Lépdelt az utcán a szemerkélő esőben és boldog volt.
Maga sem tudta mitől, különösebb oka nem volt erre, de nagyon jól érezte magát.
Most nem zavarta, hogy miként fizeti ki a számláit, hogy a gyermekével összerúgta a port, ez nem számított.
De a boldogságra több oka is volt. Tele volt erővel, energiával és tehette amit szeret.
Kell-e ennél több. Talán igen, de most elég volt ennyi.
Időnként egy napot is elült egy helyben bambulva, révedve, de most élvezte a cselekvést.

A nő hamar elköszönt a társaságtól, már be volt sózva, hogy a szobájában végre magára maradhasson .
Általában így volt ezzel, de most még inkább.
Bekapcsolta számítógépét, amit a fiától kapott mielőtt elutazott, ö Németországba, a fiú Kanadába. Akkor kicsit ráérzett mit érezhetett az anyja, mikor bejelentette, hogy elmegy egy időre Németországba. De ő értette a fiút és támogatta, tudta ő sem találja a helyét, hát találja meg.