Vállalod a felelősséget vagy meghalsz?
Futott az agyam, jöttek mentek a gondolatok, mígnem egy érdekes felvetés született belőlük. Mi lenne, ha a törvény szigorodna a bűn megítélése terén, de nem a tettet, hanem az azt elfedő, nem vállaló hazugságot büntetné jobban? Vagyis az a bűnös, aki vállalja a tettét, bevallja annak minden részletét és felvállalja a következményeit is, az az eddig megszokott büntetést kapná, viszont aki a nyomozás során hazudna, félrevezetne, elhallgatna, vagyis nem vállalja fel kezdetektől a felelősségét, az a hazugságáért halálbüntetést kapna!
Vajon egy ilyen csavar a törvényben, milyen hatással lenne az emberek felelősségvállalására? Nevelné-e őket a felelősségük teljes felvállalására és a hazugság elhagyására, még ha kényszerrel is?
Vannak szülők, akik nem róják meg a gyereket azért, ha "rosszat csinál", de ha hazudik, azért rendesen elverik! Hogyan hat ez a gyerekre? Megtanulja-e idővel vállalni a felelősséget vagy csak bele van kényszerítve az igazmondásba?
És hogyan hatna ez a felnőttekre, a hazugságot megszokó és elfogadó (felnőtt?) társadalomra?
Lennének olyanok, akik hogy elkerüljék a jogos büntetést, még így is megkockáztatnák, hogy hazudjanak?
Milyen lenne egy ilyen világban élni? Te mit választanál?
- Huszti Sándor - Önismereti tanító blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
13 hozzászólásOlvasva a témát az ok-okozat jutott eszembe, és azt gondolom ebben áll a válasz.
Mi okból történik a hazudás? Erre csak konkrét esetben lehetne válaszolni, és úgy, hogy a hazudót megkérjük tárja fel. Ezt otthon a gyerkőccel lehet gyakoroltatni, ha szeretettel, őszintén beszélgetésre hívjuk. Így kialakítható egy önismeret, és akkor tudatosul benne, hogy az esetek 98%-ában felesleges hazudni. A következmények lehetnek kellemetlenek, de a hazudozás csak súlyosbítja a helyzetet.
A halálbüntetés sem eléggé visszatartó, mert vannak profi hazudók, és vannak betegek, akik nem is tudják, hogy hazudnak. Így nincs az a bíró aki felelősséggel így ítélne.
A törvény nem nevel, ítél, vagyis egy mérce szerint. Félelemből lehet visszatartó, de csak bizonyos típusú embereknél.
Egyébként tárgyaláson felesküdtünk a keresztre az igazmondásért, ma erre csak emlékeztetnek, és bizony hazudozunk, mert a bíró még akkor sem büntet ()erre van törvény) ha hazudik valaki. Csőd az egész, és az nyer sokszor, aki profi ebben. Országunk is ezért áll itt.
A felelősség is megmagyarázható.gyakoroltatható, főleg annak tükrében, hogy tévedéseket orvosolni kell, a károkat helyrehozni. Minden fenyegetés, verés kényszer, és mivel nem a gyermek bensőjéből fakad, nem elég hatékony, sőt a tiltott gyümölcs édességét is okozhatja.
Összefoglalva ennek nem sok hatása lenne, bíró nem tudna ezt megítélni, hosszútávon gátolja az egyén és társadalom fejlődését, mert kevés ember nem hazudik. A kegyesnek nevezett hazugságok sokszor szükséges rosszak.
A családon belül kell megtanítani a bizalmat erősítve, hogy tévedni emberi dolog, de az okozott károkat felelősséggel helyre kell hozni, valamint azt, hogy van bocsánat, amit kérésre illik megadni.
Szerintem a hazudozást is félelemből tesszük.
Ha rá akarnánk venni az embereket az igazmondásra, akkor előbb végig kéne gondolni, hogy miért is hazudik valaki.
