Öngyilkosság
Nagyon sok barátom így, önkeze által ölte meg magát. Volt aki felakasztotta magát, volt, aki gyógyszert vett be, volt aki vonat alá vetette magát. Nehéz a téma.
Nem tudtunk segíteni nekik. Éveken át temetésről-temetésre jártam kamasz koromban. Megrázó volt. A legjobb barátom, akkor éjjel nyugtatót kért tőlem, nem adtam neki, mert láttam piás volt. Másnak a párom azt se tudta, hogy mondja el nekem, Palika nincs többé.
Nagyon sokáig magamat okoltam. Ha akkor adok neki 1 tablettát, max. alszik 1 jó nagyot, de itt marad.
Sosem tudtam mit tegyek. Sok barátom lelkét ápoltam, mígnem magam is majdnem tönkre mentem. Sok volt nekem.
De sosem tudtam, mikor van tényleg komoly baj. Volt aki "csak" , hogy magára hívja figyelmet, számtalanszor kiborult, volt, aki nagy bohócot játszott mindig, és egyszer csak a Nagybátyja talált rá a padláson, 1 kötélen lógva.
Volt, aki számtalanszor próbálta, de sosem "jött össze" neki. Megkönnyebbülésemre.
Nehéz, mert szembenéz az ember saját halálával is, az elveszett barát gyászával is, aztán jön az önostorozás, mit kellett volna tennem?
Hozzászólások
48 hozzászólásPár szó amit írtál megdöbbentett.
Épp azért gondolok mostanság arra, hogy mért éljek, mert az életfeladatomat - úgy érzem - nem vagyok képes teljesíteni. Gyarlóságom miatt.
Igen, attól félek, hogy nem lesz értelme annak, hogy megszülettem és nem érdemeltem meg azt a tehetséget, amit ajándékba kaptam.... Bár sok ember boldog tőle.
Talán mégis az a baj, hogy önmagam elvárásának nem tudok megfelelni? Hogy önmagamat hozom kényszerhelyzetekbe és ez iszonyúan frusztrál?
Hmm... Köszönöm, ezt a néhány szót...
Fentebbi beírás Nil szavaira reagál. Csak nem jó helyre nyomkodtam, de ez sem mindegy valószínűleg. :)))
Szia , Gyöngyház!
Először is: természetes, ha az ember nagy bajban küzd felmerül néha ilyesmi gondolat. Mai helyzeted meg is értem, sok minden nyomaszt, főleg anyagi téren.
Erről már beszéltünk , most nem is fejtem ki itt is, tudod a másik blogban.
A másik: ne agyald túl magad, ne parázz mit hogyan kellene tenned, mi az életfeladatod, stb. Ebbe bele lehet őrülni. Semmi mást nem okozol vele, csak újabb csapásokat mérsz a lelkedre. Újra fáj, jobban és jobban, a vége az, hogy reménytelennek látod már az életed.
Állj meg, pihenj. Enged ki a gőzt, sírj, ír dalokat, tombolj, ha kell egy kiadós metál zenére, a lényeg, jöjjön ki, ami fáj!
Aztán legfőbbképpen ki kell nyílnod, a békaperspektív szemléletet el kell hagynod.
Írd össze, az életedben mi nem működik, min akarsz változtatni, és ted fel a kérdést, mit tegyek? Ha van valaki pozitív szemléletű barátod, menj el hozzá, beszéld át vele, és ne háríts azonnal, meg magyarázkodjmiért nem is fog neked menni, hanem próbálkozz!
Kezd valami "kisebb" bajoddal, ahhoz hogy helyreállj, kell a sikerélmény.
