Viszonyom a halállal
Sokat gondolkodok a halál mibenlétén. Félek attól az állapottól, mert nincs tisztázva annak a mibenléte. Ugyanakkor legalább olyan fontos tétel, mint a születés. Milyen az ember viszonya a halállal? Egyedi viszonyok vannak, vagy mindenkinek egyforma élmény? Semmit nem tudok erről. Mi a véleményetek? Mi a halál? Mi történik a halál pillanatában? Mi történik utána? Mi lesz a tudatunkkal, a cselekedeteinkkel, felelősségvállalással?
Mi van az életnek nevezett létszakasz után?
Hozzászólások
115 hozzászólásValóban két fia van Istennek,Lucifer a másik.de ő szellem lény.
Ezért ,,egyszülött fia'' csak egy van:Jézus.
Jobb,ha belenyugodsz ebbe.
Az ezotéria egyébként nem arról szólna,hogy az ember téveszméket hirdet, a saját szája íze szerinti elgondolásokból.
Ha ez így lenne,még nagyobb káosz lenne,mint amennyi már most is van.
Kedves Éva!
Sajnos az ember többnyire téveszméket hirdet.Miután a világunk Én-központu,figyelmen kívül hagyja
Isten és a szellemvilág létezését,ill. a maga képére formálja azt.Emelkedni szeretnénk,egy új világot
alkotni,de úgy hogy nem akarjuk megismerni annak törvényeit.Erről irtam már párszor máshol is,de lehurrogtak,hogy mi itt élünk és kit érdekel stb.Csakhát oda igyekeznénk....
Amit az ember nem ért,ahhoz ideákat gyárt,próbálja megmagyarázni.A baj,hogy vannak dolgok amiket
nem lehet szóban visszadni,mert így már értelmüket vesztik.Azt tapasztalom,hogy az "előadók" legnagyobb félelme,hogy valaki kérdez.Amit nem értek magyarázom,mert nem vagyok képes azt mondani,hogy nem tudom.Így születnek a téveszmék.Pl.ha a vallásból indulsz ki.
Isten megteremtett a szellemvilágot és ezek a szellemi lények,lelkek inkarnálódnak fizikai testekben.
Ha mindenáron "gyerekre" asszociálunk,akkor teremtési szálakra kell gondolni.
Több ilyen szál van,ami egy teremtési vonal,fa,kiindulása.Igy beszélhetünk Krisztusi szálról és Krisztusi
szellemekről akik az Ő ill. "utódai" álltal teremtődtek.Mondjuk,hogy Ők felügyelik az univerzum ezen részét ahol mi is vagyunk sok más lakott bolygóval együtt.Minden fajt Isten a saját "képére" teremtett,amit nem kell szószerint venni,szimbólum mint minden,a saját elképzelése szerint a pontos.
Nincs 2 egyforma faj sem a Földön sem az univerzumban.
Jézus Krisztus földi megjelenése volt és azért jött,hogy tanítson és kivezesse az emberiséget ebből az állapotból ahol most is tartunk.Akkor nem sikerült,reméljük most igen.Akkor is,most is döntés elött-alatt
voltunk-vagyunk.Jézus halála ennek a rossz döntésnek a következménye volt,ennek a súlyát éltük 2000
évig,a sötétség minden formájában.Van-e értelme annak,ha Isten leküldi "gyermekét" tanítani,majd pár év és feláldozza?
Ez az egyház egy kényelmes magyarázata,mert hát valamit kikellett találni és azt mégsem lehetett mondani,hogy megöltük Isten "fiát" és persze az sem baj ha a mi érdekünket is szolgálja,így megszületett a "feláldozta magát értünk" magyarázat.Ebből jött a "ne gondolkozz és ne tégy semmit"
mert már megváltottak.Az igazság,hogy mindenkinek magának kell megváltania magát,senki nem fogja megtenni helyette.Tőlem mindig azt kérik:Gondolkodj és ne fogadj el készként semmit!
Bocsánat,hogy elkanyarodtam egy kicsit a témától,remélem nem baj.
Zoeya
Nem kanyarodtál el,jók a gondolatok.
Ami Jézust illeti,többször jelentek meg isteni inkarnációk,hogy terelgessék az embereket,hogy egyedül Jézus hozott áldozatot,az azért van,mert új vallást hozott.