Esetleg félünk attól, hogyha kiderül az igazság, akkor megbüntetnek, vagy a szégyenünket akarjuk a hazugsággal leplezni, vagy valami egyéb előnyhöz szeretnénk általa jutni (anyagiak, szeretet stb.), vagy valamit nagyon el akarunk kerülni stb.
Azért én gyorsan elkezdeném oldani a félelmemet, hogy tudjak igazat mondani, mert a halált nem választanám. Pláne azok után, amit az előző cikkben olvastam a különböző halálnemekről:)))))
Nagyon jó kérdés, imádom a mindent felforgató témákat. Mert, szerintem Editnek igaza van, félelelmből hazudunk. Igen, előnyszerzésből is, de valójában az is félelem, mert félünk hogy lemaradunk....
Ha mi most elhatározzuk, hogy félelem mentesen neveljük fel a következő generációt (verés nélkül!) és olyan segitséget adunk nekik, hogy a környezet se tudjon ezen a téren bennük kárt tenni, akkor talán mire legközelebb lejövünk be lehetne vezetni egy ilyen törvényt. Sajnos a mai világ nem támogat ebben, sőt egyre inkább az álságos hamis értékek felé vonzza a felnövekvőket
Bevallom, én NAGYON szeretnék egy ilyen világban élni. Aki beismeri tettét és lehúzza az érte járót, annak még priuszát is eltörölném. Ilyen értelemben hiszek a "feloldozásban". A hazugokat én is máglyára vetném. Tuti világ lenne. Olyan adottságokkal jöttem a világra, hogy házhoz jár az igazság, már szagáról is megismerem, aki hamis. (horoszkopászoknak: 9. házas Bak Szaturnusz, Nap trigonnal) Aknamezőn élek. Gondolom az a feladatom, hogy ennek ellenére megmaradjak:)
Sajna a hazugságmentes, idilli állapotra azonban még várni kell. Egészen addig, mig olyan birók vannak, akik rendre - ki tudja milyen ráhatásra - olyan embereket itélnek el, akiknek közük nem volt a tetthez, amig a rendőrség tetemes része nem a bűnfelderitésben, hanem a bűnelkövetésben érdekelt, addig jobb ha ilyen törvény nincs. Olyan pillanatok alatt csinálnának igazból hamisat, csak azért hogy eltüntessenek egy-két nyomot, mint a huzat! Ja, és rögtön lenne az értelmező szótárban 100 meghatározás a hazugságra és a kivételekre:)
Azoknál a felnőtteknél, akik hazugságért büntetik a gyereket, kicsit körülnéznék. Szerintem ritka az a gyerek, aki hazugon születik. Általában a környezte teszi olyanná.
Sajnos azt is el tudom képzelni, hogy aki a halálbüntetés tudatában is lennének olyan emberek akik csak azért is hazudnak. Azért mert az egójuk még a halálnál is jobban félti a felépített áligazságot.
A hazugságot egyébként ma is büntetik, igaz nem halállal. Annak ellenére, hogy letöltendő börtön jár érte, nap mint nap hamis vallomások tömkelege születik a bíróságokon. És mi történik? Valahogy mindenki kimászik belőle! Ami az érdekes, hogy láttam bírót, aki szinte még szimptizált is a rajtakapottal (gondolom kis belső problémái miatt:) és segitett neki kimagyarázni magát.
De, lehet, hogy a hazugok nem csinálnak mást, mint minket tanítanak az őszinteségre? A magunkkal szembeni igazságfelismerésre?
Üdv!
Hédi
A hazugság kényes téma.Mert mindíg attól függ az adott ember
mit tart hazugságnak. Ezt sem érdemes kiemelni szerintem ezért.
A gyereknek pici korától egy viszonyítási alap + önmegismerésének
része az , hogy " bepróbálkozik " sok mindennel, keresi meddig mehet.
Ahhoz , hogy ezt számon kérhessük bárkitől ,ahhoz nekünk
a Teljes Igazságban kellene lennünk , mégpedig olyanban
ami " mindenkire " kötelező.
