Az élet ajándékai | Önmegvalósítás.hu

Az élet ajándékai

ajándék.jpg

Ma ebédelés közben érdekes dolgokon gondolkodtam el.
Azt próbáltam megfejteni, hogy mik azok a feltételek, amik segítenek nekem abban, hogy életembe az általam leginkább óhajtott dolgokat, történéseket, embereket, folyamatokat vonzzam be.

Teljesen nem sikerült megfejtenem a fenti titkot, de gondolatban elindultam felé, ami nem kicsit felvillanyozott:)
Megpróbálom érthetően leírni, hátha együtt többre jutunk...

Úgy tűnik, mintha bármi az életben amit akarattal, birtoklással, ragaszkodással szeretnék elérni, - bármit és bármennyit is teszek - az megfeneklik és valahogy döcögősen, vagy sehogyan sem működik.

Amit viszont csak úgy lazán hagyok létezni és tisztelettel, alázattal közelítek meg és csak könnyedén avatkozom be cselekvésemmel - elfogadva az élet természetes áramlását és egy nagyobb erő vagy több más erő működését is - ott maguktól is működnének a dolgok, s szinte nincs is más feladatom mint szeretettel elfogadni az élet ajándékait és kibontani a meglepetés csomagot (ami jócskán változhat az eredetileg elgondolthoz képest, hála Istennek:)

Ha őszintén végiggondolom ezt a megállapítást nem csak önmagamnál, hanem másoknál is valahogy így látom.

Persze lehet, hogy többen közületek ezt már nem csak megállapítják, hanem tudják és ismerik működésből, ... lehetséges... ez is belefér:)
Minden esetre én most itt tartok, hogy bontogatom az élet nekem szánt ajándékait:)

Beküldte: | 2010. nov. 15. hétfő - 14:58

Hozzászólások

9 hozzászólás
Hát pont ezt tapasztaltam meg én is már többedszer. Időnként
2010. november 16. kedd, 9:14 | szildiko1

Hát pont ezt tapasztaltam meg én is már többedszer. Időnként elfeledkezem róla, bár ilyenkor az élet az orrom alá dörgöli rendesen. :) Amit utólag köszönök neki.

Azt mondják, nem azt kapod, amit szeretnél, hanem, amire szükséged van. Ezt fontos lenne mindig szem előtt tartani, főleg akkor, amikor elégedetlenek vagyunk. Huh, de nehéz....

Fontos, hogy kéred!
2010. november 21. vasárnap, 17:21 | Marcsi777   Előzmény

Marcsi777
Ez a "vastagkékmondat" nagyon igaz. Számtalanszor tapasztaltam, hogy valamit nagyon akarva kértem és nem egészen az lett belőle. Aztán idővel rájöttem, hogy miért is kaptam mást. Sőt az is beigazolódott, hogy jó, hogy nem azt kaptam, amit akartam.
Egyszer valahol olvastam, hogy ha valamit nagyon akarunk, írjuk le egy füzetbe. Na, gondoltam, mit veszíthetek? (Nem volt munkám, persze pénzem sem, csak egy rakás kifizetettlen számlám.) Hát, kaptam magam, elővettem egy füzetet, leírtam: Kérek szépen munkát. Kaptam. Majd bele puszultam, de valami kis lé azért jött belőle. Három hónap után "létszámleépítettek", (most már azt mondom, hála Istennek!) megint a pénztelenség következett. Aztán arról olvastam, hogy kell kérni. Aztán elgondolkodtam, mit is szeretnék. KONKRÉTAN LEÍRTAM, MILYEN MUNKÁT SZERETNÉK, MILYEN FŐNÖKÖT, MIT SZERETNÉK CSINÁLNI, SŐT MÉG AZT IS, MENNYIT SZERETNÉK KERESNI, NE KELLJEN SOKAT UTAZNI, TANULHASSAK IS, STB. - aztán becsuktam a füzetet és amikor az új munkahelyemre gondoltam, mindig és mindig a leírtakra tereltem a figyelmemet. abszolút semmi realitás nem volt a dologban, mert semmi munkalehetőséget nem találtam, nem hogy még olyat, amit én megálmodtam.
Hét hónapot kellett várnom. A lakóhelyemen kaptam meg álmaim állását, ami teljesen megfelel a képességeimnek és mindennek, amit szerettem volna!!!! Már több mint egy éve dolgozom ezen a munkahelyen. Nem mondom, hogy minden fenékig tejfel, de a problémákból tanulunk. Vagy nem?

Kavics22 képe
Pontosan ezen elmélkedtem én is a napokban, hogy szinte mindent,
2010. november 16. kedd, 12:16 | Kavics22

Pontosan ezen elmélkedtem én is a napokban, hogy szinte mindent, ami balul sült el az életemben, akarással, harccal, "erőből" tettem. Szentül hittem, hogy nekem az a megfelelő és rendületlenül nyomultam az általam kierőszakolt úton.