Egy új lehetőséget.Ez kegyelmi vallás,szeretet vallás,megváltást hirdet.,ehhez pedig áldozatot kellett bemutatni.Igy működik.
Persze ,hogy nekem kell megváltanom magamat,a keleti doktrinák erről szólnak.
amit Jézus hozott,az azért kegyelmi vallás,mert azt mondja,hogy ha követed őt,akkor üdvözülhetsz.
Tehát van egy adott út,ha mindent betartasz,akkor megigéri neked a mennybe jutást.
Ennyi.Ez egy ilyen vallás.nem kell ezen okoskodni,logikát keresni.
Ezek isteni kinyilatkoztatások,ami nem képezheti vita tárgyát,mert ezen vitatkozni hülyeség.
Ennyire egyszerű.
Nem kell hinni benne ,követni,vannak más utak is,de ezen vitatkozni....?
Én azért szóltam be Szetinek,mert ennél sokkal többre tartom Őt,mint amit ott összehordott a két hozzászólásában.
,,ne gondolkozz,és ne tégy semmit,mert már megváltottalak"
ezen viszont Te gondolkozz,hogy szó sincs erről
ez megint a meg nem értés...bocsáss meg,mert nagyon nem erről van szó
ha megnézed csak azt ,amit Jézus kér ott az embertől,hogy hogyan tudja őt követni,hááát...csináld meg
húzós az nagyon,nem tudom ,manapság ki tudja azt utána csinálni...
úgyhogy még itt is nagyon sokat kell neked tenni azért a magváltásért
szó nincs róla ,hogy az az öledbe hull,csak puszira...
Szia!
A ,,ne gondolkozz,és ne tégy semmit,mert már megváltottalak" nem én találtam ki,ezt hirdeti sajnos az egyház,a papok, rengeteg embert félrevezetve ezzel.Az emberek vevők rá,mert így roppant kényelmes,
bármit tehetek majd feloldoznak.Erről tényleg felesleges vitázni,több egyház képviselőjével beszélgettem erről.
A másik,hogy Jézus semmilyen vallást nem hozott,ezt már az emberek tették hozzá.Az Ő célja pont az
egység megteremtése,a tiszta életre való tanítások lehozatala volt.A bibliai tanításokkal természetesen egyetértek,de a kövess engem nem a személyt, hanam az utat,a mintát jelöli.Egy vallásból sosem lesz egység,mert mindig lesznek vezetők akik a saját hasznukra igazítják azt,ezáltal olyan korlátokat alkotva amivel megakadályozzák a tovább fejlődés lehetőségét.A biblia akkor éri el a célját ha az emberek megértik.Remélem ennek most eljött ideje.Abban igazad van,hogy több Krisztusi lejövetel volt,de nem tudhatjuk,hogy nekik milyen sorsuk volt.Változatlanul nem kivánom a kivégzést áldozatnak tekinteni.
Nem ez volt Isten célja!!!De a szabadakarat által ezt is megtehettük.
Kár,hogy az írás többi részére nem fordítottál figyelmet vagy nem reagáltál rá.Számomra semmi nem hülyeség.Például most azon gondolkodom,hogy fér össze a szeretet az áldozattal...ez is érdekes gondolat.
Zoeya
A logika emberi találmány...
Ha Isten a mi logikánk szerint gondolkodna, a fejem se fájna...
:))))))))))
Már megint Szeges...
mindig megnevettetsz...
köszi
Lehet, hogy ez mágia mások szemében. Ezzel nem foglalkozom. (A saját szememmel foglalkozom :-) Eszembe jutott erről egy Weöres Sándor vers:
Ki minek gondol, az vagyok annak...
Miért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyúlni a homlokomra:
te vagy magad ki e jelet vonja
s vigyázz hogy fénybe vagy árnyékba játszik,
mert fénye-árnya terád sugárzik.
Itélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
rajtam látsz törvényt saját magadról.
Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz.
Szemem tavában magadat látod:
mint tükröd, vagyok leghűbb barátod."
Ha pl. a rajz mágia, sokan űzik, űzték. Akár a nagy festőkre gondolunk, vagy az ősemberre, esetleg az egy-két éves gyermekre, aki a firkájára azt mondja, hogy az apu autója. Igen, mindannyian mágusok vagyunk.