Ez ma is elképzelhetetlen,de a " szülők " válaszhatnak..és
annyit tehetnek mindíg CSAK h, olyan iskolába íratják a gyermeket,
ahol az általuk is élt és vállalt erkölcsi rend szerint nevelik...
Tehát megismer egy "értékrendet " amihez majd viszonyíthat
amikor sok , sok szempont és hatás között
kell megtalálnia " önmagát ".
Mi a hazugságot sem " bűntethetjük " , mert kik vagyunk mi ,
hogy bárki felet ítélkezzünk.
A jogrendszer is teljes paradigma váltás előtt áll...
Senki nem lenne jobb ...senki !ettől sem...se gyerekként,
se felnőttként.
Azok a rendszerek mindíg megbuktak, amelyek kívülről akarnak
az emberekre hatni.
Hiszen egy pontig / a pici gyerektől egészen felnőtt korig
az ember képes a maga igazában ellenni../ nem látunk
objektív, nálunk a mi szempontjaink fölött álló és
léztező igazságot .
Engedhetem ,hogy rátenyereljen a tüzhelyre és megmagyarázhatom
neki , hogy forró,leég a bőre....megtaníthatom rá és megtanulják...
ha jól értetem meg.
Csak a " nevelés " marad...és az pedig szülői kompetencia.
Lehet ezt a kompetenciát elvenni a szülőtől, lehet olyan életképet
odafesteni, hogy ez ne legyen vonzó, de attól még alapból
szülői kompetencia marad.
Úgy mint az , hogy felnőtt korban már wc-re megyek nem akárhová piszkítok,
úgy ez ist is én teszem,a következmény is az enyém..., kihajigálhatom
az ablakon is ha akarom de feladatom van vele...
Mindenki ezt is ma különböző módon érti , éli...
Mindenkinek belül kell változzon, nincs más út..a szülőnek is.
Nem kellene ezért megverni a gyereket.
A szülő , ha jól teszi a dolgát a gyerek is jól van.
Ha hazudik, lehet azt éli ,hogy hazug közegben van.
A gyerek nagyon is TÜKÖR a szülőnek...
Mindíg azt tükrözi CSAK amiben él, olyan mint a szülő....
Jó fa , jó gyümölcsöt terem...
Rossz fa NEM terem jó gyümölcsöt...
Ílyen nincs...
ÚÁ
ÚÁ, ugye nem nevelsz gyereket? Ha nevelnél, nem írnál ilyeneket. Tudnád, hogy a gyereket nem neveljük, hanem nevelődik. A nevelődésnek vannak terepei. A gyerekek ítélkezés nélkül kopíroznak.
A középkorban, amikor az utcára öntötték a bili tartalmát, akkor azt tanulták meg normálisnak. Versailles csodálatos palotájában XIV Lajos is a sarokba ürített nemes vendégeivel együtt. Az éjjeli edény használata csak a hálószobában volt megengedett és éjjel. Nem voltak wc-k. Akkor az volt a normális.
Nagy különbség van aközött, hogy a gyerek véletlenül hozzányúl a forró kályhához és aközött, hogy odanyomod a kezét. Erre valók a hőparavánok. Kicsi, mobil darab és a négykézlábazó sem fog a kályha, konvektor vagy egyéb forró fűtőtest, tűzhely mellett felállni próbálni. Ha az óvintézkedések és figyelmeztetések ellenére megtörténik, akkor meg kell gyógyítani és egy tapasztalattal több. Ha odanyomod a kezét és megégeted, az erőszak és gyerekkínzás. Akkor normálisnak tanulja meg a gyerekkínzást. Persze azt is megtanulja, hogy fáj, de túléli, az is elmúlik egyszer. És gyereke válogatja, hogy mekkora traumának éli meg és milyen nyomok maradnak meg.
Egyszer tehetlenségemben elkiáltottam magam. Ott volt a barátnőm is, aki iszákos és erőszakos apukával, halk szavú, mindent eltűrő anyukával nőtt fel. Soha életemben nem láttam olyan rettenetet, mint akkor rajta. A kiáltás azonnal aktiválta nála a több évtizedes reflexet, a rettegést.