Nem igazán jó ezt múlt időben írnom, mert nagyon sokszor most is ezt teszem. Csakhogy a döntés pillanatában az Élet úgy mutatja, milyen szép és jó lesz, ha ezt és ezt foggal-körömmel kiharcolom. Mintha gúnyt űzne belőlem, aztán ad egy jó nap pofont, amely általában arányban áll az általam kifejtett erőszak nagyságával.:)

Számomra azért nehéz könnyedén, lazán venni a dolgokat, mert egyrészt nem úgy neveltek, én magam is ehhez ragaszkodtam a későbbiek során, ráadásul úgy érzem, hogy itt van előttem egy életbevágóan fontos dolog, amit mindenképpen, mindegy milyen áron, de meg kell valósítanom. Hogyan is tudnék alázattal, minden-mindegy alapon közelíteni ahhoz a dologhoz, ami számomra döntő fontossággal bír. Csakhogy ez a döntő fontosság ki tudja milyen megfontolás, illetve inkább meg-nem-fontolás alapján csak önmagamban létezik, az Élet később igazolja, hogy nem az, vagy nem úgy volt fontos.

Nem érzem, vagy csak nagyon ritkán, hogy mi az Élet természetes áramlása, mi az, amelybe éppen csak bele kell nyúlnom, mi az, amiért ennél többet kell tennem és mi az, amihez alázattal és főleg türelemmel kell közelítenem, ha szükségem lesz rá, úgy is megadja a Sors.
Erre a tapasztalásaim, a pofonok fognak valamelyest megtanítani, mostanában alaposan osztogatja a Sors őket.
Egyébként nekem jelez a testem, csak sokkal jobban kellene figyelnem rá, észrevennem, hogy a jelentkező testi tünetek milyen lelki megerőszakolással függnek össze.

Michaelita képe
Ildikó, Kavics
2010. november 16. kedd, 20:58 | Michaelita

Igen, Ildikó igazad van, hogy jó lenne gyakrabban tudatosítani ezt a bölcsességet, hogy azt kapjuk, amire szükségünk van.
Gondolom, ha a Felsőbb Énnel intenzívebb kapcsolatban lennénk, akkor Ő akár rá is vezetne, hogy mire van szükségünk (no, majd csak eljutunk oda is egyszer:)... remélem legalábbis (a remény hal meg legutoljára, mint mondják.

Szia Kavics!
De jó újra olvasni az írásodat! Nagyon örülök Neked!
Ismerős, amiről írsz, sajna én is így csinálom, általában. Azért élvezem, hogyha mostanában lazább is tudok lenni.
Valahol ez azért természetes, hogy akarással és erőből csinálok dolgokat, merthogy a több mint 50 év alatt az akaraterőmön keresztül érvényesültem. Az életben egy csomó dolgot az akaraterőmön keresztül tudtam kivitelezni, megvalósítani, már a csecsemőkorom első mászásától, felállásától kezdve, később a céltudatos tanuláson, munkavégzésen, magánéleten keresztül ez mindenre igaz.

Egyszer azt álmodtam, hogy különbség van az akarás és az égi szelíd akarat végrehajtása között.
Nos, próbálok ráérezni, de addig is elfogadom magam így ahogy vagyok és örülök neki, amikor sikerül ráérezni a szelídebb "Atyám legyen meg a Te akaratod" ízére.

Szépen írod az élet természetes áramlását,... húúúú, azt de jó lenne érezni gyakrabban:)

Azt írod, hogy jelez a tested, amikor erőszakosabban csinálsz dolgokat.
Ez alatt konkrétan mit értesz, hogy jelentkezik?
Olyasmire gondolsz, amikor összeszorított fogakkal, összehúzott állal csinálok valamit, vagy amikor azt érzem, hogy valamelyik testrészem erőből megfeszítve majdnem elzsibbad?
Jó lenne ezt tudatosabban figyelni, ha írsz róla megköszönöm, akkor én is még tudatosabban fogok figyelni rá.

,,Egyszer azt álmodtam, hogy különbség van az akarás és az égi
2010. november 16. kedd, 23:02 | Éva.   Előzmény

,,Egyszer azt álmodtam, hogy különbség van az akarás és az égi szelíd akarat végrehajtása között.''

Ez nagyon jó! Neked ,,súgnak'':)
Szoktad este elalvás előtt kérni? Mert akkor jön folyamatosan.

Michaelita képe
nem kérem, már csak kapom
2010. november 17. szerda, 16:30 | Michaelita   Előzmény

Volt amikor kértem, de mostmár inkább csak elgondolkodom dolgokon, s inkább csak kapom, akár a meg nem fogalmazott kérdésemre a választ, akár csak "másfelé irányítódik a figyelmem", valami aktuális hibám kijavítására, valami megértendőre, valami kikutatandóra, valami lényegesre, amin dolgoznom, vagy gondolkoznom tanácsos.
Hála Istennek most egy ideje szinte már folyamatosan "jön", aminek nagyon örülök:)

Kavics22 képe
Szia Michaelita !
2010. november 17. szerda, 20:28 | Kavics22   Előzmény

Elgondolkodtam, vajon mit is takar pontosan az "égi szelíd akarat" ?! Hol a határ, amikor a szelídség már elkezd átmenni akarásba. Van-e jelentős különbség a nemtörődöm ráhagyás, a lesz ahogy lesz, avagy a "legyen meg az égiek akarata" között ? Tudatos döntés, viselkedés-e ez, vagy csak habitus kérdése ? Vagy mindkettő ?