A mágia szó jelentése:varázslat. Vagyis nem hézköznapi, mindenki által ismert erők igénybevétele. Létezik fehér mágia, és fekete mágia. És létezik babona, varázsolgatás, "rontás", stb. Ne keverjük össze. Gondolok például arra, hogy egyesek azt feltételezik, hogy az emberi tudatok összessége hatással van az időjárásra. (Globális felmelegedés, természeti katasztrófák előidézése felelőtlenséggelpl) És ezt bővebben lehetne részletezni. De mi van, ha azt mondom, hogy az esőtánc sem volt hülyeség?
Kis fehér mágia a Feng Shui pl.- de hatékony. Kis fehér mágia a pozitív megerősítések, a relaxáció, az alfa agyhullámok, a reiki. Folytassuk a témát?
Ha ugyanarra a gyakorlatra gondolok, amire Ildikó, akkor az nem mágia, hanem egy egyszerű problémafeltáró gyakorlat. A lényege, hogy azért gondolsz a halálra mint egy fizikai dologra, mert a fizikai síkon nagyobb a mozgástered, több a tapasztalatod a problémamegoldásban, ezért könnyebben fogod megtalálni a megoldást is.
Szerintem nyugodtan próbáld ki, gondolj úgy a halálra, mint ahogyan azok az emberek szoktak, akik szellemileg vakok és csak a testük halálát látják benne!
http://www.napfenyes.hu/szellemi-tanitasok-szellemi-tenyek-tortenesek/a-...
Jó ez az oldal, át böngészem. Köszi.
Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt.
Sanyi szerint legjobb megoldás a félelmekkel, ha átadod magad és átéled, befogadod. A halálfélelemnél a halál mint eredmény ettől úgysem következik be. Részeddé válik és utána már nincs dolgod vele. Nekem ebben a témában jobban bejött a kapcsolatfelvétel meditációban a halhatatlan részemmel. Miután megtapasztaltam, már nincs halálfélelmem. Persze nem akarok még menni, rengeteg vágyam vár beteljesülésre, és jópár feladatot bevállaltam. Tollét olvastál, hallgattál? Elképzelhetőnek tartom, de van nálad gyerekkori trauma? A magára hagyottságot a csecsemő vagy az egész kicsi gyerek halálfélelemként éli meg, mert az önfentartásra képtelen, és az érzés mélyen befagy, blokkot képezve.
Olvastam is Tollét, meg néztem előadásait. Van egy pár videóm tőle. Gyerekkori, bezártság? Érdekes kettő is beugrott. Egyszer anyámék átmentek szomszédolni, még olyan 3 éves forma lehettem. Aludtam, és ott hagytak. Csakhogy felébredtem, és be volt zárva az ajtó. Rúgtam ütöttem, ajtót ablakot percekig, mire egyszer csak ott teremtek.
A másik az 9 évesen. Mandulaműtét előtt. Anyám mindent elmondott. Tesznek rám lepedőket, meg maszkot, elaltatnak, meg nővérek lesznek körülöttem. Csak egyet nem mondott, nyilván nem tudhatta: Hogy lekötöznek. És a maszkból jövő dolog amit belélegeztem .... úgy aludtam bele, hogy ordítottam, megfulladok, megfulladóóók... De az orvosok természetesen nagy ívbe tojtak rá, nyilván el kellett, hogy altassanak a műtéthez, csak ez nem volt valami szimpatikus megoldás a számomra.
És a félelmet, elfogadni? De hát pont az nem megy. Jézusom, hát hogy fogadná be valaki azt amitől menekül? Ez nem így működik.
Kell, hogy legyen valami útja annak, hogy kezelni tudja az ember ezt. Mesterségesen előidézni, és eltüntetni? Tehát ha látná az ember, hogy ura ezeknek az érzéseknek. Vagy valami ilyesmire gondolok.
Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt.
"És a félelmet, elfogadni? De hát pont az nem megy. Jézusom, hát hogy fogadná be valaki azt amitől menekül? Ez nem így működik.
Kell, hogy legyen valami útja annak, hogy kezelni tudja az ember ezt. Mesterségesen előidézni, és eltüntetni? Tehát ha látná az ember, hogy ura ezeknek az érzéseknek. Vagy valami ilyesmire gondolok."
Van más útja is, szembefordulhatsz és farkasszemet is nézhetsz vele..