A nevelés nem szóló kategória, sőt nem is kamaradarab. Kisgyermekkorban persze a család a legfontosabb, a külső interakciókkal együtt, ami a karmikus körben meglehetősen beszabályozott kereteket jelentett egyén és család számára is. A külső interakciókkal együtt a terep is áthelyeződik, bár a referencia csoport a kamaszkorig a család marad, azt követően a kortárs csoportok átveszik a helyét.
A hazugság pedig teljesen természetes a világunkban. Egyéni stratégiákban hazudni mindig kifizetődő, mert csak mondás az, hogy hazug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát. A hazugságvizsgáló is csak azt a hazugságot mutatja ki, amiben nem hiszel. Ha elhiszed a saját hazugságodat, símán átmégy a teszten.
Hazudni pedig nemcsak félelemből szokás.
Vannak kegyes hazugságok is.
Vannak előny megszerzésére szolgáló hazugságok is.
Nagyon sok céllal és különféle eredménnyel hazudunk.
Mindazonáltal a legártalmasabb az önámítás.
Nem írtam sehol ,hogy rányomom a kezét ...
Azt a liberális nevelést próbáltam ecsetelni, amelyik nem fegyelmez,
mert majd megtanulja a gyerek a saját kárán.Felnőtt korban
már nem csak magát veszélyezteti...
Még az állatok is " nevelik " az útódaikat mind az "együttélésre "
mind a túlélésre melynek igen kemény szabályai vannak
Az emberek közt ma már az számít
devianciának , ha megpróbál "valaki" fegyelmezni..., nem másért
csak azért, hogy életbe maradjon a csemete.
Nő vagyok és van két gyermekem.
Az fiam 1975-ben született
A lányom 1977-ben.
Kérlek olvasd el pontosan amit írtam...
Ne csak csípőből tüzelj...
ÚÁ
Bocsesz, csak engednéd, hogy rátenyereljen.
Nem szabad kisfiam, ne tenyerelj rá, forró, akkor megég a kezed! Fájni fog, juj! Ám, ha odanyúl, megengeded. Anyaként hogyan tehetnél ilyet?
Ott vagyok, nem engedem meg neki, mert árt magának, pedig csak kíváncsi. Tudom, hogy kíváncsi, de akkor sem. Van, amit el lehet magyarázni, van, amit nem. Van, amit nem lehet és kész. Kamaszoknál és felnőtteknél már nem ilyen egyszerű, de akkor is így van. A veled való kapcsolatban Te húzod meg a határt.
Talán ebben egyetértünk.
Az önámítás kategória nálam, ha azt gondolod, hogy csak szülőként ti neveltétek fel gyermekeiteket, a gyerekek olyanok, amilyenné nevelik őket a szülők. A gyerekek mindenhonnan felszippantják a mintákat, a szomszédtól, a boltból, a játszótérről, bölcsiből, óvodából, tévéből, iskolából, de a gyerek viselkedése nem csak a környezettől és a látott mintáktól függ. Czeizel professzorral lehet vitatkozni, hogy a viselkedésből mennyi a szocializáció/nevelés és mennyi a genetika. Ja, és a hormonműködés, az aktuális biológia.
A barátnőmnek van egy tündéri lánya, neki mindent el lehetett magyarázni gyerekkorában. Neki ez a kép él a gyerekekről a fejében. Soha semmilyen veszélyes dolgot nem csinált, biciklizni is kamaszkorban tanult meg.
A szomszédjának van egy irgalmatlan eleven kisfia, aki addig mászik, amíg le nem esik, be nem veri valamijét, kisírja magát, majd kezdi elölről, mindenben benne van. Neki nem lehet elmagyarázni, neki csinálnia kell. Nagyjából fel sem tudja fogni, hogy milyen a kisfiúval lenni, el sem tudja képzelni, hogy mi van, ha a gyerek a saját feje után megy.
