Téves önazonosításaink
Úgy adódott, hogy mostanában egyre többször és egyre tudatosabban igyekszem megfigyelni magamat.
Érdekes dolgok derültek ki azzal kapcsolatban hogy mivel vagyunk képesek azonosnak hinni magunkat.
Nos, hogy ne legyen egyszerű az élet egyáltalán nem a felszínen zajlik ez, hanem lent a mélyben.
Mert a felszínen nagyon is tudjuk önmagunkról és a transzcendens világról az igazságokat, azzal már elég jól elboldogulunk.
Igen ám, de valahol a mélyből hatnak ránk olyan tények, impulzusok, amik megrengetik az önbizalmunkat, amik fejtörést, lelkiismeretfurdalást vagy netalán-tán bűntudatot okoznak, amik nem férnek bele az általunk gondosan megformált képbe.
Arra jöttem rá, hogyha nem fogadom el a felszíni magyarázatokat, hanem nagyon is mélyre ások, akkor azzal kell szembesülnöm, hogy többen többféle téves önazonosításokat végzünk, amiknek ráadásul nem is vagyunk a tudatában.
Jó alaposan megfigyeltem önmagamat és a környezetemet és azt látom, hogy tévesen azonosítjuk magunkat a névvel, a ranggal, a pozícióval, az általunk birtokolni vélt személyekkel, szerepekkel, tulajdonokkal, dolgokkal, az idáljainkkal, a hangulatainkkal, a vágyainkkal, a félelmeinkkel, a véleményeinkkel, a hiteinkkel, a magunk valós vagy vélt igazával... és még hosszan sorolhatnám, hogy mi mindennel.
De ezek mind csak látszat dolgok, mert egyik sem mi vagyunk és ezeknek a dolgoknak nincsen önmagukban értékük, csak ha mi adunk nekik, akár időlegesen is.
Mindezek tükrében kérdem én, hogy nem lenne jobb levenni az álarcainkat és csak önmagunknak lenni úgy igazán, őszintén... annak az önmagunknak, akit még nem is ismerünk igazán, csak sejtjük, hogy ott a mélyben többek vagyunk, mint amit eddig megismerhettünk önmagunkként.
- Michaelita blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
32 hozzászóláshttp://onmegvalositas.hu/blog/kirsikka/ondefiniciok
Igazad van, már akkor is foglalkoztatott a dolog amikor a Te blogodra válaszoltam, most meg még jobban.
Akkor arról írtam, hogy milyen az amikor semilyen sem vagyok, most pedig azt kellett megtapasztalnom, hogy olyan sok mindennel tudom/tudjuk magunkat azonosnak hinni (még ha csak ideig-óráig is), hogy az már képtelenség,...s talán valahol még vicces is a dolog, ha van kedvünk úgy látni:)
S ha most újraolvasom (akár önmagamat), akkor ott a válasz is, csak közben elvesztettem...
hmmm, igaza van az Évinek, igyekszünk, törekszünk és ez minden amit tehetünk (egyenlőre), meg reménykedünk abban, hogy egyszer véglegesen a helyére kerülnek bennünk a dolgok és örökre megjegyezzük/megtanuljuk/tudjuk.
nekem ez lett a végkifejlet
az akarás feladása... az erőlködés feladása...
csak akkor juthat a felszínre az Ősbizalom :)
most ezen vagyok :)
,,nem lenne jobb levenni az álarcainkat és csak önmagunknak lenni úgy igazán, őszintén... annak az önmagunknak, akit még nem is ismerünk igazán, csak sejtjük, hogy ott a mélyben többek vagyunk, mint amit eddig megismerhettünk önmagunkként.''
Hát ez az ,és nem véletlenül jutunk el örökké ide,hogy ki vagyok én?,merthogy futjuk állandóan a köröket,és újra és újra itt kötünk ki.
És ,hogy miért nem tudunk megállapodni??? Hát mert nem tudjuk! Mert képtelenek vagyunk még megtapasztalni,és benne is élni. Csak sejtjük ,és dolgozik bennünk,bökdös,rugdos, nem találjuk a helyünket,jönnek a póttevékenységek...egyebek.
Szóval ,ha ezer millió kört futunk ,akkor is csak ide fogunk kilyukadni: Ki vagyok én?:)))
Tán rá kéne már ébredni,és megszűnne minden problémánk.
A megoldást én ebben látom,de megoldani /tartósan/ még én sem tudtam,bár mit ne mondjak igyekszem:)))
Hát ja, ez lenne a megoldás. Dehát nem véletlenül van ez így kitalálva.