Mesterségesen előidézni, igen, ez működő módszer.
Mert mi a halálfélelem? Nem lehet hogy csak az egónk fél a halálától, nem a lelkünk? És ezzel azonosítjuk magunkat, tehát azt hisszük hogy mi magunk vagyunk akik félünk a haláltól? Mert ha ez így van, akkor meg lehet próbálni kiütni az egót valamilyen módszerrel, előidézni időlegesen az egó halálát és akkor megtapasztalja az ember, hogy nincs oka félni semmitől.
Sziasztok!
Új vagyok itt, de asszem lelkes olvasó leszek, mert pont az ilyen fórumokat keresem. Az elmúlt 1-2 évben (fiatal vagyok még, 20 éves) kezdtem elég radikális módon ráébredni arra, hogy mi is zajlik ebben az anyagi világban, és annyira elszomorított az, amikre rájöttem, hogy hirtelen annyi gondolat került a fejembe, amikkel egyszerűen nem tud mit kezdeni ember, hogy muszáj volt belefolynom a spirituális dolgokba, mert anélkül azt hiszem, ez a társadalom, ami a bolygónkon működik, tényleg csak félelmekhez, neurózisukhoz, és nyugtalansághoz vezet. Ezt pedig senki sem akarja magának. A fizikai világ arról szól, hogy gyerekkorunk óta belenevelnek minket egy olyan társadalomba, amit valljuk be őszintén, ha megkérdeznék attól az ártatlan, még tiszta lelkű csecsemőtől, akik x éve voltunk, hogy akarja-e, biztos, hogy nem szeretnénk. Vannak emberek, akik a hatalmon és a pénzen kívül nem értenek semmihez, ezért csináltak egy világot, ahol a hatalmon és a pénzen kívül szinte semmi nem is számít. Ha nem birtokolod ezt a kettőt, akkor kénytelen vagy stresszben élni, és lehajtott fejjel elviselni, ahogy ezek az emberek manipulálnak, és függőjévé tesznek az ő világuknak. E mellé még jönnek a szervezett vallások mindenféle térítői (itt is láttam rá példát), akik megpróbálnak mindenkit megnyugtatni, hogy ha hiszel Jézus Krisztusban, akkor semmi bajod nem lehet, és majd a halálod után micsoda mennyországban lesz részed, ha pedig nem hiszel benne, akkor meg a pokolban. Ezzel két dolgot érnek el: hogy félelemben élsz, mert ugyanennek a társadalomnak köszönhetően még jehova tanuiról sem lehet elmondani, hogy soha életükben nem követtek el semmi olyat, ami ha Isten olyan formában létezne, ahogy ők gondolják, nem adna neki okot rá, hogy a pokolba küldje őket. Ha pedig azt hiszik, hogy ezt egy Miatyánk a gyóntatófülkében rendbe hozza, akkor áldásom rájuk. Még csak 20 éves vagyok, és annyi mindent elkövettem, ami miatt bűntudatom lehet, hogy hiába kántálnék mondókákat, nem múlna el a bűntudat, akkor meg hogy kaphatnék érte bárkitől megbocsátást? A másik, amit elérnek, hogy mindenki rohan az anyagi világban, hogy minden földi teendőjét letudja, mert a halál után nem lesz már rá alkalma. Ergó megint csak félelmet táplálnak beléd a halál iránt. Hogy összekössem a fórumtémákat, a csendet is ezért képtelenek elviselni, mert az a csend, amit meditációval, az önmagadra figyeléssel lehet elérni, már majdhogynem az az állapot, mint a halál. Nem vagy része a fizikai a világnak. A tested igen, de Te magad nem. Te magad egy olyan belső dimenzióban vagy, amiről senki sem tud semmit körülötted. Megszabadulsz ezektől a gondolatoktól, amik a kinti világban rabul ejtenek, és félelmeket táplálnak benned. Ha belegondolsz, ez elég halálközeli élmény, hisz a halál pillanatában is ez történik. Megszűnik a kapcsolat a fizikai mivoltoddal, felszabadulsz. Ha ilyen oldalról nézed, akkor ez szerintem annyira nem szörnyű, mint ahogy a közhiedelem tartja. Nem Te szűnsz meg, csak az anyagi részed. Ez viszont teljesen helyénvaló, nem is történhet máshogy. Te magad viszont része leszel mindannak, amit az anyagi világ embereinek nagy része addig a pillanatig fel sem tud fogni, és gyakran akkor sem, annyira kapaszkodik még az itteni