Gratulálok, ha sosem hazudtál, sosem beszéltél mellé és sosem hallgattál el semmit a gyerekeid elől. A hazugság fogalma így teljes.
Nekem nem sikerült. Nem tartozik minden a gyerekemre, amire rákérdez, és nem szoktam a rá nem tartozó igazságokkal traktálni, és hosszasan azt sem szoktam magyarázni, hogy mennyi minden nem tartozik rá, és ez mennyire nem tartozik rá. Nem szoktam azt mondani neki, hogy semmi közöd hozzá, mert lehet valamennyi, elvégre mégiscsak egy család vagyunk, de nem rá tartozik. Szoktam leszerelni féligazságokkal, amivel eloszlik az aggodalma vagy más vágányra terelem a beszélgetést.
Most nézzük meg a családot teljes ezotér megközelítéssel a karmikus körben.
A család is benne van a tükörben, de annál lényegesen több.
A tested a fizikai család az előző hét generációjának tapasztalatait, sérelmeit, sikereit a genetikai kód szintjén tartalmazza. A szülők, nagyszülők, dédszülők, ükszülők..... sérelmei, és az összes család elleni vétkei beléd vannak kódolva. Többek között utód el nem fogadása, elutasítása, szabály, hogy az időseknek el kell fogadnia a családba születő fiatalokat. Ha nem, az egész családra hét generációra kihat, negatívan. Öngyilkosság, gyilkosság, kitagadás, ország elhagyása, stb.
A család nem egyszerű tükör, a család programozott feladat, ahogy a házastárs is, (meg a munkahely). A tükrében kell olvasni és tanulni, de a családban eljátszott szerepe, személyiségjegyei aszerint szerveződik, hogy mit vállaltál be leszületési karmaként. Bevállaltad, hogy meghal a férjed, a férjed bevállalta, hogy meghal azért, hogy tanulhass, hogy új leckét vegyél. Ezt gondolom tudod.
Emellett az energiatestedbe be van kódolva az összes inkarnációd összes tapasztalata, a tudatalattid. Az életed tapasztalatainak értelmezése és a viselkedésed nem csak a neveltetéseden múlik, hanem azon is, ami beléd van kódolva fizikai test és energiatest szintjén. És ez a gyerekek esetében is így van. A Te gyerekeid esetében is. Gondolom ezt is tudod.
A gyerekeket szintén segítségül kapjuk a fejlődésünkhöz, szinén előre programozott, mint az egész család. Nem egyszerű tükör, hiszen testünkön keresztül megkapják a fizikai test genetikai vonalának tapasztalatait és a családi karmát, az összes szabályszegéssel. Gondolom ezt is tudod.
A szülők nem minden, a nevelés nem minden. A hazudozási szokásai is csak részben múlnak azon, hogy milyen szülő voltál és milyen példát mutattál. Szerintem csak őszintén, amennyire lehet, de nem minden áron. Van úgy, hogy nem kíváncsi az igazságomra.
Mindenkinek azzal a karmával kell boldogulnia, amivel itt van. Vagy nem.
Mivel a karmikus köröknek vége, ezért már nem kell a karmával vacakolni, a 2000 után született gyerekeknek már nincs olyan karmája, mint a szüleiknek, teljesen mások, mint az előző generációk vagy a gyerekeid. Az unokáid energetikája viszont egészen más, ha 2000 után születtek.
A hazugságról annyit soha nem hazudtam a gyermekeimnek sem.
Úgy számolnak be utólag a gyermekkorukról, hogy
nagyon szép volt annak elelnére, hogy meghalt az apa 89-ben.
Az, hogy a társadalomban a hazugság is elfogadott ,arról ki tehet ! ?
Ezen kéne elgondolkodni.
Ennek a társadalomnak a gyermekeit mi neveltük fel...
Mi szülők körül nézhetünk mindenki a a maga házatáján...
Ebben is tudatosodhatunk.