A testi tünetek nálam általában akkor jelentkeznek, amikor már belementem az akarásba, a lelkem besokall és folyamatosan jelez a testemnek. Úgy gondolom, ez eléggé különböző egyes embereknél, bár vannak összecsengések.

Nekem a gyomrom nagyon jelez. Eléggé találó az a magyar közmondás, hogy "nem veszi be a gyomrom". Amikor olyanba kényszerítem bele magam, ami teljesen távol áll a természetes , magától értetődő viselkedésemtől.
Ha fölösleges terheket cipelek, akkor összegörnyedve járok, fáj a hátam, a karjaimat mintha súlyok húznák a föld felé. Figyelmeztetés, hogy rakjam végre le ezeket és egyenesítsem ki magam.

Amikor lelkileg teljesen kikészültem, rettenetesen szédültem, bár nem volt orvosi oka. Elvesztettem a TESTI-LELKI egyensúlyomat, egyértelműen jelzett a testem. Nem álltam stabilan a földön.

Sorolhatnék még sok-sok apró jelet, amelyeket mostanában kezdek megfigyelni magamon. Mind-mind az akarással, a túlzott erőltetéssel függnek össze.
Egyelőre többnyire utólag veszem észre a jeleket, bár már a rossz döntéseim, akarásaim előtt jelentkeznek. Meg kell tanulnom jobban magamra, befelé figyelnem és ezzel egyidőben a testem rezgéseit, jelzéseit is helyesen értelmezni.
Tanulgatom a jeleket, meggyőződésem, hogy rengeteg idegeskedéstől, fölösleges kapkodástól, rossz döntéstől szabadítom meg magam.

Én is egyre többször tapasztalom, hogy amiért nagyon
2010. november 17. szerda, 18:38 | jessica73

Én is egyre többször tapasztalom, hogy amiért nagyon küzdöttem, annak kevésbé élvezem a gyümölcsét. Azért is nehéz ez számomra, mert sok, az iskolában vagy a fiatalkoromban számomra meghatározó felnőttől hallottam azt, hogy amit igazán akarunk, azt csak kitartó munkával, szorgalommal érhetjük el. Talán ott vettem át rosszul az üzenetet, hogy e mögött a mondat mögött nekem valahogy mindig negatív felhang volt érezhető. Hogy az a kitartó munka egyben keserves is és nem lehet örömteli. Ma már nem egészen így gondolom. Inkább hiszek abban, hogy ha rálelünk igazi önvalónk útjára, akkor a nehézségek eltűnnek, a kapuk kitárulnak és a benne foglalt munka igenis feltölt és nem társul hozzá negatív visszhang.
Az én nevelésemből kimaradt az isteni akaratra nevelés, bár elképzelhető, hogy ez így jó, ahogy volt, mert ki tudja mit érthetünk isteni akaraton? Sokféle dolgot elhitetnek / elhitettek emberekkel az isteni akaratra való hivatkozással és kevés szó esett - megjegyzem ez az én tapasztalatom - az egyéni célról, egyéni küldetés fontosságáról.
Számomra, akinek még nem teljesen zökkenőmentes az égiekkel való kapcsolatfelvétel, vagyis nem is a kapcsolatfelvétel, hanem inkább az üzenetek pontos megértése, nos nekem még egy picit nehéz ellavíroznom abban, hogy mi is származik az egómtól és mely akarat a tisztánlátás, tisztánhallás következménye. De tudom, hogy sok gyakorlással ez is javulni fog.

Kriszti

Michaelita képe
változnak a dolgok
2010. november 17. szerda, 18:54 | Michaelita   Előzmény

Minden eredménynek örülnünk kell, úgy gondolom, mert az út is az egyenként lerakott kövekből készül el ha a klasszikus értelemben nézzük:)
S ezt tapasztalom a saját életemben is. Az üzenetek pontos megértésénél még én sem tartok, de ha egy héten keresztül több ébredéskori üzenet részlet átjön, ami továbblendít, már annak is nagyon örülök.
A reggeli felébredés után viszont beindul az egóm is, az elmém is, s ott már valóban nehéz különbséget tenni, hogy mi honnan származik. Próbálok néha ráérezni, s ha sikerül, akkor megérte a próbálkozás, de van, amikor az egóm "túlakarja" még a dolgokat, s ez is utólag derül ki. Ez van most, majd lesz még más is:)

Nagyon jó, hogy itt tartassz, élvezd azt is, amit eddig elértél, mert az öröm és hála már önmagában nagy erőket képes felszabadítani bennünk, én így tapasztalom.
... s én is úgy gondolom, hogy gyakorlással mindenen javíthatunk.

Feliratkozás Hírlevélre