létbe. A mindenségnek. A végtelennek. Amit mivel az elme valóban véges életű, tényleg nagyon nehéz elfogadni. De valójában ez a mennyország. Nem kell ezt túlspirázni, hogy fellebegsz a felhők fölé és a kapunál a szakállas öregember majd eldönti, hogy beléphetsz-e vagy sem. Ha elfogadod, akkor beléphetsz, ha nem akkor viszont nem. Akkor még nem végeztél a földön. Az ember küldetése ez, hogy elfogadja a végtelent. És ha elfogadod, részese lehetsz. Persze nem azt mondom, hogy fogadd el a halált és akkor majd nem félsz tőle, mert nem egyik napról a másikra működik. Lépésről lépésre. Először csak annyit fogadj el, hogy félsz tőle. Ez már nem hiszem, hogy olyan nehéz, mert nézz körül, mindenkinek vannak félelmei. Ha elfogadtad azt, hogy félsz tőle, akkor utána szép lassan rájösz te is, hogy a te szemszögedből miért félsz tőle. Ha rájöttél, akkor meg szép lassan rájösz, hogy miért is nem kell tőle félni. És garantálom, hogy abban a pillanatban olyan energiákat fogsz magadban érezni, hogy hihetetlen. Nem lehet elmagyarázni. Én elsírtam magam örömömben, de ez az én szubjektív tapasztalatom. És mindenkinek annak kell, hogy legyen. Ez mindenkinek a saját maga útja. Nem fórumokról jön rá az ember, hanem önmagától. Csak hagyj rá időt. Ne hagyd, hogy minden pillanatodat az anyagi világ irányítsa. És ne is hagyd abba. Én is számtalanszor esem bele a hibába, hogy azt hiszem már mindent tudok, és elbízom magam, aztán pofán vág az élet, hogy "nemúgyvanaz!" és olyankor kezdhet az ember mindent előlről, de minél gyakorlottabb, annál tovább marad meg a helyes állapotban. Mert a világgal minden rendben van, csak az anyagi társadalommal nem. A világ rendje, és egyensúlya mindig megmutatja, hogy mit kell tenned, hogy feljebb lépj, és állandósuljon benned az az energia, amiről beszéltem. Csak hajlamosak vagyunk elszalasztani azt a pillanatot, és nem venni róla tudomást, hogy na ez most az volt. Pedig a valódi vallásosság, és hit ez lenne. Nem az, hogy elolvasom a Bibliát, hogy mit ír, hanem hogy a belső önmagad hangja, és a mindenség hangja szinkronban van. És ha ennek tudatába kerülsz, na akkor megtaláld Istent, és van már miben hinned. Mert Isten nem a mennyországban csücsül, hanem odabent mindenkiben, és mindenben, ami élő. Isten egy energia, amit mindenki maga kell, hogy megtaláljon, nem a vidámvasárnapokon, meg nem Mekkában, és sehol máshol.
És ha már magadban tudod, hogy mi is az élet, akkor nem vagy messze tőle, hogy a halált is megértsd. De ez tényleg a Te utad. :) A születéstől a halálodig a Te utad az egész. Ne higgy nekem se, én is csak annyit tudok leírni, amit eddig én szubjektíven megtapasztaltam. Lehet, hogy te tök máshogy fogod értelmezni, de a lényeg, hogy megtörténik. Csak figyelj! Amikor csak lehet, figyelj, és vedd észre, hogy mi miért történik. Minél inkább figyelsz, annál inkább döbbensz rá a dolgokra. És amire már rádöbbentél, az többé nem lesz probléma okozó. És így szép lassan visszajutsz ahhoz az energiához, ami születésedkor voltál. Egy vibráló életerő, ami már nem a mulandó test, hanem az állandó energia. Mind ezen vagyunk. Hogy érezzük ezt az energiát. Csak sosem magunkból hívjuk elő, pedig bennünk a legerősebb. Amit másokból nyerünk, az mind csak csonka energiafoszlány. Egy darabig kitart, de milyen áron, ha a másiktól vesszük el? És ettől nem is az igazi. Látom magamon, hogy amikor helytelenül élek, akkor ciklikus időközönként elfogy az energia, és egyszerre mindent a nyakamba zúdít a kinti világ. Anyagi csőd, betegség, konfliktusok, stbstb. És ez nem hiszem, hogy csak velem van így, ezért elengedhetetlen, hogy az ember foglalkozzon ezekkel a dolgokkal, mert különben megőrülünk mind.