Úá
Mindent tanulunk. Van, amit észreveszünk, hogy működik bennünk, és irányítani akar minket. Ez szerencsés dolog, mert tudunk rajta változtatni. Van, azonban, ami annyira mélyen van a tudatalattinkban, hogy nem tudjuk, mitől rettegünk valójában... És idő, és rengeteg munka, és sok esemény újra és újra átélése, esetleg pszichológus, vagy más segítség kell, hogy a felszínre jöjjön, és legyen esélyünk felismerni, és megtanulni kezelni. És van, amivel születünk, és még ennél is mélyebben van: lehet, hogy egész életünkben nem ismerjük fel, csak a rabszolgájaként működünk...
A hazugsággal, és a hazudozókkal sincs ez másképp. Csak az hazudik másnak, aki magának hazudik. És mindig, kivétel nélkül félelemből teszi. És nem-tudásból. Nem tudja, hogy lehet másképp is, mert nem látott rá működő példát az életében.
Ha egy bűnöző el tudná képzelni az életét a másoknak való ártalom nélkül, működőnek, alakíthatónak, akkor valószínűleg nem tenne olyat, ami miatt állandó fenyegetettségben kell élnie. És ha már a bírái előtt áll, persze hogy menti a bőrét. Úgy, ahogy tudja. A hazugság a vére. Az egész élete arra épül. Hogy is gondolhatná bárki, hogy őszintén képes lenne feladni FENYEGETÉS hatására? Lehet, hogy eljátszaná, hogy feladta.
De még ha meg is adná magát, mit érünk el vele? Lehet, hogy segítene a befejezetlen bűnügyekben, ahol mások élete is függ a bűnöző vallomásától. De ezeknél általában ki is paszírozzák belőle. Mert ez nem róla szól.
De a fenyegetéssel semmi sem változik meg nála, és a fenyegetéssel, és bántalmazással még soha semmit nem tanítottak senkinek. Csak látszólagos eredményt értek el.
A büntetés-jutalmazás elve a Mátrix módszere. Megtanít olyannak lenni, amit elfogad egy társadalom, az anyád, az apád, és mindenki más, és segít elfelejteni saját magadat, hogy milyen az, amikor azzá válsz, akivé válni szeretnél.
Azzá válni, akik vagyunk adottságaink szerint szeretetben: ez lenne a feladatunk. Hogy képessé váljunk megérteni, mit jelent ez, így nevelni a gyermekeinket, és így kezelni az embereket.
Csak az válhat önmagává, aki engedi magának, hogy megtegye amit szeretne, amire vágyik, amihez érzéke, tehetsége van, és megtanulja, hogyan figyeljen eközben a környezetére, hogyan hozza összhangba a céljait, az életét a többi emberrel.
Aki szeretetben él, az szereti magát, és szereti a többi embert is.
Alkalmazkodni meg kell tanulni, igen, de nem mindegy, hogy egy rosszul működő, nem a szeretet törvényei szerint működő társadalom rendszereihez, elvárásaihoz, más emberek ugyanilyen elvárásaihoz "alkalmazkodunk" félelemből, vagy tudjuk, mit akarunk, és azt alkalmazkodóan valósítjuk meg. Úgy, hogy mások javát szolgálja, és a mienket is.
A bűnözők egy olyan világot tanultak meg, ami félelemben tart és ezért csak megfélemlítéssel lehet jutni valamire. Egy olyat, ami hazug, és ezért ki kell cselezni a többi embert még több hazugsággal. Olyat, ami csak elveszi amid van, kifoszt, és nem szeret, ezért el kell venned másét, hogy túléld.
Anyánktól és apánktól tanuljuk meg elsősorban, hogyan működik a világ. De ennél még nagyobb súllyal vannak jelen a DNSben kódolt felmenőinktől hozott tudatalatti minták (ezekkel foglalkozik a családállítás is). Innentől kezdve elég elgondolkodtató, vajon miért ítéljük el a bűnözőket. (És most itt nem arra gondolok, hogy elkülönítjük őket, hanem a gondolati ítéletre): Vajon miért gondoljuk, hogy ők rosszabbak, mint mi.
