hessegetem a gondolatot,
és amikor megint a holnapra gondolok megint vissza terelem magamat a mába,és ez így megy nálam egész nap.
De napról napra jobban megy.
És jó a mostban élni.
Jó a pillanatot meg élni.
Olyan teljesség érzése.

" Az asszonynak úgy kellene a férjére néznie, mint a világ legnagyszerűbb emberére. Mert akkor az az ember, a férj a világ legnagyszerűbb édesapja lesz. És úgy tudjon nézni a férj az ő feleségére, mint a világ legcsodálatosabb asszonyára. Mert akkor az asszony kivirágzik, szárnyai nőnek, és lehozza a csillagokat az égről a családjáért.

Alig vergődtünk egyenesbe anyagilag, /még nem is igazán sikerült/ és már itt a következő probléma!
A legidősebb fiam három gyermekével hazaköltözött, mert a felesége a gyermekei füle hallatára megfenyegette, hogy ha éjjel elalszik, akkor megöli.
Ezt nem csak úgy mondta, mert máskor már történt olyan, hogy neki esett a fiamnak, ütötte, ahol érte. Félti a fiam a gyermekeit.

Nem beszélve, arról, hogy a tizenöt évnyi házasság alatt, a menyemnek nem volt még munkaviszonya soha.

Elvették a hangomat néhány napra. Ilyen még nem történt velem. Furcsamód jól esett, talán vágytam rá titokban. Állítólag február 13-án elkezdődött a vizsgaidőszak számomra és a hozzám hasonló Nyilas felszálló holdcsomóval rendelkező sorstársaim számára. Könnyen lehet, én mindenesetre komolyan vettem ezt a kis próbatételt.

A kezdet....

az első két hét, maga volt a pokol, a legnagyobb mélységet éltem át, anno (ie.Sanyi) biztos nekimegyek a Dunának.
Nem jött semmilyen érzés, csak néztem és úgy éreztem elrontottam az életem,vége, innentől kezdve már nincs vissza út. Bűntudatom volt, hogy ilyeneket gondolok.
Aztán a sok sírás közben rájöttem, hogy ezek az érzések bennem vannak és nem szabadulni kell tőlük,hanem feldolgozni, megérteni,befogadni, elengedni.
tudatosan figyeltem meg ezt a mélységet.