Igen ez ismerős, hogy elméleteket gyártunk magunknak a félelemről... éppen csak hosszű távon nem helytálló, mert eddig a legtöbb elméletemet felül kellett írni.
Ugyanis amikor azt hittem, hogy már az összes félelmemet ismerem, akkor jött egy újabb valahonnan és ráadásul a legkifinomultabb módokon kezdtem el félni (kvázi nehéz volt még arra is rájönnöm, hogy voltaképp félelem bújkál a mélyben, a többi érzés alatt eltemetve).

Jó lenne megszabadulni tőle egyszer és mindenkorra, de bármennyire is optimistának vallom magamat, ebben nem bízom (mert az élet folyton felülírta)... de valamit csak kell kezdeni a dologgal, hogy mint ahogy Te is írod Erika ne ez határozza meg a teremtésünket, a bevonzásunkat.
Egyenlőre próbálkozom szembenézni mindennel, ami félelmetesnek tűnik,... ha ennél jobb módszert tudok, akkor ígérem, hogy megírom:)

A félelem

Ez egy nagyon jó felvetés.
Elég tág fogalom érdemes belemenni mélyebben kinek mit jelent a félelem.
Még régen mikor kicsi volta fiam, valamiért rettenetesen féltem, hogy meg fog halni.
Irreális volt, de jelen volt. Aztán meditációban megéltem mindazt a fájdalmat, érzést, amit jelentett volna a halála számomra. Akkor és ott rengeteg érzéstől féltem, amit a halála okozott volna számomra. Szembenéztem vele megéltem, kiéltem és soha többet nem jelentkezett ez fajta félelem.
Ma is ha észreveszem az életbe, hogy félek valamitől akkor annak igyekszem neki menni, garantált siker, nem mondom, hogy könnyű vagy mindig megy. Felismerem a félelmet és onnantól kezdve nem, visszahúzódok, hanem épp az ellenkezőjét teszem.
Végül is ilyenkor túl lépsz a kényelmi zónákon a biztonságos megszokott kereteken, végül is túllépsz önmagadon. Ilyenkor ledőlnek azok a falak, amit építettünk magunk köré.
A félelem már nem is lesz olyan félelmetes, mert meglátjuk, hogy képesek vagyunk legyőzni, tehát már nincs mitől félni.
A félelem érzése nekem a korlátaimat a határaimat a gyenge pontjaimat mutatja meg!

Elolvastam a hozzászólásokat és bennem is megfogalmazódott valami a félelemmel kapcsolatban.
Igen, a félelem nehéz, sötét, gondterhes energia, ha tudatlanul éljük az életünket, akkor ezeket az állapotokat feldolgozatlanul hagyjuk, mindig igyekszünk elkerülni. Persze, ezzel klassz kis, majd nagyobb blokkokat érlelünk magunkban.
Ha már tudatosabbak vagyunk, akkor felismerjük, hogy a félelmeink feldolgozása mennyire fontos az egészségünkre, spirituális fejlődésünkre tekintve is. A félelmek megmutatják, hogy hoppá, itt van egy elakadás bennünk, tessék feldolgozni, foglalkozni vele! Számomra mindig tanítóként vannak jelen!
Így nagyon fontos, hogy tudjuk a félelemoldás technikáját! Mióta én ismerem és gyakorlom a félelmek feloldását, már nem is látom olyan mumusnak, sőt...Egy erőteljesebb, határozottabb tanítóbácsihoz hasonlítanám!
http://onmegvalositas.hu/cikk/vagyak_es_felelmek