Csak tudatlanabbak, és tele vannak sebekkel. Több feladatuk van, mint nekünk. Van aki megmenthető közülük, van, aki nem. De nem az életüktől való megfosztással fenyegetésre van szükségük nekik sem, hanem arra, amit soha nem kaptak meg egész életükben: szeretetre. Azt kellene kapniuk, amiből felismerik tetteik súlyát, hogy legyen esélyük megbocsátani maguknak. És esetleg változni is.
A kisfiam, ha dühében olyat tesz, amivel árt, egy ideje csak elmondom türelmesen: "Mit segítesz azzal a problémádon, hogy dühöngsz, meg ártasz?" "Attól, hogy fenyegetsz, nem változik meg az, ami miatt dühös vagy... más megoldást kell találni" Csak akkor büntetek, vagy állítom le fizikálisan, ha szélsőséges dolgot akar tenni (pl. összetörni valamit), de MINDIG IGYEKSZEM A TŐLEM TELHETŐEN LEGNAGYOBB MÉRTÉKBEN MEGÉRTETNI VELE, MIRŐL SZÓL A SZITUÁCIÓ. És mindig megszeretgetem, amikor lecsitul. Biztosítom róla, hogy megértem, és mellette állok. Szeretem, de nem csak az anyai érzelmeimmel, hanem tanítom is arra, amit már tudok arról, hogyan szeresse jól magát és a környezetét.
TISZTÁBAN VAGYOK VELE, HOGY A MÚLTAM ÉS A JELENEM MIATT ILYEN. Sok mindent kellett megélnie és tolerálnia az én életem harmóniátlansága miatt. Tudat alatt állandó félelemben élt, mert ÉN FÉLTEM ÉS FÉLEK. Lehet, hogy sok minden sohasem fog "KIJAVULNI". Lehet, hogy sok mindennel neki kell majd felnőttként megküzdenie.
De én mindent megteszek, hogy egyre jobban, és bölcsebben szeressem, őt is és magamat is, mert ez az, amit VALÓBAN tehetek érte. A többi hazugság.
Van egy régi-régi Gregory Peck film, amiben a hajóskapitány, egy nagyon kemény világ angol tisztje így szól egy korbácsolás után, amit csak azért rendel el, mert ez a szabályzat: "A verés csak még rosszabbá teszi a rossz embert, de megtöri és megalázza a jót."
Ez pontosan így működik. Az ego erősödik az egós viselkedéstől. Még több kitartásra ösztönzi, mert túlélni akar. Aki nem egós, azt meg megalázza.
Minden ember szeretetre vágyik. Meg kell tanulnunk szeretni. Magunkat és másokat is. Meg kell tanulnunk hogy működtethető úgy az ember és a világ, hogy egymással harmóniában élünk. csak elfelejtettük.
Ennek nem az a módja hogy ítélkezünk. És nem az, hogy jogot formálunk az élet kioltására, a fenyegetésre, a kínzásra, az erőltetésre. De megbocsátunk ha más ezt teszi. És magunknak is, ha mégis tesszük. Mert tudjuk: nincs jó és rossz. Csak tudatlanság és tudatosság van. Ez a bölcsesség kulcsa.
A szeretet nem érzelem. Ezt már sokszor leírtam. A szeretet kétélű, lángoló pallos. Ha megteszed, amit kell, ragyog. Ha nem, vág. És csak egy dolgot kell tenni: tudatosodni a szeretet tanulása által. Mindig szeretettel tenni és adni mindenkinek azt, amire szüksége van a fejlődésre.
A belső motiváción áll vagy bukik az egész. Ha ítélsz: elválasztod magadtól az általad rossznak ítélt tett elkövetőjét (legyen az bármilyen nemű, fizikai, lelki, vagy szellemi cselekedet), és jogot formálsz vélemény alkotásra, ítélkezésre, kirekesztésre, és a szeretetlenség mindenféle formájára vele kapcsolatban. Ez a földi ítélőszék. Ha szeretsz, megvizsgálod, mire van leginkább szüksége az illetőnek, ami által lehetőséget kap a változásra. És milyen körülmények közt adható meg neki. Ez az isteni ítélőszék.