Bár én személy szerint felháborítónak találom, hoyg így van, hoyg ennyire nem tudhatom ki vagyok, hanem beködösítenek eleve (midenkit, nemcsak engem) amikor idepottyantanak. Nekem nem tetszik a rendszer, mert rengeteg szenvedéshez köti hogy lebomoljon a köd, bárki bárhoyg világosodik meg, meg hasonlók, elötte végigment rajta bőven...
Egyetértek, jobb lenne "levenni az álarcainkat és csak önmagunknak lenni úgy igazán, őszintén... annak az önmagunknak, akit még nem is ismerünk igazán, csak sejtjük". Illetve én nem tudom, milyen lehet, jó-e, de nekem legalábbis nincs vesztenivalóm.
Demárha szinte nincs rajtad álarc, vagy nem is azonosítod magad semmivel, akkor is megeshet, hoyg még mindig nincs meg, még mindig nincs magadról tudomásod. Nekem úgy néz ki. Szóval kemény dió ez.
Hát igen.
Csak van itt egy kis bibi.
Az Én akkor tárja fel magát, ha igazán akarja valaki.
Ha nem csak úgy mellékesen megkérdezed magadtól: "Na jó. Ha mindenki ezt mondja, akkor kíváncsi vagyok, hogy ki vagyok én".
Nem nem.
Ha olyan elszántsággal vágysz az igazságra, mint egy fuldokló, ki bármit megtenne, hogy levegőhöz jusson, akkor jó eséllyel megkapod a választ felismerésként.
Én pár éve, egyszer úgy ültem le meditálni, hogy addig nem hagyom abba, míg fel nem ismerem a végső igazságot.
Felismertem.
És mi a végső igazsága egy végtelen és határtalan mindenségnek? :))) Elmondod?
Nem tudom elmondani Miki, mert megfogalmazhatatlan.
Teljes szabadság, szárnyalás, nem léteznek problémák, csak a létezés élvezete.
Mellesleg épp tegnap töltöttem ki egy IQ tesztet (amit a kislányom erőltetett rám).
127 lett az eredményem a 140-es maximumból.
Ez az emberek 10%-ának a szintje állítólag.
hehe. Na annak semmi köze a megvilágosodásodhoz. Vagyunk itt, köztük én is, 130 felett, mégis töksötéten. Ez vicces, hoyg azt gondolod, köze van hozzá....
Elnézést, ha félre érthető volt!
Nem hencegésből írtam, csak érdekességként.
Nem gondoltam, hyog hencegsz, hanem fura volt, hoyg egy megvilágosodott azt nem tudja hogy ennek nincs köze a megvilágosodáshoz... Most meg nem kötekedni akarok. Lehet, hyog egy megvilágosodtt nem mindentudó. Mit tudom én.
Nagy tévedés, ha bárki azt gondolja, hogy a megvilágosodáshoz nem kell intelligencia.
Most ezt kinyilvánítottad igazságként, én pedig kénytelen vagyok megcáfolni.
A megvilágosodás egyik pillére a megértés.
Ehhez pedig intelligencia kell.
Ok, de lehetek intelligens, és nem megvilágosodott. Én ennyit mondtam.
Persze!
De nem érheted el a megvilágosodást, ha nem vagy intelligens.
Tudod: minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár. :)
Nem tudom miféle módon mérik ezt, azt viszont tudom, hogy ezerféle teszt van. Ez a 127 ez nem mond nekem semmit. Tudom, hogy intelligens ember vagy, tojok a tesztekre, még soha nem volt türelmem végig csinálni egyet sem, az idióta ábráikkal, amiknek semmi értelmét nem látom. Felesleges időpazarlásnak gondolom...
Azonkívül nem értem, hogy az általad kitöltött teszt miként kapcsolódik a kérdésemhez, és, hogy ilyen okos ember létedre miért nem értetted meg a kérdésemet? :)))
A VÉGTELENSÉG végső igazsága...
Felteszem egyértelműbben. A végtelennek hogy lehet végsője, Vége van a végtelennek? Így már világos a kérdés lényege remélem :)))
A végtelenben (a tiszta tudatban) minden véges (látszólagos megnyilvánulás) elfér.
Mint ahogy belefér a mindennapi álomba bármi, holott felébredést követően felismered, hogy csak álmodtál.
Valamit mondjál már erről a végtelenről. Milyen színű? :))))
Lehet, hogy megcsinálom ezt a meditációt, ha már letöltöttem :)))
Szeretek gyüjtögetni, van vagy ezer digitális könyvem, de, hogy mikor fogom elolvasni?... Bár neki kezdtem tanulni villámolvasást... De az is lehet, hogy egyáltalán nem kellene olvasnom...