Nade befejeztem, mert már így is kiég a retinátok. Annyira magyarázom, hogy ez mindenkinek a maga útja, hogy közben egy kisregénnyi manipulatívnak tűnő gondolatot írtam le, pedig nem ez volt a célom :D
örülök, ez igazán szép volt, Spiritosaurus - és milyen találó név! :)
Igen, nekem is tetszett, amit írsz... jók a meglátásaid. :)
Halál?
Ha a halál olyan,
Mint egy álom,
Igen. Akkor várom.
Várom az álmomat
De senki ne mondja rám:
Áldozat . . .
Csak egy ember,
Ki szereti az álmokat . . .
És ne feledkezzünk meg arról, amit a kereszténység bűntudatnak nevez, és szépen bele is neveli a híveibe, hogy legyen mindenkinek. Engem is gyerekkoromtól anyámék hordtak magukkal gyülekezetbe, akkor még az alig 10-20 fővel működő hitgyülekezetbe.
Ott is volt egy olyan, hogy ki akartam menni egy szobából, de a felvigyázó nő nem engedett ki. Bent a szobába meg nagy hörgések közepette csoportos démonűzést csináltak, ami viszont behallatszott a játék szobába hozzánk. Több gyerekkel voltam együtt, de nem emlékszem, hogy a többiekre is ilyen hatással lett volna.
Nem is vagyok jó kapcsolatban, semmiféle szellemvilágból érkezett jelenségekkel. nincsenek is jó tapasztalataim velük kapcsolatban.
Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt.
Ha nem tudsz mit kezdeni a félelemmel és a bűntudattal most, akkor kezdd el programozni az agyad.
Jelenleg a félelem és a bűntudat nagyon erős kötésben van, ezt el lehet kezdeni oldani a szándékoddal. Ez nem azt jelenti, hogy hipp-hopp odalesz minden félelem és bűntudat, de előkészít arra, hogy képes legyél dolgozni ezekkel az érzésekkel. A 9 éves gyerekemnél bevált, ő még csak nem is tudott beszélni a félelmeiről, meg sem tudott szólalni, csak reszketve rettegett. Két hét után megbeszéltük, hogy mikor és miféle szellemektől fél és mit csináljon.
1. lépés a változás befogadás.
2. lépés a kötés lazítása
3. lépés elengedés
4. lépés változás befogadás
5. lépés energiák harmonizálása
Például:
Az összes változás, amit átélek könnyű, örömteli és kényelmes.
Elengedem az összes ellenállást, hárítást.
Kész vagyok elengedni a tudatom mélyén állandóan munkáló félelmet.
Kész vagyok elengedni a tudatom mélyén félelmet okozó összes helyzetet, tér és idő nem számít.
Kész vagyok elengedni a félelemhez tapadó összes elképzelésem, összes vádaskodást, hárítást és minden önvádat és kisebbségi érzést.
Kész vagyok elengedni a félelmet, a vádaskodást, hárítást, az önvádat és a kisebbségi érzést.
Kész vagyok elengedni a félelmet.
Elengedem a tudatom mélyén állandóan munkáló félelmet.
Elengedem a tudatom mélyén félelmet okozó összes helyzetet, tér és idő nem számít.
Elengedem a félelemhez tapadó összes elképzelésem, összes vádaskodást, hárítást, minden önvádat és kisebbségi érzést.
Elengedem a félelmet, a vádaskodást, hárítást, az önvádat és a kisebbségi érzést.
Elengedem a félelmet.
Elengedtem a félelmet.
Kész vagyok elengedni a tudatom mélyén állandóan munkáló bűntudatot.
Kész vagyok elengedni a tudatom mélyén létező állandó bűntudatot okozó helyzeteket, tér és idő nem számít.
Kész vagyok elengedni a bűntudatot, a hárítást és a kisebbségi érzést.
Kész vagyok megbocsátani magamnak mindent, amit magam vagy mások ellen elkövettem, tér és idő nem számít.
