A liturgia, ahogyan a sírig eljut, az én szempontomból, most nem annyira lényeges. Nem az a gondom, hogy hogyan jut el a test a sírig.

A gondom az, hogy miként támad fel?
Fel kell tenni a kérdést, hogy mi a meghalás folyamata, és abból a folyamatból, vissza lehet-e fordulni a mi anyagi világunkban?

Kedves Barátaim!

Bevallom, az elmúlt időszakban jó barátom lett a depresszió. Nem olyan mély szinten, csak egy picit, bár ezt talán csak egy szakember tudná megállapítani. Az ember erre általában nem büszke és igyekszik elrejteni mások elől rossz érzéseit, mind a családjában, mind a környezetében.
6 éve vagyok már itthon a gyerekeimmel és nem mondom, hogy rossz velük, de most már néha sok és változtatni vágyom.

Igazából elég nagy dilemmában vagyok, mert festőien sokrétű a gondolatok világa.
Mégis arra a következtetésre jutottam, hogy egy véleményen van mindenki a hittel kapcsolatban.
Egyszerűen kell és kész.
Nem számít miben hiszünk csak legyünk benne, és a kételkedést vessük messzire el magunktól.

Fény dereng a világok felett, százezer dalt dúdol a szél, s messzire viszi a kósza álmokat. Érezd mennyi minden van még elrejtve benned, de te megtalálod önmagad. Sápadt reggelek után, ha felszívódik a köd, beköszönt a remény, s az őszi fák átölelik vágyaidat. A szürke ősziségben halkan hívogatnak a kopott kék felhők, s egy cseppnyi nem remélt napsütés. Szemerkél az eső a dombok fölött, könnyedén hull le a vízfüggöny, s a fagyöngyök fürdenek az alvó fák ágain, az őszi aranyban.