Aztán, ha felismerem, hogy én vagyok Isten, akkor fogok tudni ilyen dolgokat, hogy : Legyen, és lőn? :))) De az előbb azt mondtad, hogy csak kérhetjük, de mi nem tudunk teremteni. De ha Isten vagyok, akkor kéne, hogy tudjak. Vagy Én egy ilyen baszottul elfuserált Isten vagyok :DDDDDDD
Na látod Miki ezek az alapvető paradoxonok.
Te vagy Isten, aki megfeledkezett arról, hogy ki ő.
Mikiként nem tudsz teremteni, csak ha újra azon a szinten leszel, aki te valójában vagy. Erről szól a spiritualitás, hogy felismerd, te vagy Isten. Végül is az egész egy nagy vicc. :)
A sok digitális könyvet el ne olvasd, mert valószínű csak összezavarnak.
De ha az a sorsod, hogy el kell olvasnod őket, akkor el fogod olvasni mindet.
A végtelennek nincs színe. :D
A végtelent csak egy végtelen tudattal lehet felfogni.
A mi kis lekorlátozott tudatunkkal ez lehetetlen. Képesek vagyunk tágítani,de megvannak a korlátaink az emberi korlátaink.
A végtelent csak végtelen tudatként ,Istenként foghatod fel.
Ha az ember azt mondja,hogy én Isten vagyok,az nem azt jelenti,hogy a Szűcs Éva az Isten. Téged ez zavar ebben az egészben,és ezt tartod Istennel szemben tiszteletlenségnek,de nem erről van szó:)
Én ,/nem a Szűcs Éva,/hanem ÉN a lét alanya,az csak Egy lehet,Én ,Isten.
Mert Én-rajtam kívül,Istenen kívül nincs más. Ezért felébredni is csak Én ébredhetek fel.
Én Önmagam,Én Önmagam által,tulajdonképpen Én Önmagamra.
De ezt mindenki elmondhatja így ,egyes szám első személyben!
Szerintem meditálj ezen,és le fog esni a tantusz.
Hát igen de még mindig van itt egy kis ,,bibi'' :)
Ahhoz ,hogy ,,az ember úgy vágyja az igazságot,mint a fuldokló a levegőt'',ahhoz nagyon nagy levegő hiány kell:) /Mondhatni már vákum:)/
És akkor ahelyett,hogy próbálnánk az ,,oxigén'' után kutatni,reklamálunk,megsértődünk,és be akarunk írni a panaszkönyvbe ,hogy miért vonták meg tőlünk a levegőt?...Tán azért ,hátha magunkra találunk a nagy fuldoklásban:)
Így van Éva!
Nagyon nagy vágy kell ahhoz, ne akard beérni kevesebbel a végső igazságnál.
Az életrajzi leírások alapján, Buddha is ugyanilyen végső elkeseredésében érte el a megvilágosodást. Gyanítom, hogy a többi megvilágosodott is feltett mindent egy lapra.
Lehet Attila,de én marhára nem vagyok elkeseredve:) Sőt...
Ilyen jól még nem voltam ,mint az utóbbi 2 évben.
Viszont azt tapasztaltam ,hogy én mindig a megértés és belátás által fejlődtem,és persze kellett az a bizonyos ,vágy,akarat,odaadás...Hát de most ez nincs:D Olyan jól elvagyok:)))
,,Teljes szabadság, szárnyalás, nem léteznek problémák, csak a létezés élvezete.''
Hát ha ez csak ennyi lenne,akkor én vagy másfél évig ,nem is olyan rég ebben voltam,szóról szóra.De szerintem ez mégsem elég,mert ha így lenne ,tán tudnék róla:)))))))))))))))
Aha. Velem az van, hogy még mindig nyilván inkább megfulladnék... Csak már nem is tudok róla. :-)
Az, hogy itt vagy ezen az oldalon nap mint nap, nem azt jelzi, hogy inkább megfulladnál.
Szerintem, jó vágányon vagy. :)
Látod ,te még megfulladni sem tudsz:)
Hát sosem sikerült:DDDDDDDDDDD
Konkrétan megfulladni azt még sosem próbáltam mondjuk.
Csak úgy értem, még én nem vagyok azon a ponton, hogy inkább megvilágosodjak mint megfulladjak...