Kész vagyok mindenkitől bocsánatot kérni, akinek ártottam, akit megbántottam, tér és idő nem számít.
Kész vagyok megbocsátani mindenkinek, aki ártott nekem, tér és idő nem számít.
Kész vagyok elengedni a bűntudatot, a hárítást és a kisebbségi érzést.
Elengedem a bűntudatot.
Elengedem a tudatom mélyén létező állandó bűntudatot okozó helyzeteket, tér és idő nem számít.
Elengedem a tudatom mélyén létező állandó bűntudatot, hárítást, bocsánatkérést és kisebbségi érzést.
Elengedem a bűntudatot, hárítást és a kisebbségi érzést.
Maradéktalanul megbocsátok magamnak mindent, amit magam vagy mások ellen elkövettem, tér és idő nem számít.
Mindenkitől bocsánatot kérek, akinek ártottam, akit megbántottam, tér és idő nem számít.
Maradéktalanul megbocsátok mindenkinek, aki ártott nekem, tér és idő nem számít.
Elengedem a bűntudatot, a hárítást és a kisebbségi érzést.
Elengedtem a bűntudatot, a hárítást és a kisebbségi érzést.
Elengedtem a bűntudatot.
Az összes változás, amit átélek könnyű, örömteli és kényelmes.
Az energiáim harmonikusak, békés vagyok, a világomban minden rendben van.
:)
Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. Ez a mondat, most aktualizálódik is, nem csak általános bölcsességként.
És mit kezdjek ezzel a szöveggel? Mantrázzam? Olvassam? Tanuljam meg? Vagy van esetleg ennek a gyakorlatnak további kiterjedése.
Egyébként egészen érdekes volt elolvasni is. Van amivel nem tudok, mit kezdeni, de van olyan mondat ami egyfajta "aha" élményt adott már első elolvasásra.
Van-e folytatás? És mi az?
Félelmek nélkül nincs élet, de ha megengeded magadnak, hogy félj, tudatosítod magadban hogy ugyanúgy része az életednek, mint az öröm, a bánat, vagy akár a karjaid, akkor megszelídül, talán el is oszlik.
A halál pedig szerintem olyan, mint az ébredés, nincs benne semmi különleges. Ha szép az álmod késleltetnéd, s ha nem olyan szép, akkor várod.
Miért ne lehetne félelem nélkül élni? Ez butaság! Ezt nevelik belénk, ezt halljuk minden olyan embertől aki valamilyen formában csak úgy véli magát megvalósítani, hogy másokon így uralkodik.
Nézz mögé! Miért kellene félned?
Vagy azért mert nem teszed azt amit valaki kitalált
Vagy azért mert egy vallás igy akar egyetemleges lenni
Vagy ezért mert a környezetednek így jó
Vagy ezért mert így leszel valakik szerint jó állampolgár.
Valójában ha ezek mögé, a nem általad meghatározott célok mögénézel, rájössz, hogy átverés rátgya vagy. Bár van olyan, aki pont erre nem akar rájönni és ezért fél. Mert nem meri megtudni, hogy mi van amögött. És miért nem? Mert akkor mássá válik, a másokat pedig "nem szeretik". Mert azokat nem lehet megfélemlíteni, azokat nem lehet szobába zárni.
Igen, ezt fel kell vállalni és ha fel tudod, akkor már azt is tudod, hogy nem kell feltétlenül félned!
Üdv!
Nem azért félek, mert akarok félni. Nyilván. A félelem nem áll az irányításom alatt. Mintha külön életet élne tőlem függetlenül, mintha egy önálló lény lenne. Tehát hatással van rám, érzem a jelenlétét.
Egy esetet elmondok, hogy láthatóvá váljon. mire gondolok.
A kislányom halála után történt nem sokkal. Egy este, egyedül voltam otthon. Egész este feszült voltam, éreztem magam körül valamiféle energiát, de megfoghatatlan volt a dolog, csak egy érzés. Ez az érzés éjjel kettő felé olyan félelem érzetbe fordult, hogy ki kellett mennem a lakásból. Éjjel Zuglóból átmentem anyámékhoz Pestlőrincre gyalog. Annyi idő alatt értem át mint a busz. Gyalog. 1 óra 40 perc a busz útvonalán.