Ha gondolod bővebben priviben :
palyianita78@hotmail.com
pusz, ölellek,
erősebb vagy, mint hinnéd ;)
Na most csavarok egyet :)
Anita írta, hogy körül volt véve öngyilkos-jelöltekkel egy időben, pár éve énis!!! És hordtam velük (helyettük) a bajaikat, aggódtam rajtuk, hogy jaj ugye nem, és ááá... Akkoriban katolikus közösségbe jártam, és aggasztott, hogy rám pakolják a felelősséget, hogy majd én kihúzom őket a depiből (nekik már nem is kell semmit tenni). A pap azt mondta, hogy tegyem Isten kezébe, engedjem el, adjam tovább az ő gondjaikat. Ez segített.
Viszont mai szemmel (spiri): mit tettem, mit tesz az (rosszul), akit folyton megtalálnak az öngyilkos-hajlamúak. Ez egyértelmű energiavámpírlás, az egyik lány egyszer azt mondta, hogy olyankor senki és semmi nem érdekel, csak saját magad, az önzőség maximalitása, csak az a fontos, hogy megszabadulj a fájdalmadtól. Azonnal. (persze más, ha vki tudatosan segítséget nyújt) Tehát, akit megtalálnak a bajaikkal, annak rengeteg felhasználatlan energiája van. Ebből arra következtettem, hogy az egy jel ha körülvesznek, hogy nem használom fel a rendelkezésemre álló energiamennyiséget. Valamilyen szinten pazarlok... Mit gondoltok erről?
A jelöltek közül egyébként csak egy lett "sikeres", vele álmomban többször találkoztam utána, és kérdeztem boldog-e. Azt mondta nem, viszont kapott feladatot, őrangyal, egy testvérpárra kell vigyáznia (ez lehet már az én életemből volt, mert akkor kezdtem bébiszitterkedni) A másik lány lemorzsolódott, bigott vallásossággal párosította a hajlamát, depresszióját, és egy idő után már nem tudtunk egymásnak mit mondani. A harmadik pedig meggyógyult és a legjobb barátnőm :) Happy end :)
Szerintem teljesen igazad van Kirsikka. Vámpírok. Ez az egyik formája annak, hogy felhívják magukra a figyelmet, azaz, kierőszakolják az odafigyelésed, azaz az energiád. Az ilyen emberek nem ismerik fel, hogy gondjuk van, amit meg kellene oldaniuk, csak a viágot hibáztatják a velük történtekért. Sajnos sokan vannak igy, mert a "mai világban" kevés energiát forditunk a mentálhigiénére, vagy ki minek nevezi.
Egy nagy önteszt, hogy az ember ilyenkor mihez kezd. Anyáskodik felette, otthagyja, "felpofozza", stb. Pont tegnap láttam egy filmet a fotomodellek közötti öngyilkosságról. Mindegyik bevallotta, hogy semmi mást nem akart, mint hogy valaki végre foglalkozzon, törödjön vele. Sokan baráti pofont kaptak, egy páran elmentek, de a többsége ma is vigan éli az életét. Én nem mondom, hogy az ilyen embereket faképnél kell hagyni, de magunkra sem szabad venni a nyűgjüket. ha megiérint az már nem jó....
Nekem volt egyszer egy barátom, aki egy idő után elkezdett öngyilkossági kisérletre utaló dolgokkal manipulálni. Mikor rákérdeztem akart e már öngyilkos lenni, büszkén jelentette, hogy már többször is, de miért kérdem. Azért, mondtam, mert velem ugyan nem! Azóta sem láttam, csak annyit tudok, hogy boldogan él.
Érdekes ugyanakkor, hogy szinte nem ismerek embert, akinek legalább egyszer ne fordult volna meg a fejében, hogy nincs más kiut, mint saját magának befejezni. Vajon mitől van ott mindenkiben ez a csira? Vagy csak látjuk, halljuk, szocializálódunk?