Hé, Attila, aközött hogy megvilágosodás, meg aközött, hoyg pontosan megtudd, ki vagy, van különbség (szerinted)? Én megvilágosodni nem akarok, semmi pénzért, de meg kéne tudnom egész pontosan hogy ki vagyok és mi van. Bár még van némi levegő...
Most újólag arra jöttem rá, hogy túl nagy a különbség a belém rögzült, nevelődött, mértékletességet tartó kisember és a lehetséges Magasabb Én (megvilágosodásra váró lényrész) között.
Ez viszont azt eredményezi, hogy egyszerre vágyom valamire ami több, nagyobb és hatalmasabb (istenibb) nálam, de ugyanakkor félek is a megismerésétől, az ismeretlensége, a nagysága, a határtalansága miatt.
Tiszta abszurd a dolog, s az is, hogy ezt már korábban is tudatosítottam, csak kicsit másképp... s most valamiért mégis újra itt van.
Tisztára úgy működik mint a tehenek táplálkozása, addig kérődzi vissza, amíg teljesen emészthető nem lesz:)
Az eszemmel már tudom, hogy nem vagyok azonos sem a kisemberrel, és egyenlőre még sem a Magasabb Énnel, de vajon ezt milyen szinteken tudom/ismerem be/ismerem el?
Pedig azonos vagy vele Marcsi,mert csak Egy létező van,csak különböző állapotai vannak.
És nem olyan nehéz ezzel megbarátkozni:)
Pedig a ,,magasabb éned'',meg a ,,kis emberséged'' között elvileg nincs különbség,csak te teszel köztük különbséget,senki más:) Egyszerűen a kis ember,a ,,magasabb éned'' egy másik állapota,de ugyanaz.
Gyakorlatilag Te vered át magadat a ,,kisemberrel'' ,mert hát már tudsz is a ,,magasabb énről'',meg azt is mondod ,hogy magasabb/ösztönösen/,miért???
Szóval minden állapotom ,amikor kő voltam ,az is annak az Egy -etlen létezőnek a különböző létállapotai,de attól az az Én,az az egyetlen létező ,az ugyanaz.
Akát kő,akár a Marcsi,akár Isten,csak más más létállapotait éli. És a Marcsi /vagyis az az Én/,bármikor válthat a létezésében egy teljesebb állapotot,vagy akár a legteljesebbett,az Egyetlent.
Mert ezt úgyis mind Ő éli meg, pontosabban Én,de ezt mondhatod te is:DDD
Igen, igaz lehet, hogy a kisember is meg a Magasabb Én is én vagyok, de amíg ekkora a kilengés közöttük, ameddig még ilyen nagy különbséget érzékelek, amíg még csak aggyal tudom a tutit és nem teljes szívvel... addig sajna nehéz egynek tudnom/gondolnom/éreznem... (nem szégyen ez, csak pillanatnyi tény)
...én elvárom magamtól, hogy teljes szívemmel egységesen érezzek és gondolkodjak... az hogy ez hova vezet meg úgyis ki fog derülni... lehet, hogy ez csak életem egy röpke állomása és később csak jót mosolygok rajta, de az is lehet, hogy én leszek csak belátóbb... bármi megtörténhet és megtörténik a maga idejében (amint éretté válok rá:)
... ezt most így gondolom/érzem:)
Mármint a kilengéseket. Tudniillik azt érzed Marcsi, hogy óriási a különbség az életed felejthetetlen pillanataiban már megmutatkozó gyönyörű önvalód és a külvilág felé mutatott éned között.
Érzed, hogy hatalmas a kontraszt...
Ne gondolj bonyolult dolgokra, mert a megoldás számodra (is) a legegyszerűbb, noha nem a legkönnyebb megélni. A megoldás az, hogy kezdd el figyelni, hogyan nyilvánulsz meg a külvilág felé.
Vajon mindig azt mondod, amit valójában tenni is szeretnél?
Ha valaki olyan helyzetbe szeretne belekényszeríteni, ami Benned fészkelődést okoz odabenn, akkor ki mered neki mondani, hogy: "bocsáss meg, de én mást szeretnék"?
Képviseled egyértelműen odakinn is, ami odabenn van? Vagy csak "babrálsz" (óvatoskodsz) a kommunikációddal?
Ez a legelső lépés a "Magasabb Én"-ed felé, de én jobb' szeretem azt a kifejezést használni, hogy az IGAZ ÉNED felé.
Add magad Marcsi, és megkapsz mindent, ami és aki Te vagy!
Most pedig plagizálni fogok többszörösen is.
Belinkelem ide Szeges "alapdalát", fogadd szeretettel:-)
http://www.youtube.com/watch?v=zQMG2ubmu4E
szeklice