Ezzel nem lehet mit csinálni. Kerget, üldöz, nem tudsz megmaradni. Ezzel nem tudsz szembe nézni, és véresen komolyan veszed, nem flegmáskodsz vele. Ez nem vallás, meg gyerekkori trauma, meg megfelelni vágyás. Ez egy olyan hatalom, aminek nem tudsz a közelében maradni.
És amikor egy ilyen vesz körül, a halál jut eszedbe először, és, hogy nincs időd lerendezni az élettel, az adósságot, amit ellene tettél esetleg kiegyenlíteni a számlát.
Ezek a dolgok túl mennek a szenteskedő fantáziavilágon. Ezek kőkemény történések. Nem játék, hogy egy-két mondattal el lehetne intézni.
Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt.
"És amikor egy ilyen vesz körül, a halál jut eszedbe először, és, hogy nincs időd lerendezni az élettel, az adósságot, amit ellene tettél esetleg kiegyenlíteni a számlát."
Ha újra jön, mélyedj el benne, engedd, hogy teljesen eluraljon az érzés, és gondolatban egyenlítsd ki a számláidat. Bocsáss meg mindenkinek és kérj bocsánatot mindenkitől. És ha nem megy, akkor engedd meg magadnak ezt is, és utána halj meg ötször, tízszer, ha kell... csak engedd az érzést...
Meglátod, jobb lesz.
Ez már egy rendkívüli félelem, rettegés volt, ne ilyenekkel kezdd a félelem feloldását! Válassz egy olyan félelmet, ami még éppen csak aggódás, vagy egy gyenge félelem!
Merülj bele, vizsgáld meg, hogy minek az elvesztésével, vagy milyen fájdalmakkal fenyeget! A félelmek általában a veszteségről vagy a fájdalomról szólnak, így amikor megtalálod a legmélyebb, legnegatívabb érzést, állapotot, amitől tartasz, amit elutasítasz, akkor megtaláltad a félelmed gyökerét.
Van félelem oldására egy nagyon jó anyagom, ha gondolod...
Általa szembe nézhetsz a halálfélelmeiddel is! Vágyak és félelmek oldása
Ez tetszik :)) Válasz egy enyhébb félelmet. Van bőven választék :DD
Ezt a gyakorlatot megnézem, kipróbálom.
Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt.
A depresszióból valóban nem az a jó kiút, hogy mégjobban beledöngölöd magad. Amit leírtál, annak alapján az a véleményem, hogy a lányod után akarsz menni. Lehet tudat alatt is felelősnek érzed magad a haláláért, innen a nyitva maradó számlák fenyegetettsége. Az ember ha nagyon szeret valakit, akkor inkább helyette menne el és nekiáll tudatalatt erre nyomulni.Szerintem nézd meg mit nem mondtál el neki, mi szorult beléd. Ezt oldani nem könnyű. A leghatékonyabbnak én erre a családállítást tartom. Ha jól tudom itt is szerveződikg egy ilyen kurzus és hátha nem annyira drága.
Üdv!
Hát igen. A lányom halála körüli gondolataim. Amikor látja az ember azt a csepp testet, zihálni, tűvel a fejében, lábában, karjába, és mindig máshova kell szúrni neki, mert szétdurrognak az erei, aztán a figyelmetlen nővérek okán az infúzió az izomzatába megy már, a vérrel együtt, ami az érből távozik és figyeled a szenvedését, és inkább az kívánod, hogy inkább ne szenvedjen tovább...
És igazából nem tudom mi lett vele? hol van? jó helyen van?
Lehet, hogy ezen el kellene meditálgatnom mélyebben. De nem igen tudok úgy gondolkodni róla, hogy ne szökne könny a szemembe... De az meg olyan férfiatlan dolog ugye.. Na de akkor mit csináljak? Hát senki előtt ezt nem nyilvánítom ki egyértelmű... egy férfi nem sír... nem vagyok én vinnyogós k..va
és ömlik a gondolat valóban.
Ez esélyes, hogy szerepet játszik valóban, mert az előtt egyáltalán nem foglalkoztatott ez a kérdés.
Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt.
Én örülnék, ha egy olyan férfi lenne mellettem, aki tud sírni! Attól még nem lesz vinnyogós kurva, hogy kinyilvánítja az érzelmeit. Szerintem gondold át mégegyszer ezt az ősi, elavult hitrendszeredet! Hiszen:"Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt." :-)