Namaszte
Szoktam olvasni a hozzászólásaid, nagyon érdekesek és sokszor egyetértek.
Ebben a szösszenetben az ragadt meg, amit a szeretről írtál.
Szerintem sem érzés a szeretet. A szeretet a létezés minősége.
Az életé is, amennyit át tudunk húzni belőle. De néha az érzelmek és sok minden más mellett elég nehéz a három dimenziós kivitelezés.
Csak még annyit: az vesse az első követ a másik emberre hazugságért, aki meri azt állítani, hogy SOHASEM HAZUDOTT . Ez Jézus módszere, és mindig beválik.
Na vajon miért?
Namaszte
Mindenképp meghalunk, kivéve, ha szivárványtestben távozunk. De ha nem vállaljuk, akkor a szivárványtest prolongálva és tuti a halál. Egyébként, ha vállaljuk, akkor is 200 ezer a 7 milliárdhoz a valószínűsége, hogy halál.
Vállaljuk a szivárványtestért az igazat, csakis az igazat, az én igazságomat.
"Csak az válhat önmagává, aki engedi magának, hogy megtegye amit szeretne, amire vágyik, amihez érzéke, tehetsége van, és megtanulja, hogyan figyeljen eközben a környezetére, hogyan hozza összhangba a céljait, az életét a többi emberrel." (Aditi)
Ez akár a honlap mottója is lehetne! Tök jól összeraktad! Ez után következhet az önmeghaladás, a kis ego feloldás, a valódi spiritualitás...
"Alkalmazkodni meg kell tanulni, igen, de nem mindegy, hogy egy rosszul működő, nem a szeretet törvényei szerint működő társadalom rendszereihez, elvárásaihoz, más emberek ugyanilyen elvárásaihoz "alkalmazkodunk" félelemből, vagy tudjuk, mit akarunk, és azt alkalmazkodóan valósítjuk meg. Úgy, hogy mások javát szolgálja, és a mienket is."
Ez megint egy kulcsmondat. Jó lenne, ha sokan felismernék, de pont a tudatlanság a korlátja. Az önmegvalósítás szintje alatt, amikor még nem tudja valaki, hogy mit akar, nincs rálátása se a saját, se a mások életére - csak a látott mintákat képes követni. Az önmegvalósítás nagyjából a torokcsakra fejlődési szintjének felel meg, és itt válik először képessé valaki a saját maga testi és pszichés folyamatait integráltan megfigyelni és kontollálni. Ez alatt az érzelmei, vágyai hullámai között sodródik. Főleg a bünti/mézesmadzag módszerrel vehető rá bármire. Ki is használja a hatalom, a politika, a marketing.
Talán ha tanítanák ezeket a dolgokat legalább a felnőttoktatásban, hogy ha még nem is érzi valaki, nem tudja alkalmazni, legalább halljon róla, tudomása legyen a folyamatról, legyen elképzelése, hol tart és mi vár rá... Talán hamarabb ki akarna jönni ebből az állapotból. Nagyjából ezt teszik az ezoterikus tanítások, de a sodródók, vagy akarnokok sajnos "önvédelemből" hárítják...
Teljesen más dolog úgy iskolába járni, hogy csak tanulgatok, mert rá vagyok kényszerítve, nem tudom, hogy mi a kedvenc tantárgyam (mert senkinek nem érdeke, hogy felfedezzem) és azt sem tudom, hogy még meddig kell iskolába járnom, pláne ha nem is élvezem...
Vagy tudni azt, hogy hányadikos vagyok, hány osztály van még hátra, miben vagyok erős, segítenek ezt megtalálnom, mit jelent és mire lesz jó az érettségi, és utána mihez kezdhetek magammal...