Hédi
Ezt már én is észrevettem.Bizony mindenkiben ott a csíra az ongyilkosságra valo hajlamra.De nem tudom miért.Ezen a lapon lévok tobbsége azért van itt mert nem elégedett a világgal,vagyis onmagával.A nagy részunk ismerjuk be,hogy sérult lelkileg.Epp ez osztonoz minket az onfejlesztéshez.Azt hiszem az itt lévok tobbsége feltette magának a kérdést: Ennyi lenne a világ mint amit látunk,ez a nagy boldogság ami hébe hoba pillanatokra feltunik?Nem hisszuk,nem elégszunk meg azzal amit látunk és érzunk.Tudjuk,érezzuk biztos van más ut is.Es keressuk.Hogy merre felé?Amerre jonak látjuk.Annyiféle Ut irány létezik,ahány féle ember van.Hogy melyik az igaz Ut----arrol nem hiszem,hogy lehetséges kozosen donteni.Az igaz Ut-a TE saját,privát utad.Szerintem akinek nincs mersze szembenézni a rideg valosággal és nehézségekbe kerul az az ongyilkosságot találja kiutnak.
Ja és még annyit, hogy én magam is voltam már öngyilkos 2005-ben.… Súlyos pszichotikus zavarok közepette, még is teljesen tudatosan, délután megtervezve szedtem be a gyógyszereket éjjel… Nem keveset… nem sok kellett, hogy „ott maradjak”… három nap lélegeztető gépen fekvés után, „sértetlenül” visszaküldtek az égiek… Azóta megnyugodtam… Óvodás korom óta tartó halálvágyam is megszűnt! A lélek megnyugodott. Már nem vágyom „haza”, mert tudom itt a helyem a földön, még ha nem is találom, de már elfogadtam, hogy sosem fogom itt megtalálni igazán a helyem…
És mindemellett még mindig – folyamatosan menekülök, még saját magam elől is… de már közel sem annyira, vagy nem úgy…
Ezeknek ellenében még mindig van a jövőképemben öngyilkosságra való hajlamom által kifejtett ilyen jellegű „késztetésem” és illetve előrevetítésem. De hiszem, és bízom benne, hogy készen fogok majd állni akkor megkapni a kellő segítséget ahhoz, hogy akkor ne tegyem meg és meg is kapom, el is fogadom…
Nem mondom, hogy nem szokott előfordulni, hogy egy-két „szenvedésem” közepette ne gondolnék arra, mennyivel könnyebb lenne, ha befejeződne végre, és hogy ne lenne suicid gondolatom, de mindig erőnek erejével tovább hajtom magam ezeken…
Igen, valóban menekülés!
Tisztában vagyok vele…
Egy sor dologgal tisztában vagy.... igen és? Mit vagy hajlandó tenni, hogy elkerüld ezt? Semmit? Vannak céljaid? Rövidebb, hosszabb, méghosszabb távú? Valaki mondtam talán Tepperwein, de nem bizti, hogy problémákat akkor vesszük észre, ha levesszük figyelmünket a céljainkról...
Asszem Neked is gyerekkorodban ki volt nyalva a sejhajod... semmi felelősségérzet meg semmi... oldja meg más a kínod bajod, de mán! Ha nem, akkor nem bírom oszt kész... megyünk haza! Igen? Ez kell? Asszem tudom mit beszélek, nagyjából értem a belső motivációmat, szóval a tiéd sem lehet ettől messzebb! a mag-ra gondolok! Nem a kifogásokra, meg a magyarázkodásokra!
csőváz! :)
Egy sor dologgal tisztában vagy.... igen és? Mit vagy hajlandó tenni, hogy elkerüld ezt? Semmit? Vannak céljaid? Rövidebb, hosszabb, méghosszabb távú? Valaki mondtam talán Tepperwein, de nem bizti, hogy problémákat akkor vesszük észre, ha levesszük figyelmünket a céljainkról...
