Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

Kedves fórumozok, előszór is Boldog 2015 esztendőt kívánok,.
A soraim egy komplex problémáról szólnak és az érdekelne, hogy a problémámra megoldására fel állítható-e, egy működőképes menetrend.
Szeretem önmagam megoldani a problémáimat, ennek okán igyekszem alaposan informálódni, így egy alapos önismereti munka után bukkantam a „ csökkentértékűség – szégyen” elnevezésű sémára. Ez a séma tökéletesen leír „engemet”.

virág1-kicsi.jpg

Vajon, mi lehet a kép címe?

Ma reggel jóga közben elkezdtem nevetni. Hogy 45 évesen, jógát tanulok, az önszeretet és jókedv spontán hulláma elborított. Egy nagy elfogadás, mindegy ma hogyan megy, milyen béna vagyok, tudom holnap picit jobban megy és jókedvet ad! Ennek kinyitottam a szívemet. Miután befejeztem, elkezdtem a kapott energiát felhasználni az anyagi gondjaim megoldására. Imaginációs gyakorlatnak az az ötletem támadt, hogy én egy sejt vagyok az élő univerzumban, a sejtből nézem meg, miért nem tudom az anyagi szinten a harmóniát megvalósítani.

Miért van bennem az az érzés, hogy nem vagyok méltó egy emberhez?
Létezik egyáltalán ilyen állapot, hogy nem vagyok méltó bármihez is, vagy csak az egóm szórakozik velem?
Segítség! :S
Ahogy megfogan bennem ez az érzés, jön vele a többi is: a magány, a megnemértettség, az elnemismertség, az összes rossz. Ezt csak az egóm csinálja, ugye? De akkor hogy kéne megszabadulnom tőle?

Bocsi a panaszkodásért...

Nagyon sok spirituális tanító ír a megvilágosodásról, sokakat foglalkoztat a téma, hogy mi az a megvilágosodás, hogyan lehetne elérni... Ebben a blogban szeretnék megosztani pár gondolatot, ami felmerült bennem a témával kapcsolatban.
Hogy megéljük a teljességérzetet, és az egységet, ezt szerintem sokan tapasztaltuk már (olyan egyszerű és természetes, hogy nem is vesszük észre, hogy abban vagyunk). De tudom, a "megvilágosodott állapot" sokak szerint több ennél, valami állandósult állapot, amiben nincs fájdalom?

női box.jpg

Három nappal ezelőtt, egymást követő két estén is,  komoly tanításokat kaptam. Az egyik tanítást a tarot kártya mutatta meg, a másikat pedig egy kedves ismerősöm.

Az első kiütős tanítás az volt, mikor ezt a mondatot hallottam: " Te mindig valakinek a valakije vagy."

queue1.jpg

Jelenleg Vietnámban élünk, így a kulturális különbségek sokszor adnak alkalmat az elfogadás fejlesztésére (kisebb-nagyobb sikerrel), önismereti megfigyelésekre...

Ezt a bejegyzést egy Vietnámban élő külföldi nő, kérdőívben adott vicces válasza ihlette.
"Mi nevettet meg Vietnámban?"- kérdésre a következő volt a válasza:
"Soha nem fogom megérteni, hogy a nyilvános csók/puszi rosszallást vált ki, míg vizelni bárhol lehet!"

És ebből már jönnek a kérdések, hogy miért nem szeretik kimutatni az érzéseiket?