Láttam a Tv-ben a Dalai Lámát Magyarországon.
Miért van szemüvege?
Ő nem tudná elintézni hogy ne legyen szüksége rá?
De most komolyan, Ti mit gondoltok?

Az előző postomhoz kapcsolódóan jutott eszembe az, hogy az ilyen jellegű dolog, az valami szoros összefüggésben lehet a bennem lakozó férfi képpel. Nézeteim szerint, ugyanez lehet a lányoknál, hogy ők a nőiességüket nem tudják megélni, én meg a férfiasságom, és ezeken a dolgokon keresztül keresem (mint egy hiánypótló "szer", mármint a fantáziák, videók).

Már jó ideje végzek magamon belső munkát, hallgatom a Sirály csomagokat, medizek és próbálom az életemet az általam nagyra becsült belső értékek mentén - ha kell fegyelmezetten, ha kell lazábban - élni.
Tudom, mert időközönként megerősítést kapok arról, hogy sokat változtam, fejlődtem, de...
... s most erről a "de"-ről szeretnék írni, mert ez elgondolkodtat/elkeserít/elszomorít:(
Még mindig hiányzik az igazi önbecsülésem, öntiszteletem, (önszeretetem)

Nekem szerintem kezdettől fogva a szabadság a mozgatórugóm. Ez motiválja a lelki fejlődésemet, erre vágyom nagyon erősen.
Azt gondoltam, majd ha levedlem a sok-sok félelmemet, görcsösségemet, amik miatt nem merem felszabadultan játszani az életet, majd akkor milyen szabad leszek. Csak teljesen ellazulva belevetem magamat az élet sűrűjébe, könnyedén befogadok és elengedek mindent, ami jön vagy megy…és csak áramlok, amerre visznek az események, mindenféle félelem, gátlás nélkül: szabadon játszom.
Több éves munkám van abban, hogy ezt az állapotot elérjem.