Na EZ nekem most egy merő ellentmondás lett.... Tehát arra akarsz kilyukadni, és célozni, hogy legyenek céljaim, gondolom.... erre az utolsó mondatban törlöd számomra ezt a dolgot, ugyan is szerintem ott kezdődhetne az egész, hogy egyáltalán észre veszem, hogy mi a probléma..... :)
Asszem Neked is gyerekkorodban ki volt nyalva a sejhajod... talált, Süllyedt. Sajnos nem csak gyerekkoromban. A mai napig.
Épp most volt egy újabb "összeveszésünk", mielőtt olvastalak... Erőszakosan, betolakodóan hozta a szobámba anyám a kaját, hogy egyek, a fél hűtőt ide pakolta .... én pedig dührohamot kaptam, hogy nem kérem, és hogy ne hozza a seggem alá, még jó hogy nem megrágja helyettem....
De tudom, hogy az én reakcióm, a nem helyes.... a terapeutám már százszor el mondta, hogy mit és hogyan kéne mondanom.... Szépen, csúnyán, türelmesen, többször seggbe rúgva, hogy próbáljam meg már elkezdeni megtanulni a nem szó megfelelő kimondását és természetesen elfogadását.
Tudom senki nem tud magához kötni bennünket, ha felvállaljuk azokat a feladatokat, amiket a másik - úgymond levesz a vállunkról. Pl. főzés, mosás, takarítás stb. stb. stb. Ha meg zsörtölődik, siránkozik, akkor át kell ölelni, és azt mondani, hogy "tudod, hogy szeretlek, tisztellek, hogy felneveltél, de most már felnőtt akarok lenni - stb.
Na erre még nem vagyok képes.... nem vagyok még képes rá.... elönt a düh és falra mászva beleszenvedek.... és folyamatos konfliktusba keveredek....
Na mindegy, ezt csak úgy elmeséltem....
És tisztában vagyok vele, Huszti Sanyitól is hallva, meg a tanáromtól is, hogy miről szól ez.....
Ezzel a mondattal egyébként sosem tudtam mit kezdeni.... egyrészről nem csak engem minősít, hanem az anyámat, és ezekkel, az ilyen jellegű és főleg az ilyen energiájú seggbe rúgásokkal nálam pont nem azt érik, éritek el, hogy elinduljak végre, hanem, hogy továbbra is hibáztassam az anyámat.... De tudom, hogy Tévedek! Nem a hibáztatásom erősödik, hanem seggbe akarnak, akartok rúgni, hogy elinduljak végre......
....és tudom, hogy mindez arról szól, hogy végre vállaljak felelősséget magamért, a döntéseimért, az életemért, a saját közérzetemért, életmminőségemért.... stb.
Kb. egy éve intenzíven erről is szól a "terápiám", sok minden mellett....
Nem vagyok elég tudatos, és nem tanulok....
de már tudom a válaszokat, csak még bizonytalan vagyok..... és fosok, hogy sokkal kevesebbet fogok szenvedni, és nekem szükségem van (a mazochista szerepszemélyiségemnek) időnként egy kis szenvedési energiára - ahogy az asztrológus terapautám fogalmazott és milyen találóan... hihi!
Na mindegy, ezek kifogások és magyarázatok....
Azért köszönöm Neked a seggbe rúgást! Éreztem! :)
Minden jót!
G.
Ha jól tévedek, akkor egyke vagy! :) Ha anyudnak két gyerekre kellene figyelni, akkor nem lenne ereje ágyba vinni a kaját Neked.. :) Én is az vagyok... Ő így érzi magát fontosnak, h fontoskodhat és majd Anya megmutaja.... :)
Mennyi idős vagy? Tanulsz még?
1. Tanulsz: mehetsz koliba.... szívás lesz, de elkezdhetsz önnálósodni.. vagy "bukott szarként lehúznak a klotyón" ( csillagközi invázió I. :) Koliban nem egy ilyen volt, hogy hiányzott az anyuci, aztán pakolt és bejárós lett...
