A gyermekek spirituális érzékelése az Ősvalótól eredeztethető. Egyre többen merik kimondani, hogy a gyermeknek is hat érzékszerv áll rendelkezésére.
A hatodik, az intuíciós készség a legfontosabb emberi érzék. Bár van öt igen jól feltérképezett érzékünk (s még itt is volna mit fejleszteni a tudománynak), mégis a megérzéseink egy életen át képesek időről-időre, pillanatról-pillanatra átvenni a hatalmat fizikai érzékeink felett. Talán jobb is! 

Rengeteg csodás történet szól arról, hogy a megérzések nem hagyták cserben az embert, s az csodálatos módon megmenekült, vagy valami nagyon kedvező dolog érte. 

Mindettől függetlenül is elmondható, hogy a spirituális érzékelésre szükség van. Ez gyakorlatilag a harmadik szemes látás, amely egyéntől függően 1,5-3 éves korig van nyitva a gyermekeknél. Ezt természetesen nem fizikailag kell elképzelni.
A harmadik szem aztán a félelmektől, amelyet az ismeretlen, bizonytalan asztrális világ látványa nyújt a gyermeknek, és a szülők lenevelésétől becsukódik. A nevelők, különösen az óvodai, iskolai nevelők kezelik nehezen ezeket a helyzeteket, hiszen nekik több szülő gyermekéhez kell alkalmazkodniuk, a nevelésben ők nem mondhatnak akármit, főként olyat nem, ami általánosan nem elfogadott.

De természetesen sok szülő is, ha érdeklődik is a miszticizmus, az ősök tudománya iránt, kétkedik, s e szülők gyakorta megrettentik gyermekeiket fura, vagy éppen féktelen fellépésükkel, amint hitetlenkedve szemlélik csemetéik alkotásait, mesébe illő történeteit.

Az ezoterikus nevelést talán leginkább ilyen, erre nyitott specializált iskolákban kellene oktatni. Vagy ha oktatni, a nagyvilágnak megmutatni nem is, félőn, tiktokban azért értelme volna, hogy minden szülő egy kicsit maga is megismerje e utakat, s e irányvonalakkal megismertesse a csöppséget, aki istenként néz rá, s mézként issza anyja minden szavát.

Maria Montessori, olasz orvos, a modern pedagógia kiemelkedő személyisége így ír a gyermekről:

"Az ember, aki gyermekként jön a világra, hamarosan a teremtés valóságos csodájává válik. Az újszülött nem tud beszélni, nem rendelkezik fajának jellegzetes erkölcsi szokásaival, nincs intelligenciája, emlékezete, akarata, mozgáskészsége, nem képes lábra állni. Ez az újszülött valóságos pszichikai csodát művel: kétéves korára beszél, jár, felismeri a dolgokat, és ötéves korára olyan pszichikai fejlődésen megy keresztül, hogy iskolaérett lesz."

Ez a gyermek tehát egy a fizikai világra éretlen egyed, s bár ma már tudjuk, megszületése pillanatában is rendelkezik intelligenciával egy baba, mégsem tudjuk, hogy a reflexein kívül honnan merít annyi mindent!

Maria Montessori életét szentelte egy módszer kidolgozásának, csak mert tapasztalatai azt mondatták vele: A gyermek mindent önmagától tud a legjobban megtanulni.

"Hagyjuk a gyereket kibontakozni!"

- vallotta - biztosítsunk neki mindent és ő szépen egyéni ütemében olyan képességekre is szert tesz, amit álmunkban sem gondoltunk volna!
Tehát Montessori és követői mind tapasztaltak egy jelenséget, a valódi szabadság kibontakozását a gyereknél, s ennek lehengerlő következményeit. De honnan ered mindez az erő, ez a sugallat? Honnan ered a képesség, ez a végtelen akarás a megismerésre? Mi az, amit az újszülött képes oly magas szinten használni, hogy az minden hiányosságát pótolja?

"Természetes volt, hogy a tanulók szívesen teremtenek ésszerű rendet a képek között, minden darabot a helyére téve. Nem az emlékezet, hanem az alkotás gyakorlása volt ez..."- írja Montessori.

Ez az erő tehát az alkotóerő, valami végtelenül magabiztos energia. Az alkotás a legtermészetesebb folyamat. Ha alkotunk, teremtünk, pontosan azt tesszük, amit Isten, mint a Fény, az a Mélységes Ősvaló. Tudatában leszünk Önmagunknak, amely biztos pont a teremtéshez, és a teremtés által még jobban megismerjük önmagunkat.
A gyermek alkotóereje tehát a végtelen energia. Ehhez férünk hozzá, mint valami adattárhoz- még ha nem is hangzik ez túl szépen- az intuíció kapcsán!

Az intuíciós készség, a hatodik érzék egy kapu a legvégtelenebb világra, hogy onnan mindig erőt meríthessünk, tudást az életre, a szükséges tennivalókhoz. A gyermek előtt, mikor a világra megérkezik közénk, a tanulás, a fejlődés kibontatlan bugyra áll , szüksége van egy belső iránytűre, s egy ajtóra, ami oda vezet. Az úti cél már megvan... irány a végtelen!

"Az intuíció felülmúlja mind az öt érzéket, ezáltal a legősibb és legalapvetőbb érzéknek tekinthető."

- Masaru Ibuka

ezobaba.hu