Melózol: költözz albérletbe és szüleidtől a lehető legkevesebb felajánlást fogadd el... vagy ha ellenekznek, akkor idővel szűkítsd.... sor szopáson fogsz keresztül menni, de jó lesz...
bár ha nem is akarsz igazából kilépni a dolgokból, akkor felesleges terapeutádnak is tépnie a száját... tudom miről beszélek, voltam kb azokba a helyzetkbe, amit elmondassz... meg ha valóban egyke vagy, akkor maxi átérzem a dolgokat... :) Nekem is törte magát a kineziológusom, aztán rájött, h nincs értelme... mert felesleges egymás időrablása... és igaza volt.. most kezdek észheztérni :) nagyjából...
Szirmi! Jól tévedtél! :) Hárman vagyunk testvérek, három fiú... Anyám a tipikus mártír...
Igen, teljesen jogos, amit írsz, kb. két éve kapom ezeket a tanácsokat, a barátaimtól, segítőktől, ismeretlenektől, a bátyámtól, aki Skóciába költözött...
Az öcsém is kezd menekülni, de folyamatosan visszatér, képtelen kilépni... de ő próbálkozott...
én még nem jutottam el ideáig....
Zenemanó! A helyzeted nem egyszerű, súlyos, de bízom benne, hogy Erőd és Bölcsességed segít túlélni....
Viszont azt gondolom, hogyha azt kívánod, hogy az maradj, aki, akkor a körülmények sem biztos, hogy változnak... úgy értem Belül változni kell ahhoz.... önismereti tanfolyamokat hallgatva... :))))
Nem mintha én olyan sokat változnék, változtatnék magamon, bár ez sem igaz, így ebben a formában....
Sokkal hamarabb vissza tudom állítani a viszonylagos egyensúlyt, bár még mindig hamar felborul....
De hát én folyamatosan túl sokat várok magamtól, Az sem jó. Ha túl sokat és túl gyorsan várok el magamtól - ez behozza a megfelelési kényszert, ami aztán az elégedetlenséget önmagammal, ezzel a kisebbségi érzetet és már benne is vagyok az "ördögi körforgás"-ban.
Gyakran kell gondoljak erre a mondatra:
"Az igaz, hogy most úgy érzem, hogy dagonyázok, de bízom benne, hogy meg fogom kapni a jeleket, amikor itt az indulás ideje és el is fogok indulni, hisz akkor már a segítséget is megkapom".....
Talán neked is hasznodra válik ez a mondat....
költözz ki...Önmagam kibányászása onnan bentről - na ez nagyon megfogott... erre vágyom én is.... nagyon rég óta.... önmagam kibányászása onnan bentről, és egyben önmagam visszahelyezése a testembe fentről....
"Költözz ki!" (Kimnowak)
Élhetetlenség, gyenge jellem, küzdeni NEM tudás. Ezen agyalok évek óta, de most - tegnap óta. Anyám anyatigris, nem vagyok egyke, a hugom is tartozásokat felhalmozó, lusta, lépni képtelen, mint én.
Én már önállóan élek, albérletben, amit nem tok fizetni. Az eddigieket sem tudtam. Kirugtak, mennem kell a hó végén.
2 éjszaka nem alszom már rendesen ezeken gondolkodva.
34 éves vagyok és nő. Hogy súlyosbítsam a körülményeket. :)
De HISZEK! Valaki megtanított alapszinten használni az Erőt, ami az enyém is, a tiéd is meg mindenkié. Kis dolgokban meseszerű, hihetetlen, állkeresős megvalósulások vannak!!!
De a legnagyobb: önmagam kibányászása onnan bentről. Az hosszú és nem egyszerű. Félelmetes.
Tudod, mit kértem az egyik 10mill. napon? Nem a sikert és nyugodt életet, nem az erdei házat.
Erőt és bölcsességet, hogy merjek lépni és az lehessek, aki VAGYOK.
Erőt és bölcsességet.
Gyöngyház
Tetszik ez a komment Zenemanó, úgy is mondhatnám, ez rákenról! Szerintem fókuszálj mindig csak a következő lépésre, közvetlenül csak a "lábad elé" figyelj. Nekem is ez a bajom lehet, hogy a célra fókuszálok túl sokat, mert érzem a lehetőségeket, de közben nem haladok úgy ahogy szeretném.
Próbáltam már öngyilkos lenni, és eljutottam egészen a klinikai halál állapotáig. Onnan hoztak vissza.
Én személy szerint -tehát ez csak rám érvényes- nem emlékszem az egészből semmire, vagyis nem volt alagút élményem, és a pokolra sem emlékszem, hogy ott lettem volna. Ha most újból megtenném, akkor azért tenném meg, mert értelmetlennek látom az életemet ebben a világban, ahol a közös nevező csupán a pénz és a cigaretta. Szóval nyomasztó ez a világ, azt akarom kifejezni. Remélem, hogy a halál után nincs több szenvedés.
Sziasztok!
Olvastátok Popper egy régi írását? Hogyan legyünk öngyilkosok? címűt? Én a gyerekem kezébe nyomtam, amikor kifakadt, hogy elege van az életből, jobb lenne meghalni.
Azt hiszem megértette.
Szóval a lényeg, akkor "kell" öngyilkosnak lenni, amikor tuti boldog vagy, mert akkor azt a "lelki állapotot" viszed magaddal, és magasabbra kerülsz, mint voltál. Ilyenkor persze senkinek eszébe sem jut. Szóval ez a megoldás.
Nem akadályozhatjuk meg a másik cselekedeteit. Az az ő döntése. Viszont imádkozhatunk érte, hogy legközelebb jól oldja meg a feladatait.
Ági
őrláng aminek a legnagyobb sötétség idején is pislákolnia kéne ( ősbizalom , remény )
ha életed minden területen katasztrófa és kudarc , ha minden példa a végső megoldást sugallja is
a játékot akkor is végig kell játszani , hiszen minek siettetni az úgyis bekövetkezőt ?
Ennek ellenére olykor beleéreztem a másra rátelepedett dermedt homályba a bezárult ajtókra a lelkük vakablakos bedohosodott szobájára ahol leláncolt széken sírdogált reménytelen szomorúságuk . Brrr.....
Egy érintés , vagy ha szívből tudsz szólni , akkor a szó de néha csak a jelenlét is gyertyát gyújt , világosságot ad és kinyitja szemét és kisétál . vagy történik más üdvözlettel : felacso
én biztos vagyok benne , hogy mindenki ha jószándékkal van akkor az adott helyzetben a képességei lehetőségei maximumát nyújtja de ha nem ismeri fel hogy vészhelyzet van az sem véletlen . az önostorozás gyengít . ha úgy gondolod hogy elmulasztottál valami mondhatót tehetőt azt tedd meg legközelebb ha az akkori helyzethez megfelelőnek véled és hallgass a szívedre még ha esetleg szokatlan is amire indít .
Kavics22
Lehet, hogy a játék végig játszása, ahogy Te fogalmaztál, annak a valakinek éppen az öngyilkosság. Ott ért véget és kész. Nagyon jól megfogalmaztad az érzést, ami ilyenkor elborítja az embert, senki és semmi nem létezik, csak a fájdalom, ami egyre húz a mélybe, minden ajtó és ablak bezárul és sehol egy szemernyi fény.
Ott akkor Te nem tudsz gyertyát gyújtani, megdermeszt a mozdulatlanság. Igen, lehet egy pillantás, egy szó, vagy egy végső segélykiáltás, amit talán meghall, megérez valaki, de ez többnyire öntudatlan, vagy legalábbis akkor ott azt hiszi az ember. Aztán vagy meghallják, vagy sem......
Mért pont te?! Mért vonzod be vajon őket ilyen mennyiségben???
Én egyet sem ismerek.